Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Ami a Liverpoolnak a You’ll never walk alone, az a Manchester City-nek a Blue Moon. Csak amikor ezt éneklik, nem maradnak olyan áhítattal kussban a digi kommentátorai, mint a ynwa alatt.
De ki vagy kik írták a dalszövegét? Mi köze Elvis Presley-nek a Kék Holdhoz? Mióta éneklik az eastlands-i fanatikusok? A Tovább után megtudod… „Blue Moon – Egy Himnusz története” bővebben
Ma van a nevezetes londoni Anglia – Magyarország mérkőzés, azaz a 6:3 65. évfordulója. 1953. november 25., sok szempontból sorsfordító dátum.
A legendás magyar Aranycsapat játéka nagy hatással volt a világ labdarúgására. Nem volt ez alól kivétel az angol labdarúgás, azon belül is a Manchester City sem. A magyar csapat egy radikálisan új felállást alkalmazott, ennek pedig a mélységből induló Hidegkuti Nándor volt a kulcsszereplője. Ugyanezt a szerepet az a Don Revie töltötte be a City-ben, aki inkább a Leeds United menedzsereként maradt meg a futballszeretők emlékezetében, holott az 50-es években az egyik legsokoldalúbb játékosnak számított Angliában. Hajtás után röviden arról lehet olvasni, hogy hogyan is vált a Manchester City az 50-es évek közepén kiesőjelöltből, a szigetország egyik meghatározó csapatává.
Agüero a Palace ellen is betalált, így már csak egy gól választja el attól az argentin zsenit, hogy beállítsa Eric Brook 177 gólos klubrekordját. De ki is volt Eric Brook? Annak ellenére, hogy már cirka 78 éve a klub legeredményesebb játékosa, a nevével — Agüero révén — csak most kezdett el ismerkedni a szélesebb rajongótábor is.
Nincsenek igazán jó előjelek, de bizakodunk.
Szűkös határidőn belül kiderül, hogy mit tartogat számunkra ez a szezon, az FA Kupa küzdelmeit illetően pedig erre már valószínűleg estére választ is kapunk.
Az Everton elleni ligakupa elődöntőben újra előkerült a banán.
Sokan kérdezték már tőlem, hogy a City szurkolók miért hadonásznak felfújható banánokkal a lelátón. Nos, a blog adta lehetőséget kihasználva, most akkor egy szélesebb közönségnek is ismertetem ennek a történetét. Külön érdekességet ad a sztorinak, hogy némi magyar vonatkozás is szerepel az egészben.
Az egész a 80-as évek végén, egészen pontosan 1987-ben kezdődött el. A legendárium szerint, bizonyos Frank Newton vitt először egy emberes méretű banánt a stadionba, ami futőtűzként terjedt el a baromoságokra már akkor is roppant mód vevő City szurkerek körében.
Az áprilisi zakó után megint kiruccanunk a város mellé, hogy megmérkőzzünk manchesteri riválisunkkal egy derbi keretében. A presztízst és a pontokat leszámítva túl sok jelentőséggel egyelőre nem bír a mostani találka, hiszen a szezon eme szakaszában még mindig túl korainak tűnik mindenféle közhellyel teli következtetést levonni, gyakorlatilag totál mindegy, hogy 5 pont fórunk lesz vagy 1 ponttal hátrányban leszünk a Uniteddel szemben vasárnap estére. Itt egy beharang, helló!
A 80-as évek közepétől már erőteljes és keserű jelei voltak annak, hogy a Manchester City egyre nagyobb sebességgel halad lefelé az angol labdarúgás lejtőjén, miközben a United pont az ellenkező utat járta be. Pénzügyi nehézségek, tüntetések Swales ellen, menedzserkeringők, kiesés a másodosztályba. Javarészt ezek is jellemezték a City-t egészen a 2000-es évekig. 1989. szeptember 23-án, a Maine Roadon megrendezett 111. manchesteri derbin azonban a jóval esélytelenebb City csodát tett a nagyságrendekkel gazdagabb és jobb játékosokat felvonultató United ellen.
Azaz a játékosnak nincsenek semmilyen kiemelkedő gyengeségei. Az egyik mértékadónak tartott, statisztikákkal is foglalkozó oldal, a whoscored a játékos profilján legalábbis ezt tünteti fel az erősségei mellett. Viszont nevetséges lenne azt hinni, hogy pusztán az oldal jellemzése miatt hozta volna el a vezetőség azt a védőt, akinél egyébként többször csak Messit választott meg a meccs emberének a tavalyi év során.