Azért álljunk meg egy szóra!

Nagy divat mostanság az angol válogatott gyenge szereplése kapcsán felemlegetni a PL-t egyre inkább ellepő idegenlégiósokat. Néhány hete Greg Dyke, az FA elnöke szólalt meg a témában, majd a bucira vert United csapatának a védője, Rio Ferdinand fakadt ki amiatt, hogy a City-Newcastle idénynyitón mindössze 3 angol játékos volt a pályán a kezdősípszó felhangzásakor. A mai nap pedig az egyik legnagyobb bulvárlap kongatta meg a vészharangokat, éppen a tegnapi derbi kapcsán, ahol a hazaiak 10 légióssal döngölték földbe a városi riválist. Sajnálatos módon ezt az írást Anyánk, az NSO is szépen átvette, majd megosztotta velünk. Ezt pedig már mi sem hagyhatjuk szó nélkül.

Először is tisztázzunk valamit még a legelején. A Manchester City volt a legutolsó csapat, amely csak angol játékosokkal felállva megnyerte (1968) a bajnokságot.

Másodszor – és amire azért valamilyen oknál fogva Rio nem tért ki – azon a Villa elleni meccsen, amelyen a United tavasszal bebiztosította bajnoki címét, 3 angol játékos (Jones, Carrick, Rooney) kezdett Ferguson csapatában, akiket éppenséggel nem fillérekért vásárolt a skót menedzser.

Abban egyetértünk természetesen, hogy az angol labdarúgás, azon belül is az utánpótlás egyre nagyobb gödör felé halad, de ennek okán, éppen a Manchester City-t elővenni, lehet nem éppen a megfelelő lépés.

Annak a filozófiának, amelyet a klubvezetőségben Soriano és Begiristain képvisel az utánpótlás témájában, már egy bevált módszer képezi fajsúlyosan az alapját, szerintem nem kell bemutatni senkiket sem, hogy melyikről is (vagy, hogy honnan is származik…) van szó.

Ami a Barcelonában a katalán identitástudat megerősítése, az az Eastlands-en a manchesteri büszkeség hirdetése. A cél nem is lehet más: idővel egyre több angol, sőt, helyi, manchesteri fiatal kinevelése az első csapat számára. Láthatjuk, hogy más területen kiemelt figyelmet kap a város és annak lakossága is egyaránt, nem lehet ez másképp az utánpótlásban sem.

Pontos adatokkal nem tudok szolgálni, de az magabiztosan kijelenthető, hogy az utóbbi években a City az egyik olyan klub a világon – köszönhetően az Etihad tőszomszédságában épülő helyi felcsúti akadémiának -, amelyik a legtöbbet költ az utánpótlás fejlesztésére. Ennek legelső jelei már megmutatkozni látszanak.

Az U-13-as illetve az U-14-es csapat megnyerte korosztálya bajnokságát, döntően manchesteri gyerekek vezérletével. Néhány hete az U-16-os alakulat megelőzve a United, az Everton és a Blackburn csapatát, megnyerte a Barclays Premier League helyi tornáját. Jelenleg az U-17-estől az U-19-es korosztályig 8 játékost ad a klub a korosztályos angol válogatott csapatoknak. Ez a száma pedig idővel vélhetően folyamatosan nőni fog, amint elkészül a Campus.

De Pellegrini is, egyik legelső interjújában a fiatalok és az utánpótlás fontosságára hívta fel a figyelmet kinevezésekor. Ezzel pedig nem sok szakember szokott kampányolni rögtön az új munkahelyén.

Tény, egyre több az idegenlégiós az angol élvonalban, gond van az utánpótlás neveléssel is Angliában, ugyanakkor ennek harsogásakor egyfolytában a City-re mutogatni, továbbá szinte azt állítani, hogy a kékek tehetnek az angol labdarúgás válságáról, illetve azt figyelmen kívül hagyni, hogy a klub nem tesz meg semmit a folyamat megállítására, nagyon nagy ostobaságra vall.