Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Nagy sansz nyílt rá, de nem sikerült nyerni az Emiratesben.
Guardiola ötödjére ugrott neki Wenger torkának az öreg francia fészkében, ötödszörre sem sikerült nyernie. Távol nem állt tőle, de ami működött a mágnestáblán, azt a srácok nem tudták kivitelezni a pályán. Egy a biztos egyelőre: még bőven top 4-ben a csapat.
Két hónap után összejött. Ha a legrosszabbkor kikapni, ez az volt. Az a röhej, hogy még csak nyerni sem kellett volna.
Nem jött össze. 6:6-ra sikerült hozni a párharcot, ez a maximum amit ki lehetett préselni a francia bajnokság listavezetőjével szemben.
Az egyik legjobb formában lévő Premier League csapat látogatott el a(z) — egyik — legrosszabb formában lévőhöz, így nem is lehetett kétséges, hogy mi lesz a meccs végkimenetele.
A Citynek amúgy is parádés az idegenbeli mérlege — mondhatni otthonosabb a srácoknak távol az Eastlandstől — ez tovább javult…. Hogy szerdán aztán a Stoke City ellen romoljon a hazai…
Harmadik bajnokiját húzta be zsinórban a csapat, ezzel sikerült fellépni a dobogó második fokára. A Chelsea nyolc pont előnyben, de a ManUtd csak négy ponttal mögöttünk a hatodikon.
Egy kicsit szusszanhat a csapat, egy darabig most elfordulunk a Premier Leaguetől és más kalandok — kupakalandok — után nézünk.
Nem lett 1:1 végül
megint egy hazai meccs, hála Gabriel Jesus elképesztő akaraterejének / tehetségének / gólérzékenységének.
Egy ponttal (25 a 24 ellenében) végre többje a van a csapatnak az Etihadban, mint idegenben (bár idegenben nyolc győzelem van a hazai héttel szemben), kezd egy kicsit helyre billenni a mérleg.
Most akkor van Pep Magic?! Az Everton elleni gyászmenet után úgy tűnt, nincs. Erre mi van most?! Bilicék kapnak megint egy olyan szintű oktatást otthon, mint a pinty.
Szuper meccs volt, ahol a támadószekció nyújtott egészen lenyűgöző teljesítményt, de a többiekre sem lehetett panasz — végre! —.
Ezt az első félidőt ki lehet tenni az ablakba!
Pepnek eltűnt a monyója. Benyelte élete legnagyobb bajnoki vereségét.
Ez egy akkora verés volt, hogy a fal — szombaton a Spurs — adja a másikat.
A szezon egyik legnagyobb pofonja. Érthetetlen alázás, újra pokol lett a Goodison.
Túl szépen indult mindent, túl jól, túl simán. Elhittük, hogy minden rendben, patent minden, olajozott az átállás. Elhittük. Az a baj, hogy ti is elhittétek, fiúk. Az a nagyon-nagy baj, hogy elhitetted te is, Pep.
Nincs rendben minden — de szerencsére nem ég még a ház —, de nincs megállás, menet közben kell helyrepofozni a gépezetet.
A szerdai pofon után vasárnap már újra meccs. Meccs, de nem a könnyebbik fajából, a Soton masszív, kemény ellenfél volt. Megszerezték a vezetést, a védelmük meg a remek Virgil van Dijk vezetésével, foggal-körömmel védték az előnyt — majd miután sikerült egyenlíteni az egy pontot —, néha úgy éreztem, hogy soha nem fogunk gólt lőni, annyian ácsorogtak a támadók előtt.
A szerdai izé után újra Bravo állt a kapuban — nem nyűgözött le, most sem —, a védelmet viszont egy újabb variációban láthattuk. Kompany újra kezdett — szegény nem volt valami meggyőző —, a balon Kolarov, a jobbon pedig Stones. Hát jah, nem vagyunk meg gól nélkül, ha kell, akkor besegítünk az ellenek, most John volt a soros. Azt, hogy a gólját meg nem adták meg, kurva nagy pech.
A három védő támogatására — ha kellett — Fernandinho és Gündogan lépett hátra, ebben a sorban mellettük pedig Sané és Sterilng kezdett a széleken. Ez a négyes volt leginkább rendben, rájuk lehetett a legkevesebb panaszunk. Sané jól mozgott, a gólpassza előtt remekül csinált mindent.
Előttük Silva és de Bruyne próbálta szervezni a játékot, kevés sikerrel.
Merlin inkább balszélsőként szerepelt, Kevin pedig több helyen, de mondjuk inkább azt: nem találta a helyét. Keveset volt nála a labda, kevés jó passzt adott, nem csoda, hogy le lett kapva a szünetben.
Elől Agüero kezdett, de nagyon nincs még rendben. Sergio kaput nem talált és az első hatvan percben egy labdát tizenhatoson belül, ún. középcsatár mifelénk…
Tiszta szerencse, hogy jött Iheanacho. Egy kis mosolyt csalhatott az arcunkra a két kölök összjátéka.
Értem én mit akar a három védővel Pep — csak nincs hozzá emberanyaga — vágom, hogy mit szeretne játszatni, de nem áll össze most a kép. Érdekes volt látni Guardiolát a szokásos kispad melletti vágóképeken, most többször a tanácstalanság kínja ült ki az arcára.
Szerdán újra derbi. Újra idegenben. Oké, csak a ligakupa, de a hangulatot a csapat körül döntően meg fogja határozni. Mourinho kész arra, hogy Pepet lerántsa maga helyett a pöcegödör aljára és az ő vállán másszon ki onnan.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: