Sajnos az év végi hajtás miatt feltorlódtak a beszámolók, rég volt ilyen, most az utolsó októberi és az összes eddigi novemberi meccset átfutjuk.
Ez szám szerint öt meccs, és szám szerint öt győzelem. Nagyon imponáló sorozat. Több, mint imponáló.
A bajnokságban nyolc, a bajnokok ligájában hat pont az előny. Tetemes. Több, mint tetemes.
Ezek a három pontok is a zsákban, a pontokon túl azért és értékesek, mert egyiken sem játszott igazán jól a csapat, mégis (viszonylag simán) meglett a tizenöt pont. Őrület.
Bár a bajnoki címmel a tarsolyunkban sikeres szezont tudhatunk magunk mögött, azért jócskán akadtak gyengébb periódusok is a 2011-2012-es idényben. Igaz ez főleg a nemzetközi porondra, ahol ezzel a kerettel illett volna valami pofásabb eredményt is letenni az asztalra. Több „szakértő” is úgy vélte, hogy egy ilyen erősségű kerettel akár meglepetést is tudunk okozni a Bajnokok Ligájában, ami valamilyen szinten be is következett, csak éppen nem olyan végeredménnyel ahogyan azt vártuk. A bajnoki örö és bódottá után jöjjön néhány (megérdemelt) botos a körömre.
Kedd este nagy pofont kaptunk a nápolyiaktól. Akkorát, hogy még most is csillagokat látunk magunk fölött. Habár még nincs minden veszve – mert az esély továbbra is megvan arra, hogy felálljunk ettől a bődületes sallertól – a csodával lenne egyenértékű a továbbjutás. Mondhatnánk azt is, hogy a szorítóban elkezdtek ránk számolni. Mindezt magunknak (és persze Mancininek...) köszönhetjük, hiszen tisztában voltunk azzal, hogy a keddi meccs sorsdöntő a csoportból való továbbjutás szempontjából, a „majd csak lesz valahogy” és az „egy döntetlenre mindenképp jók leszünk” ide vezetett. Az idei BL-kiírás egyik legerősebb kerettel bíró csapata nem lesz képes kvalifikálni magát a kieséses szakaszba.
Ez a nápolyi keményebb volt mint amire számítottunk… Otthagytuk a fogunk a Vezúv lábánál emlékbe, nem jó érzés, de ez van.
Ismét teljes sebességre kell, hogy kapcsoljon a csapat.
