Idén is elérkeztünk a szezon egyik legizgalmasabb szakaszához, amikor is a világ futballszerető társadalma bezabálva, egy emberként ül le a tévék elé karácsony második napján, hogy végre a sokadik töltött káposzta után okot adjon egy minden évben felmerülő szezonális vitatémára a családtagjaival: Muszáj ilyenkor is focit nézni? Igen.
Mi is van most!?
Nem a legideálisabb napjainkat éljük, a blog szerzői kezei között elhalálozott két kompjúter (mivel a jövő évi előfizetési díjat még kevesen fizettétek be, bajban is vagyunk egy kicsit a pótlással), e mellett munkahelyi és magánéleti történések is megakasztották a szekererünket, és mivel a csapat sem pörögte szét magát az utóbbi időben, egy kicsit elszakadtunk a napi aktualitásoktól, de most gyorsan átfutjuk az október-november krónikáját a szezon utolsó hazai Bajnokok Ligája meccse előtt próbáljuk felkapni a fonalat. „Mi is van most!?” bővebben
Már lesz mire emlékezni 2014/2015-ből
Nekünk ez volt az év meccse, mint ahogy mindig is ez lesz. A Unitednek pedig még jóideig a Liverpool elleni, de nincs is abban semmi szégyellnivaló, hogy a nagytesó minket jobban idegesít, mint fordítva. Abban meg pláne nincs, hogy sokszor nyerünk. „Már lesz mire emlékezni 2014/2015-ből” bővebben
Fordult a kocka
A United mostanra már tényleg kiérdemelte az underdog jelzőt a városban, azaz ahogy Péterünk is nyilatkozta a héten, hosszú idő után megint a kék az uralkodó szín az angol iparvárosban. A 168. derbi esélyesei tehát mi vagyunk, azonban a szempontunkból igen nagy a jelentősége a mai mérkőzésnek, hiszen ha az elmúlt napok gyenge eredményeihez párosulna netalántán egy meglepetés zakó is, akkor Chappy kezdheti keresgélni azokat a vészharangokat a szertárban…
No win, no Beady Eye
Pocsék egy hét áll mögöttünk szó se róla. Nem elég, hogy kedden vadkettőpista eltrollkodott 2 pontot tőlünk egy igencsak felejthető moszkvai kiránduláson, továbbá szombaton egy motiválatlan, takaréklángon égő teljesítménnyel megérdemelten kaptunk ki a West Ham ellen, még szombaton jött egy másik feketeleves is: Liam mothafuckin’ Gallagher bedobta a törölközőt, és twitteren bejelentette, hogy nincs többé Beady Eye. Slap in the face.
Kezdjünk egy rangadóval!
Elteltek a napok amiket a játékosaink hazájuk válogatottjánál pazaroltak töltöttek, visszatér a Premier League.
Miénk a forduló első meccse, ami rögtön egy rangadó, a Spurs érkezik az Eastlands-re, ugye mondanom sem kell, hogy győzni kéne, de nagyon. „Kezdjünk egy rangadóval!” bővebben
Feltörve
Feltörve, nem megtörve. Baromi nagy különbség, ha nem sikerült volna feltörni a gyakorlatilag csak védekezésre koncentráló hazaiak védelmét, de sikerült, ez a lényeg.
Kellett ez, egy kicsit fújhatunk egyet, most pedig jöhetnek a válogatott meccsek.
Never be a Same Again?
Never be a Same Again? Kétszer nem lehet ugyanabba a szarba folyóba belelépni.. meg a többi bullshit. Francokat nem.
A beharangban is pedzegettem, hogy kísérteties a hasonlóság az első Bajnokok Ligája idényünkhöz. Erre a keddi 1:1-el sikerült rátenni még egy lapáttal, már nem elég a kötelező, bravúr kell, nem is egy. Fákk.
Ebben a szezonban végre megnyerjük az Európa Ligát?
„Never be a Same Again?” bővebben