Ez az írás – ahogyan az a címből is kiderül – természetesen Pablo Zabaletáról szól. Hogyan is ne ő lenne minden City drukker álma, amikor is hétről hétre nyújtott pazar teljesítménye mellett kilóg társai közül szerénységével, küzdőszellemével, illetve klubja és a játék iránti alázatosságával.




Bosszantó egy meccs volt ez. Nem egy szívderítő sohasem egy ilyen kimenetelű városi derbi.
Sok értelme nem volt vesződni ezzel a meccsel, utólag megállapíthatjuk – hát még nekünk, szurkolóknak. A streamek legalább annyira ádáz ellenfeleim voltak ma, mint Citynek a Borussia, a két tényező így együttesen pedig egy elég csúnya este okozója lett, mégis jóval bosszantóbb még mindig az Everton elleni hétvégi remi, mint a mai, tulajdonképpen tét nélküli vereség.