Ez a nápolyi keményebb volt mint amire számítottunk… Otthagytuk a fogunk a Vezúv lábánál emlékbe, nem jó érzés, de ez van.
Kezdhetünk imádkozni — és mivel az ritkán használ —, aztán készülni az EL-re. Bár még nem jelent meg a „kalandod itt véget ért felirat”, de egyre élesebben kezd kirajzolódni a távolban…
A meccs elején felváltva alakított ki helyzetet a két csapat, mindkét oldalon volt egy-egy nagyobb helyzet Lavezzi illetve Balotelli révén.
A baj a 17. percben jött, Ilner bombázott vagy harmincról, amit Hart kiütött szögletre. A beadásba belefejel Cavani elmegy Yaya és Kolarov nyújtott lába mellett, Hart nem tud reagálni… 1:0. Rémálom!
A gól után még volt egy nagy Cavani helyzet, de szép lassan a City átveszi az irányítást. A 33. percben Džeko rossz beadását Aronica Silvának adta, a lövést de Sanctis Balotelli elé tenyerelte, és Mario négy méterről a kapuba belsőzött! 1:1.
A szünet után jött a katasztrófa… Cavani hozta fel a labdát, amit leadott Lavezzinek, ő kiadta bal oldalra Dossenának, aki laposan középre lőtt, tizenegy méterre a kaputól jött Cavani aki újra betalált. 2:1.
A második bekapott találatot nehezebben emésztette meg a csapat. A gól után jó tíz percig nem találták a helyüket, és utána sem lehetett azt érezni mint az első játékrészben, hogy biztosan meglesz az újabb City egyenlítés.
A Napoli teljesen átadta a játékteret, megelégedtek a kontrákkal, mégpedig milyen ellencsapássokkal! Négy nápolyi ziccerre csak egy nagy Balotelli és Agüero helyzet jutott.
Nem sikerült…
A nápolyiak játszották azt amit nagyon tudnak, jókor találtak be, aztán ráálltak a kontrajátékra, amiből könnyedén még több gólt lőhettek volna. Ezekkel a gyors ritmusváltásokkal nem tudott mit kezdeni a csapat. A leggyengébb láncszem a két szélső védő, Kolarov és Zabaleta volt, Richards nagyon hiányzott. Középen Yaya még fellépett többször a támadó harmadba, viszont de Jong sokszor csak lézengett, a védekezésben nem tudtak mit csinálni a szélen futó támadásokkal, csak hasztalan létszámfölény volt a középpályán. Az is baj volt, hogy nem a megszokott felállás többször felbomlott. Milner bár sokat futott többször fölöslegesen lépett vissza Yaya mellé, és Silva a kelleténél többször húzódott be Džeko mögé, szabad folyosót hagyva a gyors Napoli szélsőknek. Hart nem állt a helyzet magaslatán a góloknál, de volt több zseniális védése, ezen nem múlt.
Hiába volt többet a labda a Citynél (70-30% arányban), hiába lőttek többet kapura, volt több szöglete a Manchesternek, mindez nem ért semmit az olaszok taktikájával szemben.
Mancini alapvetően jól cserélt, de hamarabb kellett volna lépnie. Sajnos kár volt változtatnia, Džeko helyett jobb lett volna mégiscsak a fürgébb, több váratlan megoldásra képes Agüerot a kezdőbe jelölnie.
A Bajnokok Ligája baromira más kávéház. A City nehezen vette fel a ritmust a másik bajnokságból érkező csapatokkal. Öt meccsből négyszer az ellenfél lőtte az első gólt. Nyoma sincs a Premier Leagueben mutatott dominanciának. Remélem lesz haszna, az igencsak drága tanulópénznek!
A három méretes pofonból ami egy héten belül elindul felénk, egy betalált. Most vérzik az orrunk, de már lendül is a nagy vörös munkás liverpooli ököl, és a háttérben várakozik a londoni rosszarcú válogatott fegyverekkel az arzenáljában, hogy kicsináljon minket… Fel kell állni, és néhány jól irányzott pörgőrúgással helyretenni a dolgokat, mert egy, ne adj’ isten két vereség tönkrevághatja azt amit eddig felépített a csapat.
Mancini bosszankodott a két benyelt dugóért, „hülye góloknak” nevezte őket amire felkészült a gárda, és természetesen nem adta fel „még nincs vége” mondta, bízik a Bayern elleni sikerben, és abban, hogy a Villarreal játékosai „nem akarnak pont nélkül végezni„. Az optimizmusa érthető, de most nem tudom osztani.
Igen, tudtuk, hogy ez a halálcsoport, jelen állás szerint nagyon úgy fest, hogy tíz pont sem elég a továbbjutáshoz. És az a tíz is hol van még?
Ezzel a verséggel a City az Europa Liga egyik fő esélyesévé lépett elő… Kellett ez nekünk?!
A meccs jegyzőkönyve, és összefoglalója: