Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
A nyugalom megőrzése érdekében ma feltétlenül meg kell verni a Spurst!
A Bajnokok Ligája szereplést érő helyen tanyázó csapatok közül tegnap a Chelsea otthagyott két pontot Norwichban. Ma minden esély meg van rá, hogy a united Londonban ne győzzön, és a Tottenham esetében is sanszos, hogy üres kézzel hagyják el az Etihadot.
Szóval, ha nagy az esélye a Citynek, hogy egy kis levegőhöz jusson, ami rá is fér a fiúkra.
A legutóbb bemutattuk Big Mal játékos-pályafutását, illetve korai edzői karrierjét.
A második részben szót ejtünk a City-vel elért sikereiről, a Crystal Palace-nál eltöltött három évéről, továbbá a poszt végén néhány pikáns sztorival megpróbáljuk érzékeltetni, hogy Allison miért is volt a angol labdarúgás legszínesebb egyénisége a 70-es években.
Roberto Mancini régebben többször is hangoztatta, hogy az 1:0 ideális eredmény. Meg is lett a lehető legkisebb arányú győzelem a Wigan otthonában, de távolról sem tűnt nyugodnak.
Tegnap pont annyit nyújtott a csapat, hogy meglegyen a győzelem. A fiúknak megfelelt az utóbbi két bukás után az elégséges.
Megvan a három pont.
A hétfő estére tolódott bajnokin a tökutolsó Wigan Athletic gárdájához látogat a Manchester City.
Fix kettes meccs, a Citynek jelenleg semmilyen formában nem jelenthet akadályt a Wigan. Végre egy könnyebb meccs, amelyiket kötelező hozni!
A csapat vezetősége (csakúgy mint a nyáron) első körben az ifjúsági, és a tartalékcsapatot akarják megerősíteni.
Van már egy fix igazolás, és egy akivel a hírek szerint közel a megállapodás.
Korábbi játékosa, Rodney Marsh jellemezte így azt a Malcolm Allisont, aki a 60-as évek végén, 70-es évek elején Joe Mercerrel karöltve a csúcsra járatták Manchester City-t. Ha jobban megismerjük az ő történetét, akkor bizony nem áll messze az a megállapítás, hogy a korszak José Mourinho-ját tisztelhetjük benne. Nemcsak a „kékekre„, hanem az egész brit labdarúgásra nagy hatással volt az ő személye kollégájával, Brian Clough-fal egyetemben. Forradalmi edzésmódszereket vezetett be, amelyek teljesen új alapokra helyezték az akkori angol labdarúgást. A hivatása mellett ugyanakkor a szó szoros értelmében az „egyszer élünk, de akkor nagyon” szlogennek élt, igazi playboyként szolgáltatott minden héten szaftos olvasnivalót a bulvármédiának. Nőügyeiről (volt, hogy egyszerre négy barátnőt is tartott) és a pezsgőhöz való rajongásáról ugyanúgy messze földön híres volt, mint éles, már-már botrányos, az ellenfeleket kritizáló megjegyzéseiről. Következzen hát az az edző, aki megelőzte a korát, „The Original Special One„, azaz Malcolm Allison.
„Az a jelenség, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele, ugyanakkor a korábbi átélés körülményei vagy akár megtörténtének ténye bizonytalanok.” – így definiálja posztcímünket a Wikipédia.
Nos, a mi szempontunkból a mondat első fele tökéletesen rendben van, míg a második része sántít, mivel mi nagyon is tisztában vagyunk vele, hogy mikor éltünk át a tegnapihoz hasonló élményt. A poszt végén pedig kiderül, hogy mikor is volt ez.
