Szétkaptuk a Spurs-t, jobban, mint ahogy álmodni is mertem volna.
Apróbb szépséghiba, hogy Andre Marriner sporttárs elengedhetetlennek érezte, hogy főszerepet vállaljon a meccsen. Mindenképp nyertünk volna, így csak az izgalom maradt el.
A csúcsra jutottunk, ott is kéne maradnunk.

Sajnos tényleg nem láttuk a meccset, sőt annyian hallgatták, hogy szétszállt a BBC Manchester online adása. Így maradt az eredménykövetés, akár 10+ éve a teletext percenkénti frissítése. A csapat tett róla, hogy így is izgalmas legyen. 
Legalábbis Jovetić és Rodwell utoljára októberben volt látható pár percig együtt a pályán, ezért elég szürreális élményben lehetett annak része, aki megtekintette a tegnapi West Ham elleni összecsapást. Akkor sem bírták egymás jelenlétét sokáig, mert Jovetát kilenc perc után le kellett cserélni – azóta most játszott először. 
Egy pöppet nehezebb lett annál amilyennek vártuk, de végül simán el lettek kalapálva a walesi fatuskók. A bajnokságban tizenegyből tizenegy otthon (42:8 a gólarány), respekt.