Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Új sorozatunkban egy kis történelmi kirándulást teszünk a Manchester City múltjába hogy hová?! mi a faszt szívtál?! nincs is nekik olyanjuk, lol. Ez a három részes sorozatunk első része. Felelevenítjük a City legnagyobb hazai kupasikereit, rengeteg képpel, és videóval illusztrálva.
Hangolódás a Liverpool elleni kupadöntőre
Guardiola ellopta a deadline day-en a showt, de voltak egyéb hírek is, most egy születésnap ürügyén visszakanyarodunk hétfőre.
És ha már a születésnapoknál járunk megemlékezünk egy másik City játékosról is a ‘régi időkből’.
„Két születésnapos reménység. Egy a múltból, egy a jövőből. „ bővebben
Az Everton elleni ligakupa elődöntőben újra előkerült a banán.
Sokan kérdezték már tőlem, hogy a City szurkolók miért hadonásznak felfújható banánokkal a lelátón. Nos, a blog adta lehetőséget kihasználva, most akkor egy szélesebb közönségnek is ismertetem ennek a történetét. Külön érdekességet ad a sztorinak, hogy némi magyar vonatkozás is szerepel az egészben.
Az egész a 80-as évek végén, egészen pontosan 1987-ben kezdődött el. A legendárium szerint, bizonyos Frank Newton vitt először egy emberes méretű banánt a stadionba, ami futőtűzként terjedt el a baromoságokra már akkor is roppant mód vevő City szurkerek körében.
Az NST — azaz a régi Nou San Trafford, majd NépSTadion — blog egyik oszlopát, Pötét több dologért is lehet irigyelni, ezek közül kettő ami húsba vágó egy Manchester City szurkoló számára, az egyik, hogy legalább két tucatnyi meccset izgulhatott végig a (mára már persze Etihad) City of Manchester stadionban (bazz, amikor én utoljára Manchesterben jártam még a Maine Road búcsúztatása volt terítéken…), és azért, mert személyesen is találkozhatott a City egy legendájával.
Majdnem pontosan hat éve látott napvilágot ez a poszt a régi NST-n, most — mivel ma van Mike 73. születésnapja — leporoljuk, és átadom Pötének a szót, így köszöntjük mi a legendát!
A 80-as évek közepétől már erőteljes és keserű jelei voltak annak, hogy a Manchester City egyre nagyobb sebességgel halad lefelé az angol labdarúgás lejtőjén, miközben a United pont az ellenkező utat járta be. Pénzügyi nehézségek, tüntetések Swales ellen, menedzserkeringők, kiesés a másodosztályba. Javarészt ezek is jellemezték a City-t egészen a 2000-es évekig. 1989. szeptember 23-án, a Maine Roadon megrendezett 111. manchesteri derbin azonban a jóval esélytelenebb City csodát tett a nagyságrendekkel gazdagabb és jobb játékosokat felvonultató United ellen.
2003. június 26-án ezen a napon, azaz pontosan tizenkét éve hunyt el tragikusan Marc-Vivien Foé, a csapat kameruni középpályása.
Nyugodj Békében!
Tizenhat évvel ezelőtt játszotta a csapat az egyik legfontosabb meccsét, ever a Wembley-ben.
Bizony volt olyan időszak a Manchester City történelmében, mikor nem az FA Kupa vagy a Community Shield volt a tét az angol futball szentélyében. 1998-ban klub elérte története mélypontját, kiesett a harmadosztályba. Tette mindezt Premier League alapítótagként és KEK-győztesként. Az 1998-1999-es szezont tehát a Football League Second Divisionben kezdte meg.
„Amikor a másodosztályért döntőztünk a Wembleyben…” bővebben
92 esztendeje, hogy a klub elköltözött a Hyde Roadról, és ma van 12 esztendeje annak, hogy a manchesteri kékek elhagyták a brit foci egyik legtradicionálisabb stadionját, a Maine Roadot. Egy poszt formájában most megemlékezzünk az „Észak Wembley-jéről”.
A Hyde Road, amely a Manchester City otthonául szolgált 1887 óta, az 1910-es évek végére igen rossz állapotba került. Az első világháború alatt a stadiont istállónak használták, ráadásul a 40 ezer nézőt befogadó Hyde Road kezdett szűkössé is válni. Egyre több mérkőzésen fordult elő, hogy több száz drukker egyszerűen nem fért be a stadionba 1-1 bajnoki alkalmával, holott fizettek a jegyért. A vezetőség nagy dilemma előtt állt. A stadionbővítés csak részben lett volna lehetséges, a Gorton/Ardwick körzetet pedig nem szívesen hagyták volna el.