A manchesteri sas újra átrepült Salfolrdba, és mivel az ott lakozó ördög legutóbb kifosztotta a fészkét, komótosan leszállt, megvárta, míg a randa vörös pofájú dög hazaér és összecsipkedte egy kicsit, nehogy má’ túl jól érezze magát a bőrében.
Az előző bajnokihoz képest nem sok váltatást eszközölt Mancini a kezdőcsapatban, egészen pontosan kettőt, Nasztaszics visszatért Kompany mellé a védelembe, Džeko pedig kikerült a csapatból és Milner kezdett a középpályán, ez döntő húzásnak bizonyult.
Jól kezdett a csapat (furcsa dolog ez a focista lélektan, Liverpoolban (tökmindegy melyik stadionban) rendre összeszarja magát a társaság, a Traffordon meg képesek hatékonyan játszani, ki ért ezt?!), rögtön City szöglettel indult a meccs, igaz nem lett belőle semmi, a kontrából Welbeck lépne meg, de Clichy szereli. A 4. percben Milner lő szélről kapura, de a kipattanót sajna piros mezes szerzi meg.
Az első öt perc után szépen összeszedte magát a mu, kiegyenlített lett a játék, kisebb helyzetek itt és ott is.
A 15. percben Zabaleta erőszakosan otthagyja Evrát, bead, amiről Tévez alig mard le. Majd újra Carlos jön, szorongatva kiharcol egy szögletet, de abból nem lesz semmi, sőt a hazaiak vezetnek kontrát.
A következő szép jelenet a 21. percben esik meg, Yaya indít mesterien a hazai térfél közepéről, Silva bead, de Jones parádésan ment Tévez elől.
A 26. percben Silva lő, a labda megpattan Giggsen és Nasri elé kerül, Samir úgy meglepődik ezen, hogy csúnyán mellélő. Szinte rögtön ezután Milner lövi a labdát de Gea kesztyűjébe, legalább kapura ment.
Pár percre rá David Silva akarja kiegyenlíteni a magasságbéli különbségeket, gólt szeretne szerezni kézzel Ferdinand mellől, kapja is a sárgát, ami jár Rooneynak is, aki elég otrombán dobbant rá Milner lábára.
Veszélyes mu megindulások és szögletek váltják egymást, de komoly gólhelyzetet nem tudnak kialakítani, egészen a félidő utolsó percéig, akkor az addig nagyon gyenge Rafael lövi rá a két kapuvas találkozási pontjára a van Persie-től kapott labdát.
A második félidő parádésan indul! A vénülő perverz, a walesi férjek rémálma olyan pofátlanul akarja átverni Barry-t, mint a saját testvérét mikor még a sógornőjét kezelgette, de az élet kegyetlen, csakúgy, mint akkor, most is rábaszott, Gareth meglépett a labdával, Nasrinak passzolt, Samir lekészítette Milnernek, aki a tizenhatoson kívülről lőtt, 0:1.
Az egyenlítés nemsokára jött viszont. Yaya szabálytalankodott a saját tizenhatosa bal oldalánál, a szabadrúgást van Persie ívelte be, Jones fejelt, a labda telibe kapta Kompany hátát, onnan pedig a kapuba pattant. 1:1. Nem voltam ideges, tudtam, isten úgysem hagyja, hogy pont Vinny öngóljával maradjon ott egy pont az OT-n!
Tíz percig nemigen történt semmi érdemleges, ekkor Nasri rontott ígéretes helyzetben, nem e miatt (a csere már nagyon érett) Mancini lekapta Samirt, és jött Agüero. Samir nagyon akart, de most nem sikerült igazán jó produkcióval előrukkolnia (nem baj, kell puskapor vasárnapra is), Sergio viszont…
… az első adandó alkalommal gólt szerzett. Yaya labdájával betört a tizenhatoson belülre, hárman (négyen? öten?) asszisztáltak neki, kísérték a pirosak közül, ez nem izgatta Kunt, az ötös sarkáról felragasztotta a labdát de Gea kapujába. 1:2!
Abszolút déjà vu élmény!
Phil epicface Jones arckifejezése nagyon sok mindent elárult, hogy mit is éreztek a hazai játékosok és szurkolók ekkor.
SAF is felébredt a gól után, sorba hozta be Valenciát, Cukorborsót és Kagavát, de már késő volt.
Érdemleges esemény már csak a 90. percben történt, ekkor Silva leült a kezdőkörben és jelezte baj van, a hazaiak persze szartak rá, járatták tovább a labdát. Amikor megszakadt a játék több City játékos is felszívta a taknyot, vicces volt, mikor Agüero és Ferdinand egymásnak ugrott. Két mu és három City játékos kapott sárgát az utolsó percekben, ez csak nekünk volt jó.
Silvának le kellett jönni (David térdszalagjai sérültek, jelen állás szerint kihagyja a vasárnapi kupaelődöntőt), helyette jött Lescott, majd Tévez helyére García, és vége. Újabb derbi győzelem!
A szurkolók előtt is le a kalappal, nem csak a klasszikussá vált ‘60.000 empty seats‘ csendült fel többször, hanem a teljes repertoár, maximális hangerővel, riszpekt srácok!
Remek kis győzelem ez, kellett a csapat (és persze a szurkolók) hangulata miatt. Lassan már tényleg ki lehet jelenteni: megvan az ezüstérem! Na és persze az sem baj, hogy a rags aggódik egy kicsit, még egyszer nem lesz olyan, mint tavaly, innen nem buknak bajnokságot, de jó látni a bánatos fejüket.
Az európai futball nímandja már megint egy olyat fingott a brit labdarúgás atyaúristenének az orra alá (a saját nappalijában), hogy annak újra bepárásodott a szemüvege.
A meccs jegyzőkönyve, és az összefoglaló: