Behajózva

Sajnos az év végi hajtás miatt feltorlódtak a beszámolók, rég volt ilyen, most az utolsó októberi és az összes eddigi novemberi meccset átfutjuk.

Ez szám szerint öt meccs, és szám szerint öt győzelem. Nagyon imponáló sorozat. Több, mint imponáló.

A bajnokságban nyolc, a bajnokok ligájában hat pont az előny. Tetemes. Több, mint tetemes. 

Ezek a három pontok is a zsákban, a pontokon túl azért és értékesek, mert egyiken sem játszott igazán jól a csapat, mégis (viszonylag simán) meglett a tizenöt pont. Őrület.

Október utolsó meccsén, a szeptemberi ligakupa meccs után újra West Bromwichba látogatott a csapat.

A meglepetés a kezdőben az volt, hogy Bernardo Silva kezdett a jobb szélen. A csatár pedig Jesus volt.

A meccs elején egy őrületes adok-kapok-ot láthattunk, ami Sané zseniális góljával vette kezdetét a 10. percben, majd három percre rá az elnyűhetetlen Gareth Barry ívelte fel a labdát, Stones nem volt túl határozott, Jay Rodriguez pedig átemelte a rosszul kifutó Ederson felett.

Elmélkedni nem volt idő, hogy mi a fene is történt, a 15. percben Sané adta vissza a kölcsönt Fernandinhonak, aki nem szarozott, amikor messziről rálőtte, a labda Barryn megpattanva és a kapufát érintve került a kapuba.

A City kézben tartotta a meccset, de mégsem volt az az érzésünk, hogy a hazaiknak nincs köze az eseményekhez. A mieink nem voltak pontosak, de hiába volt kevesebbet a labda a West Bromnál hasonló számú (hasonlóan pontatlan) támadásbefejezést produkáltak.

A második félidő kezdete után motoszkált a fejemben, hogy jó-jó ez a Bernardo gyerek, de jöhetne már Sterling.

west_bromwich_albion_v_manchester_city_premier.jpg

Jött is a 61. percben. Két percre rá egy tökéletes guardiolai, sokpasszos, a teljes tizenhatost körbejáró támadásépítés végén került Raheem elé a labda, aki nem hibázott.

Sterling valami olyan szezont tol, ami egészen bámulatos (az Arsenal elleni két nagyobb hibája sem tudja ezt halványítani).

Jött a szokásos gól. Idén a hetedik a bajnokságban. E mellett nyolc sikeres csel és három kulcspassz bő fél óra alatt.

A meccs csordogált tovább, Jesus, Silva és De Bruyne is kihagyott egy-egy nagy ziccert.

Az utolsó utáni percben a védelem összehozott egy gólt. Egy hosszan előrevágott labdát Otamendi mellkassal röviden adott haza, Ederson tétovázott, Matt Phillips pedig lecsapott. 2:3 a vége.

A negatívum: ennyit rég hibázott elől és hátul a csapat. Pozitívum: ennek ellenére sem forgott veszélyben a győzelem.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

November első napján Nápolyban volt jelenése a csapatnak. A Napoli kényszerhelyzetben volt. A donecki és a manchesteri vereség miatt lépéshátrányba kerültek, még egy vereség már komolyan veszélyezteti a csoportból való továbbjutásukat (amúgy nem semmi, hogy milyen csapatok állnak több csoportban a második és harmadik helyen).

A kezdőcsapatban volt néhány változtatás (a kezdőcsapatban, amely az idényben először futott ki a harmadik számú mezben). Elől a jobb szélen újra Sterling kezdett, a csatárposzton pedig a WBA ellen nem túl acélos Jesus helyén Agüero.

David Silva helyett középen Gündogant láthattuk, a védelem jobb oldalán pedig Walker helyén Danilo kezdett.

Igazság szerint utólag azt lehet mondani: Pep minden húzása bejött.

ssc_napoli_v_manchester_city_uefa_champions.jpg

Sterling a mezőny egyik legjobbja volt, Sergio meglőtte a történelmi gólt, Gündogan gólpasszt adott, Danilo pedig a kezdeti bizonytalanságai után kulcs szerepet vállalt a hazaiak bal szélének semlegesítésében (Hamsík gyakorlatilag teljesen ki lett vonva a játékból).

A meccs elején még nem úgy tűnt, hogy bejönnek a húzások. Az első 10-15 percben a hazaiak akarata érvényesült, nem találták a ritmust a játékosaink (érdekes, ez a gyengébb kezdeti periódus visszaköszönt a következő meccsen, az Arsenal ellen is).

Az is tipikus, mikor kezdett magához térni a csapat, akkor jött a hazai gól.

A 21. percben egy pazar kényszerítő, remek mozdulattal adta vissza Mertens Insignenek a labdát, aki nem lassított, az ötös sarkánál szépen fejezte be az akciót. 1:0.

Szerencsére a City nem tört meg, a saját tempójukban építgették tovább a játékot a srácok, ami egyre jobban hasonlított az utóbbi időben megszokotthoz.

Az egyenlítés a 34. percben született, ekkor KDB kis szögletét kanyarítorra be csodálatos ívben Gündogan a tizenhatos sarkától, Otamendi meg szépen emelkedett bent a sűrűben. 1:1.

A 38. percben egy szöglet után fentmaradt John Stones fejelte a felsőlécre a labdát.

Tíz percre rá ismét Stones emelkedett, megint a lécet találta el, de most pár centivel lejjebb, így befelé pattant a labda. 1:2.

Előtte Sterling verekedte át magát a védelmen, ő harcolta ki a szögletet. Tényleg elképesztő szezont fut (ő is), esélyt sem hagy Bernanrdónak, hogy bekerüljön a kezdőbe.

A City próbálta kontrollnia a játékot, de a Napolinak is voltak veszélyes momentumai, Insignie is közel volt az egyenlítéshez, mikor telibe trafálta a felsőlécet az 56. percben, majd öt percre rá a semmiből jött a 2:2, egy szöglet után Sané rúgott oda Albiolnak, a megítélt büntetőt pedig simán bevarrta Jorginho.

A 68. percben Callejón lőtt fölé, hogy aztán az előre küldött labdával Sané lóduljon meg, a keresztző Hysaj csak megállítani tudta, de a labdát megszerezni nem, a zsuga az akciót követő Agüerohoz került, aki befejezte a támadást. 2:3 és megvan a százhetvennyolcadik!

Sergio Aguero all time record goal scorer | Manchester City

Sergio Aguero, Manchester City’s all time record goal scorer

A meccs végén Sterling biztosította be (De Bruyne passzából, természetesen) az eredményt, hogy ne csak a látottak alapján, de számszerűen is megmutatkozzon a fölény.

Pep nem győzte újfent dicsérni Sarrit és csapatát, kiemelve, hogy az mekkora fegyvertény, hogy újra ki lett vasalva az olasz listavezető.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

Nápoly után egy igazi rangadó várt a csapatra, az Arsenal érkezett az Eastlandsre.

Wenger újra az elmúlt évben sikerrel alkalmazott három plusz két szárnyvédős rendszer mellett tette le a garast, igen ám, de most csak ideig-óráig (óráig? rövid periódusokra, az első félidő elején és a második közepén) működött a magasra feltolt védekezésük, letámadásuk.

Bellerein és Kolašinac volt a két szélső, de a bosnyák inkább a támadások segítésében jeleskedett.

manchester_city_v_arsenal_premier_league_2017.jpg

A sok sérült védő miatt Wenger kényszerpályán mozgott, de igazán meglepő az volt, hogy Coquelin volt a középső védő, az igazi középhátvéd Koscielny pedig jobbra húzódott.

Pep az ismerős 4-3-3-ban küldte fel a csapatot, a védelembe visszakerült Walker, elől pedig a két gyors szélső, Raheem és Leroy kezdett, középen pedig Agüero.

A fő bökkenő a vendégeknél a középen tátongó lyuk volt. A City rendre létszámfölénybe került a középpályán. Ramsey inkább a támadást segítette, Xhaka pedig a mezőny legrosszabbja volt (nem volt olyan játékosuk, aki összeszedte/megszerezte aztán elosztotta volna a labdákat), Coquelin pedig nem találta a helyét (23 passzából 14 ért célt, míg a túloldalt Stones 64 passzból 62-őt juttatott el valamelyik játékostársához).

Elől Sánchez totálisan súlytalan volt, de mögötte az Özil-Iowbi-Xhaka hármas sem segített sokat. Gyógyírt a játékukra Lacazette beállása és a 4-2-3-1-re való átállás jelentette, de Pep (és a csapat) reagált, jól.

Szinte az egész meccsen nem tudtak mit kezdeni a vendégek a City a pozíciós játékával, a középpályán sorra emberhátrányba kerültek (hátul Edersont vonták be a játékba, elől Agüero lépett vissza, de nem csak a középpályára, hanem a saját térfelére is), így könnyedén át lett játszva az Arsenal középpályája.

Ennek ellenére nem játszott igazán jól a City és hiába volt statikus a vendégvédelem, kevés pontos befejezéssel zárult támadást vezetett a csapat.

Az egyik ilyen pontos támadás a 19. percben volt, amikor is a tizenhatos körül végigjártatott akciót zárt le egy szép Fernandinho és De Bruyne közötti kényszerítő, aminek a végén Kevin eresztett el egy pontos balost (úgy, hogy három védő állt vele szemben).

manchester_city_v_arsenal_premier_league_goal.jpg

A második félidő elején már hamar 2:0-a lett, a megítélt büntetőt Agüero lőtte a kapufa belső ívére, onnan pedig a kapuba került a bőr.

A 65. percben a hat perce beállt Lacazette próbált csavarni egyet a meccs képén, szép gólja után zárkózott is fel egy gólra az Arsenal, ellenben a City Agüero helyett beállt Jesus vezetésével pörgette meg újra a játékot. A kis brazil lövését előbb védte Cech, de a 74. percben már a hálóba lőtte Silva passzát.

A büntetőt meg lehetett adni? Határeset (vagy úgy gondolta Oliver, hogy a 10. percben Kolašinac taszajtott egyet Sterlingen, meg ez ért egy büntetőt? jó, hülye, ha így gondolkodik).

A harmadik gól les volt? Igen. Nem nagy, de les, ezeket a helyzeteket akkor lehet majd kiszűrni, ha a pl-ben is bevezetik a videóbírót. Azt már csak én kérdezem, hogy a vendégvédők miért nem sípszóig játszottak, és utána álltak neki a reklamálásnak?

Nem volt a legjobb meccse a csapatnak (Ederson sem volt annyira magabiztos, mint szokott), de a vitatható gólok ellenére sem lehet azt mondani, hogy nem volt megérdemelt a győzelem. A City az Arsenal főlé kerekedett. Minden téren.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

A válogatott meccsek szünet utáni első bajnoki Leicesterben volt esedékes.

A kezdés előtt Agüero sorsa volt kérdéses, Sergio az argentinok Nigéria elleni meccsén a szünetben ájult el, az ok a kimerültség. Pihennie kellett, de a padra azért így is leült a Rókák ellen.

A védelemből öt sárga után kiesett Otamendi, így a visszatérő kapitány rögtön a kezdőben találta magát, fél óra játék után pedig Stones dőlt ki (rosszabb esetben hat hétre…) így jöhetett Mangala is.

Az, hogy Vinny-t végig a pályán láthattuk, nem mondom, hogy csoda (nem-nem, nem egy újabb sérüléstől féltem), de alakulhatott volna másképp. A második percben egy gyors kontrát vezettek a hazaiak, Vardy-t csak szabálytalanul tudta megállítani Kompany, szerencsére Graham Scott úgy ítélte meg, hogy mellettük Stones, középen pedig Delph játékba tudott volna avatkozni, így csak a sárga villant, nem a piros.

Szóval, most megállta helyét a Kompany-Mangala páros, de a Stones-Otamendi kettős olyan magas szinten játszott (és működött közöttük a kémia), hogy nehéz lesz pótolni John-t, de kinek sikerülne, ha nem Kompanynak?!

Az első félidőben támadott a csapat, a hazaiak szórványos ellentámadásokat vezettek. A pontosság hiányzott, egészen a 45. percig.

Ekkor egy tökéletes, kihagyhatatlan ziccerig kijátszott akciót vezetett a csapat, melynek a végén Silva passzát Jesus gurította be.

kasper_schmeichel.jpg

Davidnak ez volt a 72. gólpassza a ligában. Baromi nagy szám ez. Jesusnak meg ez volt a 21. bajnokija, 15 gólnál és 5 gólpassznál jár. Eszetlen.

A második félidő szenzációsan indult. Egy hazai szabadrúgás után kavarodás alakult ki Ederson kapuja előtt, a brazil rossz helyre paskolta ki a labdát ami Maguire elé került, de a védő a kapufát találta el.

A lepattanót Fernandiho szerezte meg, aki kivárt, és a megfelelő pillanatban ívelte De Bruyne elé, Kevin kilőtte az üres balszélre, ahol Sané sprintelt fel, Leroy lelassított, megvárta a felérő KDB-t, aki a tizenhatoson kívülről nagy gólt akasztott. Megint.

Nem az első ilyen gól mostanság (lásd pl. a Nápolyban lőtt Agüero gólt), majdnem gólt kap a csapat, de villámgyorsan ellentámadásba lendülnek a srácok (mennyi volt a támadás 20 másodperc?) és ők lőnek gólt.

Kevin 76 Premier League meccsen 50 gólban vállat szerepet (16 gól, 34 gólpassz). Nincsenek szavak. De Sané mellett sem lehet elmenni, a legutóbbi kilenc bajnokiján hat gólt lőtt és hat gólpasszt adott. Durva.

A végéig a City támadott inkább, de igazán komoly gólhelyzet nem maradt a meccsben.

Aki mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az Delph. Tökéletes meccse volt ez, Mahreznek (aki a hírek szerint Sánchez mögött a második Pep az új szélsőkről írt kívánságlistáján) nem sok levegőt hagyott.

A Napoli elleni hazai meccs volt talán az egyetlen ami nem igazán jött össze neki, de azon túl egy hatalmas big up neki a szezon miatt!

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

Az utolsó őszi hazai bl meccs. Tét igazából nem sok, így lehetett kavarni egyet a megszokott felálláson. A kapuban Ederson, nem Bravo. Claudionak megmarad a ligakupa és januártól az FA kupa. Nem feltétlenül raktam volna be a brazilt, de kellett neki ez az este. Az utóbbi meccseken nem volt valami penge ő sem, most volt három védése és több olyan megmozdulása ami helyre rakhatja (a jó teljesítmény mellett 27-ből 27 pontos passz).

A védelem jobb felén maradt Walker, mert most a bal szélen Danilo játszott. Kyle hozta a szokásost, a brazil meg őszintén szólva tetszett nekem. Nem a Mendy-től, és mostanában Delph-től is megszokott, a vonal mentén előre törő játékot hozta, hanem inkább középre húzódott. Rengeteg jó passz, tényleg odatette magát.

Középen Otamendi párja Mangala volt (Vinny a kispadon se, első körben elég volt neki a 90 perc a jelek szerint), Ota hozta a szokásos formáját, Eli pedig végre kezd játékba lendülni.

A középpálya közepét Yaya uralta. A játékhiány és a kor miatt hiányzik belőle a lendületesség, ez tény, de azért még mindig ő Yaya Touré. A 67. percben sajnos csak csípte a szabadrúgása a kapufát, de szép is lett volna.

Yaya helyett a 75. percben érkezett a csodatini, Phil Foden. Azt reméltem, hogy több időt kap, de sajna nem. Így sok sansza nem volt kitűnni. Ennek a kevéske játékpercnek a nagyobb részét a bal oldalon töltötte (néha kiváltott jobbra), de tényleg nem tudta magát igazán megmutatni. A passzokra kínosan ügyelt (18 jó a 19-ből), két szögletet is elvégezhetett. Kb. ennyit láttunk belőle, egyelőre.

manchester_city_v_feyenoord_uefa_champions.jpg

Silva helyett Gündogan kezdett. Ilkay játéka meggyőző volt City mezben eddig azon kevés esetben (nincs harminc meccs, játékpercben húsz sem) amikor láthattuk, most sem okozott csalódást. A koronát a teljesítményére a  végén rakta fel, ahogy a gól előtt visszaadta Sterlingnek a labdát.

De Bruyne bennmaradt a csapatban, de mintha csak arra várt volna, hogy sárgát kapjon (hogy a tök érdektelen Sahtar elleni meccsen töltse le az eltiltását..), magához képest nem sok mindent csinált. Ahogy megkapta a sárgát, szinte jött is le, érkezett Jesus (a 65. percben), de nagyobb semmit produkált, mint KDB, ez azért nem semmi.

A jobbszélső Bernardo Silva volt. Nincs egyszerű dolga a portugálnak, annyira nem megy jól neki, de a táplálékláncban előtte állók is annyival jobbak nála, hogy addig nemigen lesz stabil kezdő, amíg le nem sérül a Sané-Sterling duó valamelyik tagja.

Pedig most sem volt rossz (pláne nem lett volna az, ha a négy kulcspasszából egy-kettőt gólra váltanak a társak), de a monacói forma messze.

A csatár Agüero volt, aki a rosszulléte után először játszhatott meccset, ment, akart, de igazából ennyi. Egyszer talált kaput, ez sokat elmond.

Bal szélen tűnt most fel újra Sterling. Jól mozgott itt is, de ami a legfontosabb: eldöntötte a meccset. Megint megmutatta miért is ő a kezdő általában a csapatban.

A ráadásban Brahim Díaz jött még be. Láttuk őt is.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

Megvannak a három pontok, de nem játszik olyan gördülékenyen a csapat, mint szeptemberben — persze ne feledjük mások szeretnének mások ilyen hullámvölgybe keveredni, mint amilyenben most van a City, sokaknál ez lenne a csúcspont.

Hat pont előny, biztos csoportelsősség a bl-ben. Nyolc pont előny a pl-ben. Huszonöt meccse veretlen a csapat. Zsinórban tizenhétszer győztesen hagyták el a gyepet.

Ez a második alkalom, hogy egy csapat 34 pontot szerezzen az első 12 meccsén a Premier League-ben. Ez először a 2011/2012-es idényben fordult elő, hogy így rajtoljon egy gárda. Na, melyik csapat is volt az?

Igazság szerint, úgy tűnik jelenleg így sem lehet megállítani a City-t: