Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Két idegenbeli meccs a tabella alsó helyein található csapatok otthonában, két győzelem, ez a lényeg.
A hétvégén az Aston Villa elleni meccsen sikerült továbbjutni az FA kupa ötödik körébe. Nem volt tv közvetítés, így maradt a BBC Radio Manchester. Kár, jó lett volna látni, több okból is ‘történelmi’ volt az összecsapás.
Aztán kedden jött a kirándulás a fénybe. Nem volt valami fényes… Szenvedés volt a köbön, de a három pont a lényeg.
Feltörve, nem megtörve. Baromi nagy különbség, ha nem sikerült volna feltörni a gyakorlatilag csak védekezésre koncentráló hazaiak védelmét, de sikerült, ez a lényeg.
Kellett ez, egy kicsit fújhatunk egyet, most pedig jöhetnek a válogatott meccsek.
Never be a Same Again? Kétszer nem lehet ugyanabba a szarba folyóba belelépni.. meg a többi bullshit. Francokat nem.
A beharangban is pedzegettem, hogy kísérteties a hasonlóság az első Bajnokok Ligája idényünkhöz. Erre a keddi 1:1-el sikerült rátenni még egy lapáttal, már nem elég a kötelező, bravúr kell, nem is egy. Fákk.
Ebben a szezonban végre megnyerjük az Európa Ligát?
„Never be a Same Again?” bővebben
Talán mindenki emlékszik erre az idézetre. E szavak pontosan 2014. április 17-én hagyták el Manuel Pellegrini száját, egyetlen egy nappal a Sunderland elleni kínkeservesen kiizzadott hazai döntetlent követően.
Akkor már szinte mindenki (jómagam is teszem hozzá) lemondott arról a pillanatról, amelyet átéltünk szerda este, azaz, hogy egy parádés hazai győzelemmel karnyújtásnyira kerüljünk a bajnoki címtől.
„„If you don’t believe we can do that, then you can’t believe in anything”” bővebben
Az átlagos Liverpool szurkoló itt található balra.
Ezt nem kicsit elbaltázták, náluk volt a szép piros lufi, de elengedték, nem csak a ballon repült el, hanem a kezük is, hihetetlen.
Még abban hisznek, hogy vissza lehet ragasztani. Higgyék csak, nem kell velük törődni, a saját meccsünkkel kell már csak foglalkozni. Előtte egy-egy nagy köszi persze kijár: Pulis, te sapkás balfasz, a City minden fontosabb mérföldkövénél ott fogsz állni?! És persze köszi Gayle, életed meccse volt. De most már egy szót se róluk, se a liverpooli pirosakról, ma jön az Aston Villa.
„Nem ráparázni, nyerni” bővebben
Tipikus City történet volt a tegnapi. Megvan egy hárommeccses tökéletes sorozat, de a koronát csak nem sikerül felpakolni a teljesítményre. Magyarra lefordítva: megvan az álomállás, sietsz haza a kedvesedhez, egy kis süteménnyel, virággal és egy üvegpezsgővel, hogy megünnepeljétek a nagy napot, de otthon a küszöbön átesve elejtünk mindent. Az üveg szétrobban, a rózsa tüskéje beleáll a seggünkbe, a torta szétkenődik az előszoba lambériáján.
Nagy baj nincs, csak kellemetlen, azaz magyarul: legalább az asszonyt nem hegeszti éppen a postás, hanem miután rendesen kiröhögte magát felsegít a padlóról.
Egymás után jönnek a meccsek, elképesztő a tempó. Ma a Premier League a soros, irány a Villa Park.
Egy hete az elsőre nehéznek ítélt városi derbin a vártál sokkal, de sokkal simábban lépett túl. Most viszont jön a neheze? Félre a kishitűséggel, ma is nyer a City!
Felejthető meccsen szerezte meg a Manchester City a győzelmet a Villa Parkban. Carlos Tévez találata jelentette végül a különbséget egy olyan mérkőzésen, ahol elsősorban megintcsak a City védelmét kell agyba-főbe dícsérni.