Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
2001-ben újra a második ligában találta magát a City, ebben a szezonban, pontosan tizenkilenc éve az egyik legőrültebb bajnokit játszotta a csapat a Maine Road-on a Norwich City ellen.
Az évforduló napján erre a meccsre tekintünk vissza. Piros lap ellenére simán megnyert meccs, emlékezetes szólógól.
Tíz ujjat megnyalós meccs.
Norwich City – Manchester City 3:2. Nehéz mit írni erről, de azért teszünk egy próbát.
A ’19/20-as szezon meccseinek elemzésébe egy huszárvágással az ötödik fordulóban kapcsolódunk be. Az első 4 meccsről nem csak tervben, de folyamatban is van egy poszt, melynek megjelenése csak szabadidő kérdése. „Hogyan kapj ki egy papíron gyengébb ellenféltől” bővebben
Egy igazán remek gálameccset varázsoltak nekünk szombat késő délutánra a srácok, miután szinte minden megerőltetés nélkül egy laza 7-0-val zavartuk haza csóri kanárikat az Etihadból. A PL-érában először szereztünk ennyi gólt egy meccsen, sőt utoljára is 1968-ban szórtuk meg az ellenfél hálóját ennyi góllal. Otthon tehát továbbra is szanaszét szedünk bárkit: 5 meccs, 5 győzelem, 20-2-es gólarány. Bárcsak idegenben menne fele ilyen jól…
A mérkőzés előtt a legfőbb kérdés természetesen az volt, hogy Pellegrini – immár a PL-ben is – valóban a román óriásnak szavaz-e bizalmat Hart sokadik bakija után. Nos, a mester ugyan egyértelműen nem válaszolta meg ezt a kérdést pénteken az újságírók előtt, ám a különböző lapok már kész tényként közölték azt, hogy Joey a padon fog ücsörögni szombaton. Ez egy órával a kezdősípszó előtt vált hivatalosan is biztossá.
Zsinórban 123 bajnoki után a padon.
A szerdai kínszenvedés után Pantilimont leszámítva egy teljesen másik (talán a legerősebb) kezdőcsapatot állított ki Pellegrini. A minőségbeli különbség meg is látszott a két csapat között. A játék minden elemében jócskán felülmúltuk a kanárikat, akiknek méltó módon tudtunk visszavágni a tavaszi 2-3-ért.
A meccset 25 perc után már formalitássá tettük. Egy öngól, Silva valamint Nasztaszics találata után már egy nagyon kényelmes 3-0 volt eredményjelzőn. Ehhez jött még Negredo gólja a félidő végén, így a szünetre már egy 4-0-val és egy impresszív 70-30%-os labdabirtoklás után vonulhattunk. A hozzáállással és a motivációval tehát nem volt probléma. Örök rejtély marad, hogy idegenben mi a fenéért nem lehet hasonló attitűddel felmenni a pályára.
Merlin, aki nélkül elképzelhetetlen egy City-támadás.
A 60. percben jött a már-már menetrendszerű Yaya-szabadrúgásbomba a 16-os környékéről, 10 perccel később pedig megszerezte 8. gólját is (ezzel holtversenyben vezeti a góllövőtáblázatot) a bajnokságban a kiváló formában lévő Agüero, aki egy David Silva beadást bombázott be Ruddy kapujába. Meg kell említenünk, hogy a gólja mellett összehozott 2 gólpasszt is, amivel így egyértelműen a meccs embere lett.
A 7. és egyben utolsó gólt a félidőben becserélt Džeko hozta össze egy szép befordulás követően, a szintén csereként beálló Navas passza után a 86. percben.
Carrick, who??
Újfent egy történelmi eredmény a klub életében, egy olyan meccs után ahol mindenki kellően odatette magát, (szerencsére) mindössze Pantilimon nem tudta érdemben bizonyítani, hogy érdemes volt berakni a kapuba. Bár halkan jegyzem meg, hogy Demichelis majdnem annyi labdát adott el saját térfélen, mint a Nike egész nyáron, de szerencsére ennek nem lettek következményei. A Bl-ben minden esetre ez biztos nem fog beleférni…
Néhány sor erejéig még érdemes kitérni David Silvára, akinek szintén elég jól megy a szekere mostanság. A tegnapi 7 gólból ötből tevékenyen kivette a szerepét, akárcsak szerdán, ahol szintén mind a két gól előtt fontos passzokkal segítette győzelemre a csapatot. Nélküle nagy valószínűséggel büntetők döntötték volna el azt a találkozót… Richards is épp a napokban magasztalta az egekig a kis spanyol varázslót, akit egyébként Mark Noble, a West Ham United játékosa is a széthypolt Mesut Özil elé helyez.
Folytatás kedden otthon az oroszok, majd szombaton a Sunderland ellen. Idegenben. Ott, ahol több mint 5 éve nem nyertünk. Izgi lesz.
Két és fél hónapig tökéletesen működött minden (húsz meccsen át), aztán egyszerűen beragadt a fék.
Van ilyen, de sürgősen helyre kell kalapálni a hibát, mert ez így nem maradhat. A legjobb lehetőség az újrakezdésre a ligakupa finálé főpróbája holnap a Sunderland ellen.
„Beragadt a fék” bővebben
Az előző forduló messze nem úgy sikerült ahogy elterveztük, de ha megtorpanunk, vége. De erről szó sincs, ezért ma a Norwich meg fogja szívni. Nagyon.
Vissza kell szerezni az önbizalmunk, mert nagyon nehéz hetek vár ránk. Bukni minél kevesebbet szabad. Ma pedig bűn lenne.
Pihenni most sincs idő, ma a Premier League tizedik fordulója következik, a terítéken a Norwich City lesz, hazai pályán. Hazai pályán! Nagy szó ez, négy idegenbeli mérkőzés után tér vissza a csapat az Emirates-be.
A legérdekesebb mégis az, hogy senkit nem az ellenfél, hanem az érdekel, hogy Hart fog védeni a csapatban, vagy sem.
Egy éve az utolsó percben vezetett az ellenfél az Etihadban, most is. Akkor tövig rágtam a körmöm, most vetettem egy futó pillantást a monitorra, aztán gyorsan vissza a grillhez.
A nyári szezon már tegnap elkezdődött.
Elérkeztünk a bajnokság végéhez.
Utolsó meccs, tét nélkül. Átalakulás közben, amerikai hakni előtt, egy kis szezonbúcsúztató a Premier League keretei között.
Mancini után, Kidd közben, Pellegrini előtt.