Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Harmadik bajnokiját húzta be zsinórban a csapat, ezzel sikerült fellépni a dobogó második fokára. A Chelsea nyolc pont előnyben, de a ManUtd csak négy ponttal mögöttünk a hatodikon.
Egy kicsit szusszanhat a csapat, egy darabig most elfordulunk a Premier Leaguetől és más kalandok — kupakalandok — után nézünk.
Nem lett 1:1 végül
megint egy hazai meccs, hála Gabriel Jesus elképesztő akaraterejének / tehetségének / gólérzékenységének.
Egy ponttal (25 a 24 ellenében) végre többje a van a csapatnak az Etihadban, mint idegenben (bár idegenben nyolc győzelem van a hazai héttel szemben), kezd egy kicsit helyre billenni a mérleg.
Most akkor van Pep Magic?! Az Everton elleni gyászmenet után úgy tűnt, nincs. Erre mi van most?! Bilicék kapnak megint egy olyan szintű oktatást otthon, mint a pinty.
Szuper meccs volt, ahol a támadószekció nyújtott egészen lenyűgöző teljesítményt, de a többiekre sem lehetett panasz — végre! —.
Ezt az első félidőt ki lehet tenni az ablakba!
Furcsa az elkényeztetett belünknek, ha nem látunk egy meccset, már szarul érezzük magunkat. El vagyunk kapatva rendesen, tizenöt éve volt, hogy kevesebb meccset láttunk egy hónapban, mint most — jó esetben — tíz nap nap alatt.
Jó lett volna látni, újabb sima meccs, Kompany visszatért, Jesus a kezdőben. Azért hosszabb videók és beszámolók alapján összeszedjük mi történt az FA kupa aktuális fordulójában.
A kezdőcsapat a Caballero — Sagna, Kompany, Kolarov, Clichy — Yaya, Delph — Sterling, Silva, Sané — Jesus volt.
Agüero összeszedett edzésen egy kisebb sérülést — a hírek szerint már rendben van —, így nem volt meglepetés, hogy nem volt a csapatban. Iheanacho merre járt? Jó kérdés. A gólérzékeny, fiatal — saját nevelésű — csatár eddig sem volt Pep kis szíve csücske. Kár érte..
A kapitány viszont visszatért, letolt egy meccset, joggal érezheti, hogy ő a legboldogabb ember a föld kerekén:
Pep is kiemelte, hogy — az eredetileg a perifériára szánt — a két öreg — Vinny és Yaya — remekül helytállt. Na ja, Joey is megállná a helyét, hidd csak el.
Yaya jó formát fut, ő lett decemberben a hónap játékosa házon belül, most is egy szép szabadrúgásgóllal zárta a meccset, előtte nem sokkal remek labdát tálalt Jesus elé, egyszer rezgett a léc, hogy megkapja a második sárgáját, de tényleg rendben volt a teljesítménye.
Kompany szeptemberben, a Swansea elleni ligakupa meccsen volt végig utoljára a pályán, ideje lenne egy újabb hosszú, eredményes, sérülésmentes sorozatnak a karrierjében.
Mint kapitány is hiányzik. Ez is a Guardiola féle City nagy baja, hogy nincs kapitánya. Reméljük nemsokára újra lesz.
Stones a kispadon volt, Otamendi pihent. Nem lennék meglepve, ha ma ők kezdenének a West Ham ellen.
A kapuban Willy kezdett, nem Bravo, kupameccs révén nem meglepő. Inkább az volt szokatlan, hogy nem kapott gólt a csapat. Az, hogy ő nem kapott gólt az nem meglepő, öt legutóbbi FA kupa meccsén négyen nem lőttek neki gólt.
A védelem a szokásos formáját mutatta, kellett is valaki hátra. Na, nem kell túl sokat beleképzelni a dolgokba, de kétszer(!!!4!!! emberek, védett egy kapus!!!), 2 alkalommal védeni tudott. Nagy szó!
Furcsa volt visszamenni az időben megint — a többségeteknek fingja sincs, milyen volt teletexten meccset követni anno, a fíling most hasonló volt az f5 nyomogatása közben a livescore oldalon —.
Yaya mellett Delph tette a dolgát. A jelek szerint végre teljesen rendben van. Felröppent a hír, hogy esetleg továbbáll már most, de Pep ranglistáján jelenleg Fernando előtt áll Fabian.
A támadószekció a szemtelenül fiatal Sterling-Sané-Jesus hármas volt. Guardiola is kiemelte: ők jelentik a csapat jövőjét.
Jesusnak nem jött össze a gól, de nagyon iparkodott. A gólpassza Raheemnak jó ütemű volt, Sané góljánál jól mozgott keresztbe, amikor Hennessey Kellyre ütötte a labdát, pechje volt.
A meccsen volt egy jó negyedóra, amikor ömlött az eső — a vizes fűnek itta meg a levét Jesus a meccs végén amikor szegény perecelt egyet, miután mindenkit kicselezett, a hírek szerint meg is húzódott — a beszámolók szerint ez rányomta nagyon a bélyegét a meccsre, a Palace nem tudott, az előnyben lévő City nemigen akart mit csinálni.
Ahogy elállt, jött Sané gólja. Ward egy fogalmatlan védő, ez látszott, de jól lépett ki, jól lőtte a kapuba a labdát.
Silva volt a karmester a fiatalság mögött az ész. Remek labdát adott Leroynak, jól játszott. Az utolsó 15 percre Fernando váltotta, Sané helyett Nolito, előttük pedig (már a 66. percben) Navas érkezett Sterling helyett. Sok mindent nem tettek hozzá a meccshez.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Újra egy idegenbeli kupameccs következik, a Premier League-be vágyakozó Huddersfield Town lesz az ellenfél — sajna Aaron Mooy nem játszhat —. Az újabb idegenbeli kupameccs nem meglepő, több mint két éve nem játszott az Etihadban FA kupa találkozót a csapat, ez lesz zsinórban a hatodik meccs zsinórban távol az Eastlandstől.
Két Premier League ellenfél, 8:0-ás gólkülönbség, nem rossz. Guardiola egyetlen reális trófea esélye ez a sorozat (nem is nevezett a keretbe senkit sem a nagyon fiatalok közül), a Championship play-off-ot érő helyén álló csapat nem lesz gyengébb (gyengülni mondjuk nemigen fog ezután sem a mezőny, a topcsapatok elkerülték egymást a sorsoláskor), mint a PL — a Sunderlanddel versengve — legrosszabb formáját futó Palace, pedig Big Sam nem rég kapta a hóna alá a londoniakat — vagy éppen emiatt?, de ne legyünk rosszmájúak, tegnap nyertek és sikerült egész jó játékosokat behúzniuk januárban —.
A forma ellenére baromira meglepő volt, hogy a szurkolóikat mennyire nem hozta lázba ez a (tv-ben sehol sem látható) meccs…
A következő kanyarban a háromszoros bajnok (egyszeres kupagyőztes), az alig több, mint húsz éves — engem a boltonira emlékeztető —, fasza stadionjában mindent meg fog tenni, hogy ne legyen ilyen sima a dolgunk. Könnyen nem fogják adni magukat, jó túra lesz.
Jó túra lesz az esti is. Annyira nem lesz könnyű menet, mint a kupában, de nem lehetetlen egy újabb győzelem kiharcolása.
Payet elment nem fogják tudni pótolni. A védelembe stabilitást hozhat a most érkezett José Fonte, de nem látom a nagy meglepetést. Persze a védelmünk dönthet másképp.
Nálunk visszatér végre Fernandinho. Végre! Yaya és ő, remek páros lesznek megint középen. Vagy jön egy újabb piros lap.
A Chelsea nagyon meglépett, de közvetlen riválisok vannak olyan jók, hogy egyben tartják a hatodik helyig a mezőnyt. Nem tudom meddig lesznek ilyen előzékenyek, de lassan gurítani kéne valami komolyat végre.
Sikerült megint nem megnyerni egy rangadót. Eddig ‘hatpontos‘ meccset — azaz a PL top 10-be tartozó csapat és BL csoportkör közvetlen riválisa ellen — eddig csak a Barcelona, a ManUtd, a Stoke és az Arsenal ellen sikerült nyerni, mondjuk a MU és a Barca nyert is meccset ellenünk.
Az Everton, a Chelsea, a Suprs, a Liverpool (még a tavalyi bajnok is…) törölte belénk a lábát, ezek mellett pontot kapott a S’oton és még egy-egyet a Tottenham és az Everton (így őket nem sikerült egyszer sem elkapni a szezonban…).
Újabb bosszúság, újabb elhagyott pontok.
Pepnek eltűnt a monyója. Benyelte élete legnagyobb bajnoki vereségét.
Ez egy akkora verés volt, hogy a fal — szombaton a Spurs — adja a másikat.
A szezon egyik legnagyobb pofonja. Érthetetlen alázás, újra pokol lett a Goodison.
Benyeltük. Újra. Pep is. Mi is.
Nagy reményeim nem voltak, de reméltem nem törli fel velünk a padlót a Barca. Megtették. Megint. Hülye hibák, bivalyerős ellenfél. Lehet kapaszkodni. Megint. Az elmúlt két meccsen elhagyott négy pont a csoportban, már több mint sok.
Bosszantó, több mint bosszantó meccs. Szar érzés a padlóhoz dörzsölődni.
Mi kellett volna? Sokkal kevesebbet hibázni. Ez nem fér bele. Szemben egy remek kapus — akinek akkor is szerencséje van, amikor nem annyira remek — egy masszív, összeszokott csapat, előttük a világ legjobb támadószekciója.
Bravo. Hát jah, hibázott, kurvanagyot. Ilyet Joey-tól nem látnánk, — Joeytól látnánk másmilyet —. Ő ott és akkor a saját hülyeségének — és a rendszer — áldozata lett.
Ott és akkor nem passzolnia kell egy kapusnak: fel kell lőni a harmadik emeltig a labdát. Picsánrúgni. Aztán a kezezés. Nonszensz…
Pep hangoztatja, neki egy sweeper keeper kell, egy jól passzoló, kvázi a védelem tagjaként működő portásra van szüksége. Rendben, lenyeljük, — mint a szégyellős kislány, aki imponálni akar a falu focicsapatának legnagyobb sztárjának — nem szokjuk meg, de lenyeljük.
Pep hangoztatja, inkább hibázzon x meccsen a kapus, ha előtte y meccsen hozza azt, amit elvár tőle. Amikor elkezdtem figyelemmel követni a City játékát, abban az időben Guardiolát és a buziskodó kapusát tüzes vassakkal a kezükben hajtották volna volna ki a városból a szurkerek a tenger felé — nem mintha akkoriban nem cserélgették volna orrba-szájba a menedzsereket amúgy is —.
Az elvárás, na ez ami a legnagyobb Bravon. Harminchárom éves korára elérte, hogy szétvesse a megfelelési kényszer, irtózatosan magas a léc, minden mozdulatát Hartéhoz hasonlítják. Nem könnyű, de ott és akkor félre kellett volna tenni a kurva filozófiát — persze ne legyünk igazságtalanok: akadt nem egy jó passza, védése, kifutása, de ezek miatt had ne gyújtsunk örömlángokat —.
Nem volt könnyű dolga eddig sem, de ezután a meccs után még sokkal, de sokkal nehezebb helyzetbe került. Nem lennék meglepve, ha nem bírná a nyomást.
Jött Nolito helyett Caballero. A spanyol szélső újfent megbizonyosodhatott: jól döntött amikor Manchesterbe igazolt, ebben a Barcában — merugye a pletykák szerint ők is hítták — nem játszana ennyit sem, az tutifix. Nem volt jó ő sem, de a csapat jobbjai között volt.
Nolitoval átellenben Sterling volt — talán — a legjobb, de ez csak annyit számít, mint mikor az első randin nem hangosat, hanem büdöset fingunk. Máshogy rossz.
Szóval jött Willy, aki azért kapott egy hármast, de messze a legtöbbet gürizett kb. mindenki közül, de csak benyelt így is hármat. A Wembley Willy is előjött legalább egy kicsit, kurva nagy kár, hogy Neymar a végén azért betalált.
Mi kellett volna? Egy csatár. Az mindenképpen kellett volna, egy jó Agüero. De Agüero még nem volt rendben — nem is csinált semmit amikor beállt, azaz de, volt egy (azaz 1 darab) passza —, Iheanacho franc tudja holt járt. de Bruyne remek playa, de nem csatár. Kevin tud gólt lőni, de nem ilyenkor, nem így, nem a Barca ellen.
Mi kellett volna? A megadott tizenegyes? Nem hiszem. A szerb spori tudna, nekünk kár büntetőt ítélni. Jó lett volna ha megadja? Fasza! Elértünk volna legalább egy pontot, ha értékesítjük — meglepett volna — ? Meglepett volna.
A védelem visszaállt négy tagúra, nem bírták a lépést. Amúgy sem bírják. A BL-ben a Steaua elleni selejtezőkön, a Borussia Mönchengladbach ellen, a PL-ben meg csak a Bournemouth ellen nem kapott gólt a csapat. Az nem ép, aki arra számított, hogy a Camp Nou-ban is össze fog jönni ez a bravúr.
Otamendi nem egyszer találkozott az ellenfél támadóival már, jól is avatkozott közbe nem egyszer, de ahogy csak áhítattal sasolták — Stonesszal egyetemben, de John parádésan lekövette szemmel Gündogan rossz hátrapasszát is — Dinho eltaknyolását és ahogy Messi belibben és gólt szerez. Őrület.
Otamanedi már most fasza, de a végtelenségig nem lehet őt sem feszíteni. Stonesnak meg még szüksége van nem egy ilyen meccsre, hogy olyan legyen, mint amilyennek szeretnénk. Mondjuk a félidő végi fejesét már majdnem bent láttam.
Kolarovot mintha kicserélték volna, sem a csapat, sem ő nem az, aki egy hónapja volt. Pazarul összeügyeskedte a büntetőt. A másik oldalt Zabaleta tette a dolgát amíg tudta, a sérülése baromi nagy kár. Clichy váltotta Zabmant, páholyból élvezte ki a felmosás perceit.
A kispadon (védő) Maffeo ült még, vele sem mentünk volna messzebbre, Kompany a holdon — megint felreppentek a hírek: Pep eladná, bónuszként a másik wtf story a héten a lapokban: Agüerot is —.
Fernandinho, hát az az elesés. Stigmaként izzott felette végig, remélem elfelejti hamar.
Gündogané volt a legnagyobb gólszerzési lehetőség, remekül fektette le a Silva által hatástalanított Piquét, de lövése nem volt elég emberes, hogy kifogjon ter Stegenen — az ezt követő kisszöglet-emelés kombón is besírtam —.
A Suáreznek adott hátrapassza meg….
Pepnek volt terve, de a terv bírt el ennyi hibát, Bravo kiállítása után összedőlt minden. Az első félidőben — valamennyire — működött is a dolog. A védelemben a leggyengébb láncszemnek gondolt Umiti területét támadták be (le), pechre a fiatal francia volt a védősoruk legjobbja…
Silva nem tudott ész lenni, ez is látszik, hogy ész nélkül letarolta Piquét. A legjobb momentuma az volt, amikor Stones fejére varázsolta a labdát az első félidő végén.
A védelem megszervezése és a Barca nyomás alatt tartása a jelek szerint túl sok energiát égetett el, mert épkézláb támadásvezetésre nem futotta. Az első félidő elején és a végén mutatott valamit — valamicskét — a csapat.
Aztán mikor minden elégett, jött az összeomlás, amit a kiállítás hozott el és Gündogan — és Kolarov — a biztonság kedvéért még dobott a tűzre, amikor úgy látták, hogy kezd kialudni. Az, hogy Mathieu volt olyan hülye, hogy két perc alatt lekéredzkedett zuhanyozni, már nem osztott és szorzott.
Sajna ez a Barcelona amúgy is jobb két góllal nálunk otthon, de kaptak még két gólt. Ajándékba.
A spanyol élcsapatok még messze vannak, várni kell még, hogy kiöregedjenek végre felvegyük velük a ritmust.
Az első hely nem lesz meg a csoportban. A tizenhat között baromi nehéz lesz. A ‘visszavágón’ valamit ki kell találni, mert a második hely is necc lesz így, ha ki-ki meccsre kell utazni Németországba, pedig most így áll a szitu.
A tavaszi elődöntő nagy ajándék volt. Most ez is álomnak tűnik.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A számomra csak a magyar válogatott szereplése miatt élvezhető Európa-bajnokság után, pont egy hónapja indult be az érdemi munka a csapat háza táján. Végre végre a szabinak, dübörög az elő, nyakunkon az igazi szezon. Számukra kezdődik a meló, nekünk viszont ez az igazi élvezetek.
Szóval eltelt egy hónap Peppel. Beindult az új világ, megújult a címer, működésbe lépett a katalán board, van hírneves új playa a keretben, nem is egy, meg jöttek nem annyira hírnevesek is.