Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Nagyon döntetlen szaga van a mai meccsnek.
A Citynek a hosszú utazás után kell bizonyítani a már betonbiztosan középcsapat walesiek otthonában. Az őszi odavágó az idény egyik legrosszabb meccse, de tavalyi a Libertyben lejátszott mérkőzés sem volt fáklyásmenet.
Persze lehet, hogy nem nekem lesz igazam, cáfoljanak rám!
Már csak matematikai esélye van annak, hogy a csapat ne ezüstérmesként zárja a Premier League 2012/2013-as idényét, köszönhetően a West Ham United elleni szombati győzelemnek.
Az NMHH korhatár bizottsága mondjuk nem adott volna még egy hatos karikát sem ennek a meccsnek, izgalom nem sok, egy-egy gól félidőnként, a vendégek szépítő találata pedig meg már olyan későn esett, hogy nem osztott ill. szorzott egy cseppet sem.
A bajnokság legfontosabb kérdése eldőlt, így a mi sorsunkat is jó lenne rövidre zárni, ideje lenne pontot tenni az ezüstérem sorsára, és szépen készülni a május 11-i kupadöntőre.
Ma MC Hammer és népi együttese vizitál az Etihadban, hasonló élményekkel kellene hazazavarni őket Éondonba, mint ahogy a City távozott a fővárosból az elmúlt hétvégén.
Az év egyik legfurcsább meccsén vagyunk túl, nem elég, hogy egy sima 3:1-es vereséget szenvedtünk, itt állunk és nem tudjuk, mihez is kezdjünk vele…
Hosszú idő után végre összejött egy közös meccsnézés Kiddo21-el, és erre kapunk egy jó kis áramszünetet…
Egy hete a Wembley-ben járt a csapat, de most megint egy vonatút várt a srácokra, hogy Londonba érkezzenek, újabb meccs, nem olyan fontos, de legalább annyira izgalmasnak ígérkezik, mint a Chelsea elleni kupaelődöntő.
London Calling, again.
Illetve ennél sokkal jobbat, de egye-fene, nagy durcáskodva azt is elviselnénk, ha legközelebb is hasonló kínok közt vernénk meg a wigani szomszédokat. Legutóbb azzal kezdtem a meccsösszefoglalót, hogy a hatodik clean sheet volt meg a Latics ellen zsinórban, így illik megjegyezni – ha még valakinek nem sikerült ezt kiszámolni -, hogy ez volt pontosan a hetedik kapott gól nélkül lehozott meccsünk Martinezék gárdája ellen gyors egymásutánban. Ez a legkomolyabb pozitívum a tegnapból.
Tovább-tovább, nem sok idő jut a pihenésre, alig túl a Wembley-n, a sikeres kupaelődöntőn, ma már itt a következő bajnoki, az ellenfél pedig nem más, mint a májusi döntő másik résztvevője, a Wigan Athletic
FA kupadöntő, nyilvános főpróba.
A manchesteri sas újra átrepült Salfolrdba, és mivel az ott lakozó ördög legutóbb kifosztotta a fészkét, komótosan leszállt, megvárta, míg a randa vörös pofájú dög hazaér és összecsipkedte egy kicsit, nehogy má’ túl jól érezze magát a bőrében.