Déjá vu

Az a jelenség, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele, ugyanakkor a korábbi átélés körülményei vagy akár megtörténtének ténye bizonytalanok.” – így definiálja posztcímünket a Wikipédia.

Nos, a mi szempontunkból a mondat első fele tökéletesen rendben van, míg a második része sántít, mivel mi nagyon is tisztában vagyunk vele, hogy mikor éltünk át a tegnapihoz hasonló élményt. A poszt végén pedig kiderül, hogy mikor is volt ez.

Aggodalmunk ellenére Mancini egy elég pofás kis kezdőtizenegyet tudott a pályára küldeni tegnap este. Yaya és Vinny távolmaradása biztos volt, míg Mario, Jacko és David Silva játéka erősen kérdőjeles volt, annak ellenére, hogy állítólag mindhárman mozogtak már a héten. Végül csak a spanyol varázsló nem öltözött át, Balotelli kezdett, Dzeko pedig padozott. Kompany eltiltása miatt bekerült a kezdőbe a 21 éves Szavics, aki körülbelül egy hónapig kellő bizonyítási lehetőséget fog kapni Robertótól.

Semmiképp sem úgy kezdődött a meccs, ahogyan mi azt elképzeltük. A Liverpool az első percekben abszolút fölényben játszott, sőt, ha Carroll nem bénázza el az ordító ziccerét Szaviccsal a nyakán, akkor nagyon hamar alulról szagolhattuk volna azt a bizonyos ibolyát. Ami viszont késett, nem múlott. Egy szöglet utáni kavarodás után az agyontetovált Agger próbálta meg elvinni a labdát Szavics mellett, aki azonban elég rutintalanul térden talpalta, ahelyett, hogy elengedte volna a ‘pool bekkjét. Jogos tizi, vitatkozni nem lehet, maga „Ashcroft” is őszintén elismerte a meccs után. Jött „StevieG„, aki zöld lézerfényekkel a szemében tökéletesen elrakta a labdát a jobb alsóba. 0-1.

A Liverpool ezután nem is erőltette a támadásokat, minden erejével beállt bekkelni és próbálta őrizni az egy gólos előnyét. Mi pedig nekiálltunk „támadgatni„, de mivel ezekben az offenzívákban szinte semmi kreativitás vagy tudatos építés nem volt, néha egyszerűen rossz volt nézni, amit támadás címén előadtunk. A sérült Balotelli helyére beállt Nasri valamelyest felpezsdítette a játékot (okos csavarással aktivizálta Reinát), de valamirevaló támadásunk egy volt mindössze. Capello két potenciális jobb hátvéd jelöltje 1-1-zett a jobb szélen, amelyből Richards jött ki jobban, a bepasszolt labdáját azonban Milner csúnyán a kapu fölé durrantotta.

A második félidőt már jóval bátrabban kezdtük, mint az elsőt. Köszönhetően ugye főleg annak, hogy Gerrardék magasról tojtak a támadásokra és inkább felhúztak egy komplett „Maginot-vonalat” a 16-osuk elé. A vasárnapi meccshez hasonlóan (ott Jones volt a tégla), tegnap is volt egy beépített emberünk: Kelly prímán felkínálta az egyenlítési lehetőséget Agüerónak, aki sajnos nem értékesítette az ajándék ziccert. Nem sokkal később Nasri rúgott be egy szögletet, ami után Richards tudott bólintani az ötösről, sajnos éppen Reina kezébe. Ezután nyomtunk, fölényben voltunk, de csak erőlködésnek lehetett azt nevezni, amit műveltünk. A sok erőlködésnek meg ugye tudjuk, hogy mi a végeredménye… Hiába Dzeko és Kolarov behozatala, képtelenek voltunk berámolni egy gólt a jól védekező Liverpoolnak.

Na mi is ez? Kezezés? Neeem! Lerántás? Neeem! Becsúszás páros lábbal? Igeeen!

Hát ennyi. Egy gólos hátrányból készülhetünk a visszavágóra, ami korántsem egy leküzdhetetlen akadály. De, ha ugyanolyan nokedli támadófocit adunk elő, mint tegnap, akkor nagyon megnézhetjük magunkat. Borzalmas ötlettelenek és szürkék voltunk elől, teljes mértékben a tavalyi szezon őszéhez tudom hasonlítani. Egy meccs után nem biztos, hogy ez a megfelelő konzekvencia, de nagyon úgy tűnik, hogy Yaya és David Silva hiányában ennyire vagyunk képesek. Pedig van egy Nasrink, van egy formán kívüli Dzekónk, egy zseniális Agüerónk illetve egy csereként bámulatos dolgokra képes Adam Jonhsonunk. Bízzunk benne, hogy hétfő este a Wigan ellen nem lépünk bele az előttünk mélyülő gödörbe, mert bizony nagyon nem lenne jó, ha a kupaformát átmentenénk a bajnokságra is…

Videós összefoglaló: