Ismét egy kemény idegenbeli összecsapás következik. Hiába taknyolt egy nagyot a csapat a héten Nápolyban.
Nyakunkon az újabb meccs (és két nap múlva megint jön egy, szintén nem hazai pályán)!
Nincs más lehetőségünk, mint megrázni a fejünk, felállni, és nem várni az újabb pofont, hanem megelőzésként elhelyezni néhány kemény öklöst az ellenfél orrnyergén. Nincs más esély, különben földre kerülünk, abból meg csak a baj van!
Kedd este nagy pofont kaptunk a nápolyiaktól. Akkorát, hogy még most is csillagokat látunk magunk fölött. Habár még nincs minden veszve – mert az esély továbbra is megvan arra, hogy felálljunk ettől a bődületes sallertól – a csodával lenne egyenértékű a továbbjutás. Mondhatnánk azt is, hogy a szorítóban elkezdtek ránk számolni. Mindezt magunknak (és persze Mancininek...) köszönhetjük, hiszen tisztában voltunk azzal, hogy a keddi meccs sorsdöntő a csoportból való továbbjutás szempontjából, a „majd csak lesz valahogy” és az „egy döntetlenre mindenképp jók leszünk” ide vezetett. Az idei BL-kiírás egyik legerősebb kerettel bíró csapata nem lesz képes kvalifikálni magát a kieséses szakaszba.
Ez a nápolyi keményebb volt mint amire számítottunk… Otthagytuk a fogunk a Vezúv lábánál emlékbe, nem jó érzés, de ez van.
Ismét teljes sebességre kell, hogy kapcsoljon a csapat.
Küszöbön van egy új megállapodás a 