Never be a Same Again?

Never be a Same Again? Kétszer nem lehet ugyanabba a szarba folyóba belelépni.. meg a többi bullshit. Francokat nem.

A beharangban is pedzegettem, hogy kísérteties a hasonlóság az első Bajnokok Ligája idényünkhöz. Erre a keddi 1:1-el sikerült rátenni még egy lapáttal, már nem elég a kötelező, bravúr kell, nem is egy. Fákk.

Ebben a szezonban végre megnyerjük az Európa Ligát?

Rudi Garcia összepakolta a Rómát, ezt tudtuk, de szorongatott helyzetünkben csak a győzelemben gondolkodtunk. A vendégek 4-3-3-a jól működött, pláne azért, mert volt hat jó formában játszó játékosuk, na és egy Tottijuk.

Pedig nem indult rosszul a meccs, Maicon szíve Manchesterben maradt (nem csak a büntető miatt, hanem mert két percre rá csak a felsőlécre vágta a labdát), Agüero pedig simán értékesítette a tizenegyest.

A tököm sem gondolta, hogy a hátralévő (gyakorlatilag) kilencven percben már csak a csereként pályára lépő Lampard fogja csak eltalálni Skorupski kapuját (a hosszabbításban egyértelmű volt, hogy Silva mellé pörgeti, kérdés nem volt erről).

A vezetésnek sem lehetett tisztességesen örülni, mert Totti jött és aztán hamar lerendezte a meccset. Pontos, gyors akció, Nainggolan zseniális indítása, a végén pedig a római nyugger emelése. Kalap le, gipsz rekordja kukába téve. Ő az, aki remélem soha nem öregszik meg. Gyerekkorom utolsó idolja, aki még gólt is lő nekünk. Szép.

Ez a meccs szépen rárímelt az eddigi szezonunkra. A Róma azt tette amit kell, el akartak vinni egy pontot, meglett nekik, előnyben vannak, nálunk viszont néha felüti a fejét a homály. Pellegrini vakarózhat, egy lépéssel közelebb az EL.

A mi oldalunkon dicsérni csak Silvát lehet, nem szidni meg csak Fernandinhot. Ennyi. Yaya kikészít, baromi gyenge idén, lófaszt nem látunk tőle, nem hogy megnyerjen egy ilyen meccset. Valahol szánalmas (ok, JoJo most tért vissza a 37. sérüléséből, amit egy év alatt szedett össze), hogy a kölcsönkapott Lampardtól vártuk a megoldást. Most már erőn felül kell teljesítenünk, vagy várni, hogy taknyoljon a Róma (várhatjuk).

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

A válogatott meccsek miatti szünet előtt Birminghambe utazik a csapat, ahol a szeptember közepéig egészen jó szériát futó Aston Villa lesz a házigazda. Az első három fordulóban a Stoke-Newcastle-Hull trió ellen szereztek hét pontot, aztán jött a kemény menet (‘pool-Arsenal-Chelsea-mi-Everton, idegenben-otthon ritmusban), aminek jól vágtak neki (1:0 az Anfielden) de a Chelsea és az Arsenal is 3:0-al gyógyította őket, egy ponttal van kevesebbjük, mint nekünk.

Komolyabb veszteség nem érte őket a nyáron (még Benteke is maradt, sérülése miatt nem tett érte senki igazi ajánlatot), ellenben érkezett Paul Lambert csapatába egy-két ismertebb név is (mint pl.: Aly Cissokho, Joe Cole, Philippe Senderos, Tom Cleverley…).

Libor Kozák a sérültjük, Ron Vlaar valószínűleg nem játszik, Christian Benteke pedig még nincs olyan állapotban, hogy kezdjen.

Nálunk Nasri és Fernando marad ki. Nasztaszics sorsa megpecsételődni látszik, Demichelis 2016 nyaráig velünk marad. Sajnálnám a szerb srácot, ha elkallódna.

Nagyon nem csípném, ha rossz szájízzel mennénk szünetre, szóval mozgás srácok! CTID!

kezdés: 18:30, vezeti: Chris Foy, tv: digi, stream: itt