A hétfő estére tolódott bajnokin a tökutolsó Wigan Athletic gárdájához látogat a Manchester City.
Fix kettes meccs, a Citynek jelenleg semmilyen formában nem jelenthet akadályt a Wigan. Végre egy könnyebb meccs, amelyiket kötelező hozni!
Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
A hétfő estére tolódott bajnokin a tökutolsó Wigan Athletic gárdájához látogat a Manchester City.
Fix kettes meccs, a Citynek jelenleg semmilyen formában nem jelenthet akadályt a Wigan. Végre egy könnyebb meccs, amelyiket kötelező hozni!
A csapat vezetősége (csakúgy mint a nyáron) első körben az ifjúsági, és a tartalékcsapatot akarják megerősíteni.
Van már egy fix igazolás, és egy akivel a hírek szerint közel a megállapodás.
Korábbi játékosa, Rodney Marsh jellemezte így azt a Malcolm Allisont, aki a 60-as évek végén, 70-es évek elején Joe Mercerrel karöltve a csúcsra járatták Manchester City-t. Ha jobban megismerjük az ő történetét, akkor bizony nem áll messze az a megállapítás, hogy a korszak José Mourinho-ját tisztelhetjük benne. Nemcsak a „kékekre„, hanem az egész brit labdarúgásra nagy hatással volt az ő személye kollégájával, Brian Clough-fal egyetemben. Forradalmi edzésmódszereket vezetett be, amelyek teljesen új alapokra helyezték az akkori angol labdarúgást. A hivatása mellett ugyanakkor a szó szoros értelmében az „egyszer élünk, de akkor nagyon” szlogennek élt, igazi playboyként szolgáltatott minden héten szaftos olvasnivalót a bulvármédiának. Nőügyeiről (volt, hogy egyszerre négy barátnőt is tartott) és a pezsgőhöz való rajongásáról ugyanúgy messze földön híres volt, mint éles, már-már botrányos, az ellenfeleket kritizáló megjegyzéseiről. Következzen hát az az edző, aki megelőzte a korát, „The Original Special One„, azaz Malcolm Allison.
„Az a jelenség, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele, ugyanakkor a korábbi átélés körülményei vagy akár megtörténtének ténye bizonytalanok.” – így definiálja posztcímünket a Wikipédia.
Nos, a mi szempontunkból a mondat első fele tökéletesen rendben van, míg a második része sántít, mivel mi nagyon is tisztában vagyunk vele, hogy mikor éltünk át a tegnapihoz hasonló élményt. A poszt végén pedig kiderül, hogy mikor is volt ez.
Itt a kezdőcsapat:
Mint egy színházban, ugyanaz a helyszín, ugyanazok a szereplők.
Ismét egy januári hétköznapi meccs, ismét jön a Liverpool az Etihadba.
Akkor lazán le lettek pofozva, most sokkal nehezebb a helyzet, hiányzók, sérültek, de a közönség újra ugyanazt az előadást akarja látni! Hasonló sikert szeretnék mint a premieren!
A lehető legrövidebb időn belül véget ért az FA kupa kirándulás. Fájó, de ez van. Viszont a csapat miatt egy pillanatig nem kell szégyenkeznünk!
A lefújás után Mancini azt nyilatkozta
„…jobb, ha a meccsről beszélünk, és nem a játékvezetőről.”
Mi is próbálunk ebben a szellemben cselekedni, de nehéz, mert már nagyon elegünk van belőlük. De egy a lényeg: a tegnapi egy igazi, jó kis angol kupameccs volt!
A csapat amely elindul újra a kupahódítás útján: