Elmélkedés – a hogyan továbbról is

Ez a poszt nem rendeltetett úgy igazán semmire, maximum olvasásra.

120502090634-sport-best-paid-man-city-horizontal-gallery.jpg

Az elmúlt hétvégét és az azzal kapcsolatos kérdéseket összegzi, taglalja. Tovább után lapozhatsz (vagy fordítva?).

A legutóbbi hétvégén egy majd’ kétéves sorozat végéhez érkeztünk el, amikor is 2010 decembere után újfent képesek voltunk kikapni az Etihadban Premier League meccsen. Emlékszem még arra az Everton találkozóra is, aznap – azért is, mert valamivel több meccsünk volt lejátszva ellenfeleinknél – átvettük volna a PL-ben a vezetést, amire nem minden nap volt példa akkoriban (bár Svennek ez is összejött), és naná, hogy befürödtünk, hát persze, hiszen az ellenfél Moyes volt és az Everton.

Most amolyan előfutára volt ennek a meccsnek szintúgy odahaza a Toffees, csak természetes, hogy megint nem nyertünk (tavaly mi lelt bennünket?). Valahol talán sorsszerű, hogy a United vetett véget ennek a nagyszerű sorozatnak ,bár jobb, mintha a Sunderland tette volna tavaly, no meg a szurkolók sem kívánhatnak ennél romantikusabbat, hogy akkor most igenis mutassuk meg, van bennünk kurázsi, felállunk innen, avagy we will bounce back, ahogyan Rio tweetelte állandóan, amikor szopóágra kerültek tavaly.

Sajnos ezzel a dumával most Yaya is előállt épp, pedig jobb szeretem az ilyen elszántságot a tettek mezején látni, nem mintha ezzel bármi gond lett volna legutóbb (jól is néznénk ki), de már most egy igencsak nehéz trip vár ránk a Newcastle ellen, úgyhogy csak bizakodom, a jó öreg elefánt tudja, miket beszél.

Tavaly tavasszal kellett iparkodnunk, most viszont januárra is csúnyán nézhetünk ki, ha nem basszuk magunkat oda rendesen. 3 idegenbeli meccsünk van még a hónapban (Newcastle, Sunderland, Norwich) – tavaly csak a Black Cats ellen botlottunk innen, akkor is egy lesgóllal, de idén nem fogunk. Előbbi kettő közé ékelődik egy több mint kötelező meccs a Reading ellenében odahaza. United ezalatt három olyan meccset játszik otthon, mint Sunderland, Newcastle, WBA – reális esélyük botlani talán csak Walesben lesz a Swansea ellen, úgyhogy ügyelni, nehogy annál a bűvös nyolc pontnál is messzebb találjuk magunkat, mert akkor Mancini még komolyan kijelentheti, hogy vége a bajnokságnak.

Pusztán a csapatok formája és játéka alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy a hátrányunk simán ledolgozható, egy van Persie-nyivel erősebb idén ez a MU a tavalyinál, belőlünk pedig hiányzik az a rugalmasság, dinamika, ami oly sokszor megvolt tavaly – főleg a szezon elején -, de ugyanúgy képesek vagyunk dominálni a meccseken, és menni, menni, menni. Az idegenbeli játékunk nekem végtére is pozitív meglepetés, mert sokkal jobban játszottunk például a Fulham vagy WBA ellen, mint tavaly. Vicces mód otthon már most 7 pontot veszítettünk, tavaly mindössze 2-őt, és akkor most érkezünk csak féltávhoz. Stresszmentes meccs idén már nincs sok, ezt elmondhatja magáról a szomszéd is.

 

A meccs egyik legszarabb bírói ítélete – nemcsak, hogy kecsegtető lehetőséget akadályozott meg a bíró, azzal, hogy Rooney szabálytalansága után fújt, Rafael veszélyes belépője sem létezett sosem, a látszat csal

Kilyukadni megint képes vagyok ugyanott, ahol szoktam a kommenteknél, mióta lezajlott a meccs – legfeltűnőbb hátrányunk a listavezetővel szemben a rossz helyzetkihasználás, illetve egyáltalán, csatáraink gyatra döntéshozatala, sőt olykor technikai hibája, ami aztán a legfrusztrálóbb. A védelmünk jól működik, főleg a védők szintjén, mert Yaya idén kicsit lazábbra veszi a figurát, Javi Garcia pedig analfabétára, Rodwell meg sérültre. De ez nem olyan gáz, és igaza van Mancininak, ide formában lévő csatárok kellenének. Silvára sem foghatunk már semmit, ő nemcsak testben tért vissza mostanra.

És nem értek egyet azokkal sem, akik Bobbyt okolják emiatt, mert hogyan is lendüljön bárki formába, ha hol játszik, hol nem. Tavaly ezzel nem volt gond, Tévez konkrétan féléves szabadságot vett ki, mégis volt pár pazar meccse visszatérése után. Džeko meg eleve akkor van formában, amikor egy meccsen keveset játszik, ráadásul mostanság rendre besül, és volt elég lehetősége az utóbbi időben, úgyhogy őt javaslom havonta mondjuk kétszer becserélni, és akkor garantáltan jobb mutatói lennének, mintha mindig játszana. Agüerot meg ahogy lecserélték a szezon nyitómeccsénél komolynak tűnő sérülése miatt…azóta mintha teljesen megkopott volna. Az ösztön ott van mindig, így becsurran néha egy gól, de sosem volt az a cselgép, és szemmel láthatóan vesztett a dinamikájából – remélem, kurva gyorsan megoldást találnak erre a csapatnál dolgozók, mert ez nem a negyvenötmilliós Agüero, akit mindenki úgy bálványozott tavaly. Balotelli is a keret tagja.

Mindegyik csatár (Guidetitt ezúttal nem emberszámba véve, de éppen, hogy elkezdett edzeni amúgy is) játszik pontosan annyit, hogy ne kerüljön ki a kerékvágásból, gyakorlatilag átlag heti egy meccs jutott mindegyikre az utóbbi időben – ennél Kabát Petike sem játszik többet cirka negyvenévesen, mégis olyan fosul jól játszik, mint valaha. Torghelle Sanyi is a kutatómunka alanya volt, ő is abszolút alátámasztja a teóriát – éppen annyira marad adós a jó teljesítménnyel azóta, hogy a Vidinél csere, mint mikor még régen sokat erőszakoskodott a pályán.

Végezetül: nagyon bánt Jimmy Milner kiesése a derbiről, a tavalyi 1-6, ha tudna beszélni, a megmondója annak, mennyit számíthat az ő szerepköre egy ilyen meccsen. Nem elég, hogy az ellenfél labdabirtoklása közben jóval számottevőbb a jelenléte a pályán Nasriénál, sokszor még támadásban is hozza azt a pluszt, amit az amúgy sokkal technikásabb francia képtelen. Az Etihadban is ott volt egy NDJ a kezdőben, és tudtunk viszonylag rendesen támadni, most egy kicsit túllőttünk ezzel a Nasri-Silva duettel, de látni kell, hogy voltaképpen nem volt értelmes alternatíva, ráadásul egy-két ilyen gyilkos kontra mindig benne van, megcsinálta az Aston Villa is, akkor meg fogja a United is – az első gólt megelőző akció meg, fájdalom, szerintem tipikusan az a kategória, amikor akármit csinálsz, elkerülhetetlen a baljós kimenetel, tökéletes volt a labdafelhozatal.

A franciát most többen kinézték maguknak, nem elég, hogy csapattársa van Persie lövését lehellet finoman helyezte Hart kapujába, azelőtt is az maradt meg az ember fejében róla meccsnézés közben, hogy pöröl a bíróval, kényeskedik, egyszóval mindent csinál, amit mondjuk Milner nem, viszont az angol általában hajlandó focizni, legyen akármennyire is limitált ebben a tevékenységben. Nasri kevésbé az, de a kelleténél is jobban kompenzálja ezt primadonnáskodásával. Tévez még többszörösebben ludas abban a gólban, Clichy bohóckodása után hót feleslegesen akasztotta meg a kis brazilt, majd önkényéből fakadóan tüntetően elballagott a sorfalból, mikor hirtelen arra lett kedve. Ezután volt egy még csúnyább jelenete, viszont egészen a bekapott gólig nem sok panasz lehetett rá, nagyon agilis volt az elejétől, ahogy megjött, és kicsit haragudnék most Mancinire, ha nem a két argie kezdene a hétvégén a soknevű stadionban.

 

Barry motyogása az FA szemében szitkozódás volt, így vizsgálgatja most az esetet, hátha megbüntetheti a delikvenst

Végezetül egy örömteli hír: az FA Youth Cup keretein belül szétaláztuk 3-1-re a Sunderland csapatát, egy egyébként kimondottan erős kezdővel (a Youth Cup kb. a 18 évesek tornája amúgy, viszont ezek a gyerekek elég edzettek “szeniorabb” megmérettetésekből is, pl. U21-es bajnokság) felállva. Rekik, Cole, Pozo vagy Lopes is játszottak, utóbbi kettő be is talált, az első gólunkat pedig a koszovói osztrák fiú, Bytygi jegyezte. Rövid videó alighanem lesz majd a hivataloson a meccsről valamikor a közeljövőben.