Nem halálos, de fáj, szúr, kellemetlen

Bosszantó egy meccs volt ez. Nem egy szívderítő sohasem egy ilyen kimenetelű városi derbi.

Véget ért két hosszú veretlenségi sorozat, de a világ messze nem, pláne nem a bajnokság.

Feláll, ruhát leporol, gyerünk tovább.

Tényleg bosszantó volt a meccs. A mu négyszer találta el a kapu felületét, és lőttek négy gólt (emellett egy kapufát), ez nem viselte el a csapat. Piszok kellemetlen, a Bl lebőgés után felért egy tökönrúgással.

Az első negyed óra a Cityé volt, hatalmas volt a labdabirtoklási fölény, jöttek a szögletek, bedobások, de a kapura nem voltak túl veszélyesek.

Érdekes volt a bíró is, az egész meccsen egy barom volt, de már az elején elkezdték felmérni a tűrőképességét, de az furcsa volt, hogy a mindkét oldalon a támadók szabálytalankodtak többet, főleg Rooney, majd Balotelli tesztelte mennyire toleráns Atkinson.

A tizenegyedik percben Clichy futotta be Silva labdáját, középre adott, de Mario az égbe lőtte. Ez a helyzet akár mottója is lehetett volna a meccsnek, amikor azt hittük valami jó alakul, sikerül szépen el is baszni.

A mu várt, és ahogy lenni szokott, az első kapuralövésükből gól lett.

Tipikus, Agüero nem ért el egy kiugratást, de Gea felszedte, és azonnal játékba is dobta a labdát, Young kapta a City térfelén, a tizenhatosnál Rooneynak adta, akit ketten figyeltek, ketten kísértek, de ő szart rájuk, a lábak között kapura lőtt. Hart csak nézte ahogy a pontosan megküldött laszti a hálóba csorog. 0:1.

A huszonegyedik percben le kellett hozni Kompanyt, nem bírta sajnos tovább. Kényszerből jött Kolo. Tovább fokozódott az érzés, hogy a januári kupameccs szelleme lengi be az Ethiadot.

Huszonharmadik perc, Agüero szó szerint átverekedte magát a united védelmén, de a lövését simán fogta de Gea, elfogyott a szufla.

Huszonkilencedik perc. A rémálom nem akar véget érni. Ismét egy kontra, ismét Rooney, újabb united gól. 0:2.

A védelem, hogy mit csinált, mire gondoltak, én őszintén nem tudom.

A szünetig csak kóválygás, ami a vendégeknek pompás volt.

A két kontragól, és a kapitány kiválása megborította a csapatot, de a második félidőben helyrejött a gárda, jót tett a szünet.

A félidő elején nem váltott Mancini, de nem várt sokáig, az ötvenkettedik percben jött Tévez Balotelli helyére.

Két Agüero helyzet jelezte, hogy a meccsnek nincs vége, de csak Atkinsonon múlt, hogy nem lett 0:3. Van Persie tekert az 59. percben (három ember közül!) a tizenhatos sarkától a kapufára, a kipattanót pedig Young lőtte a kapuba. A partjelző volt olyan vak, hogy lest intett.

Ha ott nincs gól, lesz itt. Egy percre rá egy eszméletlen tűzijáték végén Yaya lőtt gólt. 1:2.

Tíz percre múlva Ferdinand csinált egy parádés cselt, a labdát elhagyta, a támadás szépen alakult, egészen addig, míg Evra bele nem lépett Tévez lövésébe.

Érett az egyenlítés, a hetvennyolcadik percben Silva fektette el Evrát az ötös sarkánál, de sajna de Geát találta el.

Újabb tíz perc, most már itt a gól. Egy szöglet után rosszul szabadított fel a védelem, Zabaleta pedig a kapuba bombázott. 2:2.

Persze ez a meccs nem lett volna az ami, ha nem jön egy újabb fordulat. A ráadásban Tévez csinált egy ostoba szabálytalanságot Rafellel szemben, a kreténül felállt sorfal miatt pedig RVP gólt lőtt. 2:3… Váááá.

A csapatra lehet panasz persze, hiszen egy győztes meccs után is lehet hibákat találni, főleg egy elvesztett derbi után, most is volt. Tucatnyi. De a meccs elején, és a második félidő nagyobbik részében sok panasz nem lehetett rájuk. Nem ment nekik, de azt nem lehet mondani, hogy nem akartak. Most ennyi volt bennük, sajnos (szerencsére?) nem lehet mindig nyerni.

Mancini már a meccs előtt is panaszkodott támadóira, most sem lehetett túl elégedett. Balotellit kezdette, hátha most is a tavaly őszi derbiformájában van, de nem, messze nem. Idén mindig az a csatár a jobb, aki nem játszik, nem kezd. Most sem volt másképp.

Mario mellett Nasri volt a második gyenge láncszem. Csak kóválygott, mint az intercityből kipottyantott szar a talpfák között, de amit a Persie szabadrúgásnál művelt, feltette a koronát a fogra

Végre helyreállt a világ rendje. SAF egy géniusz, Mancio egy nímand. A mu végre erős (nem úgy, mint tavaly a 89 pontjával), a City idén nem mákolja be a 93 percben, nem a zsoldosok, hanem a saját nevelésű játékosok által húzott, csupaszív untied lesz a bajnok. Ámen.

Ami meg a végén történt, nem kellett, de rohadtul nem (nem mintha az én fejemben ne fordult volna, meg egypárszor, hogy péklapáttal kéne elegyengetni egy-két rivális játékos arcát, de ez azért több volt mindennél) pfej, köpedék banda, ilyen a traffordon nincs! Meg amúgy sem volt az egész más, csak érzéki csalódás, hiszen “nyugaton már megoldották”.

Hart meg jó, hogy bevédte Ferdiandot, hiszen a meccs után siettek az X-Faktor LIX. döntőjére, Nagy Feró meghívására (van Persie-vel és Lescott-tal), és Rio vezetett.

Ezen a linken megmondhatjátok, szerintetek melyik gól volt a szebb.

A meccs jegyzőkönyve, és az összefoglaló: