Tipikus City történet volt a tegnapi. Megvan egy hárommeccses tökéletes sorozat, de a koronát csak nem sikerül felpakolni a teljesítményre. Magyarra lefordítva: megvan az álomállás, sietsz haza a kedvesedhez, egy kis süteménnyel, virággal és egy üvegpezsgővel, hogy megünnepeljétek a nagy napot, de otthon a küszöbön átesve elejtünk mindent. Az üveg szétrobban, a rózsa tüskéje beleáll a seggünkbe, a torta szétkenődik az előszoba lambériáján.
Nagy baj nincs, csak kellemetlen, azaz magyarul: legalább az asszonyt nem hegeszti éppen a postás, hanem miután rendesen kiröhögte magát felsegít a padlóról.
Egymás után jönnek a meccsek, elképesztő a tempó. Ma a Premier League a soros, irány a Villa Park.
Csodálatos egy hete volt a csapatnak, múlt kedden Csehországban, vasárnap a derbin, most kedden pedig a ligakupában törölte fel az ellenfelével a padlót.
Két napja még a derbi lázában égtünk, ma szó szerint belecsöppenünk újra a szürke hétköznapokba.
Remek játékkal, mind a 4 gólt a lehető legjobb pillanatokban szerezve, nagyon simán abszolváltuk a városi derbit. Ehhez az kellett, hogy a mieink a szezon eddigi legjobb játékát nyújtsák, míg a United játékosai jóval a tudásuk alatt teljesítsenek. Ez a diadal egyértelmű üzenet a riválisoknak is, hogy teleszart gatyával idén sem érdemes felfutni az Etihad gyepére. Hajtás után újabb Demolition Derby következik.
Nemcsak a pultosok és a hazai, illetve kinti szurkolók tettek ki tegnap magukért, szerencsére a csapat is, amely második félidei mészárlásával végre győzelemmel kezdett a BL-ben.