Ez egy igazán alkalmas időszak arra, amit közületek sokan szerettek, elő a kardot, bele lehet dőlni! De most tényleg!!
Négy olyan meccsen vagyunk túl, amilyeneket réges régen nem láttunk. Négy idegenbeli meccs tíz nap alatt, négy vereség.
Akik már évek óta sápítoztak a kisebb (inkább törpe, mint kisebb, maradjunk ennyiben) hullámvölgyeken, azoknak most az a fejvakarást okozó helyzet állt elő: lehet jogos a sípolásunk? Szarba került (végre) a csapat?
Maradjanak velünk!
DE! Nyilván mi sem tudunk semmit, csak okoskodunk.
Nehezen lendül mozgásba a gépezet, de az ellenfelek nem könnyítették meg a csapat dolgát — nem is ez a dolguk, de ezek a buszbetolásoktól már fáj a hajam —.
Harmadik bajnokiját húzta be zsinórban a csapat, ezzel sikerült fellépni a dobogó második fokára. A Chelsea nyolc pont előnyben, de a ManUtd csak négy ponttal mögöttünk a hatodikon.
Nyolcból nyolc. Ez Guardiola és a City eddig a szezonban. Ez klubrekord. Egy edző sem startolt még így. Két hazai meccs volt terítéken a múlt héten, nagyon simán, gyakorlatilag tökéletes focit bemutatva (összességében) 8:0-val lett hozva a BL és a PL meccs is. A játék is kezd összeállni.
Van élet Manchesteren kívül, de még milyen! Lesz még élet idén tavasszal Manchesterben? Az szombaton (bajnoki a West Bromwich Albion ellen) és kedden (a Paris elleni bajnokok ligája visszavágó) kiderül.