Ma a kilencvenes évek közepének Cityjének emblematikus figurájára fokuszálunk. Georgiou, Giorgi, vagy Gio, de ahogy Angliában írták: Georgi Kinkladze lesz a célkeresztben.
Címke: retrócity
The Great Comeback
Pontosan tizenegy éve, 2004. február 4-én egy ártatlan FA kupa visszajátszás a White Hart Lane-en az egyik legizgalmasabb Manchester City meccsé kerekedett, amit valaha láttam.
Pedig a szünetben az eredmény, és a jó Joey Barton miatt majdnem hagytam ez egészet a picsába és mentem ki hógolyózni.
Feed the Goat and he will score!
Shaun Goater a 2000-es évek elejének egyik legmeghatározóbb Manchester City játékosa. A klubnál eltöltött öt éve alatt 103 gólt szerzett, és egymás után négy alkalommal is házi gólkirály tudott lenni. Tiszteletére hazájában még nemzeti ünnepnapot is létrehoztak.
A RetróCity című sorozatunk folytatásában a ma 44 éves Shaun Goater kedvéért hoztunk egy posztot. A „Goat” („Kecske„) pályafutását mutatjuk be egy bejegyzés erejéig. „Feed the Goat and he will score!” bővebben
Egy klub születése
2008. szeptembere óta nem egyszer jelentették ki többen, hogy a Manchester City egy történelem nélküli klub, amely csak játékszer egy dúsgazdag arab kezében. Ezt nemcsak különböző blogokon, fórumokon álnév alatt írogató – divatos kifejezéssel élve – trollok gondolták, gondolják így, hanem korábban a különböző médiumokban is bele lehetett futni ezekbe a baromságokba.
Minden klubnak megvan a maga történelme, legyen az sikeres, vagy kevésbé sikeres. A City esetében is igaz ez, sőt hatványozottan is, hiszen ebből a szempontból egy hullámvasúthoz hasonlítható a klub, nem hiába van az a kifejezés, hogy typical City. Hajtás után visszamegyünk cirka 150 évet a történelemben, hogy pontos képet kaphassunk kedvenc csapatunk születéséről, hiszen valahogy el kellett kezdődnie ennek a klubnak is a történelme…
The Good, the Mad and the Ugly
Ez a címe Andy Morrison tavaly megjelent önéletrajzi könyvének.
Ha kicsit jobban elmélyülünk az ő történetében, akkor rájövünk, hogy a fenti címben található három jelző tökéletesen jellemzi Andy labdarúgó pályafutását a pályán és azon kívül is egyaránt. Balhék terén Balotelli a nyomába sem érhet, a pályán viszont a hadvezérek hadvezére volt. Nemrég egy szavazáson a drukkerek minden idők harmadik legjobb City-csapatkapitányának választották meg a skótot, akit két súlyos betegség sem tudott ledönteni a lábáról.
Lesz-e Tévezből Rodney Marsh?
A Porto elleni EL-meccs mellett Carlos Tévez visszatérése is lázban tartotta a Manchester City drukkereit múlt héten. Carlitos pár napja már meg is jelent a carringtoni edzőközpontban, azonban a Mancinivel való találkozás a portugál kirándulás miatt még várat magára. Az ügy kapcsán természetesen hatalmas a médiaérdeklődés szerte Angliában, számtalan cikk/írás jelent meg, hogy vajon pozitív avagy negatív hatással lesz-e a csapatra az ex-csapatkapitány visszatérése.
Múlt héten egyébként egy rövid poszt erejéig mi is érintettük a témát itt a blogon. Tévez visszatérését több újságíró is párhuzamba állította egy 40 évvel ezelőtti sztorival, amely Rodney Marsh-hoz kötődik. Hajtás után kiderül, hogy ki is ő és, hogy hogyan kapcsolódik egyáltalán Tévezhez az ő személye.
„The original Special One” – 2. rész
A legutóbb bemutattuk Big Mal játékos-pályafutását, illetve korai edzői karrierjét.
A második részben szót ejtünk a City-vel elért sikereiről, a Crystal Palace-nál eltöltött három évéről, továbbá a poszt végén néhány pikáns sztorival megpróbáljuk érzékeltetni, hogy Allison miért is volt a angol labdarúgás legszínesebb egyénisége a 70-es években.
„The original Special One” – 1. rész
Korábbi játékosa, Rodney Marsh jellemezte így azt a Malcolm Allisont, aki a 60-as évek végén, 70-es évek elején Joe Mercerrel karöltve a csúcsra járatták Manchester City-t. Ha jobban megismerjük az ő történetét, akkor bizony nem áll messze az a megállapítás, hogy a korszak José Mourinho-ját tisztelhetjük benne. Nemcsak a „kékekre„, hanem az egész brit labdarúgásra nagy hatással volt az ő személye kollégájával, Brian Clough-fal egyetemben. Forradalmi edzésmódszereket vezetett be, amelyek teljesen új alapokra helyezték az akkori angol labdarúgást. A hivatása mellett ugyanakkor a szó szoros értelmében az „egyszer élünk, de akkor nagyon” szlogennek élt, igazi playboyként szolgáltatott minden héten szaftos olvasnivalót a bulvármédiának. Nőügyeiről (volt, hogy egyszerre négy barátnőt is tartott) és a pezsgőhöz való rajongásáról ugyanúgy messze földön híres volt, mint éles, már-már botrányos, az ellenfeleket kritizáló megjegyzéseiről. Következzen hát az az edző, aki megelőzte a korát, „The Original Special One„, azaz Malcolm Allison.