Sci-fi az Upton Parkban

Legalábbis Jovetić és Rodwell utoljára októberben volt látható pár percig együtt a pályán, ezért elég szürreális élményben lehetett annak része, aki megtekintette a tegnapi West Ham elleni összecsapást. Akkor sem bírták egymás jelenlétét sokáig, mert Jovetát kilenc perc után le kellett cserélni – azóta most játszott először.

Tudvalevő volt már meccs előtt, hogy a montenegrói szerzemény nem képes még egész meccset végigvinni, így a kezdőnk meglehetősen erősnek volt mondható, mégis kellőképpen sikerült pihentetni. Ezt teszi a mély keret; az embernek már fel sem tűnik, mikor tartalékos a kezdő, mert az is kurva erős és lehengerlő játékra képes. A védelemben mindegyik jelenlegi elsőszámú játékos pihent, mégis lehoztuk a két meccset 9-0-ás összesítéssel.

Garcia az utóbbi időben például kiválóan teljesít – kínomban mindig védtem őt, mert indokolatlanul sokat kap kinti fórumokon az angol szurkolóktól, ugyanis lassú, mint a tetű, az angol focin szocializálódott albioniak pedig ezt főbenjáró bűnnek élik meg, a PL-re mégiscsak jellemző a sokszor fejvesztett rohangálás, de tavaly többnyire én is csak a fejem fogtam a játékától. Mostanság azonban mindenhonnan megkapja az abszolút jogos dícséretet. Pellegrininek megvan ez a mágikus képessége, hogy a Cityben csak középszar teljesítményt nyújtó, de drága és állítólag jó játékosokat magasabb szintre emelje. A leglátványosabb példa Kolarov, akinek távozása miatt szintén nem lettem volna szomorú a nyáron, most meg csak hasít és hasít.

Fernandinho vélhetően megkapja a maga pihenőjét a Watford ellen, és fullos lesz a Spurs-Chelsea kombóban. A nap sztorija ugyanakkor mégiscsak Marcos Lopes, ez a tizennyolcéves brazil-portugál srác, aki megnyerőbb módon nem is követelhetne magának helyet a sztárokkal teletűzdelt felnőtt csapatba.

Két gólpasszt adott, a második élményszámba ment, az első pedig egy tökéletesen precíz center Negredo fejecskéjére. De nekem nem is emiatt marad emlékezetes a tegnapi produkciója. Korához, magasságához és alkatához képest fantasztikusan harcolt a Nyugati Sonkások középpályás-nagydarab-néger brigádjával szemben. Mit harcolt, párharcokat nyert! Fifikás játékával tisztában lehetett az, aki látott belőle valamit az elmúlt 1-2 évben, de kérdéses lehetett az attitűd – ezidáig. Egyértelmű, hogy meg akarja csinálni a karriert itt, és ezt jó látni.

Az első félidőben legalább négy sikeres szerelési kísérletet számoltam neki, a másodikban meg már sok volt a bor. Ügyes bal lábával és labdavezetésével egy kicsit Silvára is emlékeztet, küzdeni akarásával és termetével viszont Tévezt láttam benne viszont. Persze ez az egész semmit nem jelent, és nagyon az út elején jár még a srác. Egyáltalán nem biztos, hogy ekkora konkurencia mellett valaha is kivívja magának a helyet – Navas, Nasri, Milner és Silva erre a két posztra jelenleg betonbiztos minőségi kvartett, és bár korban mindegyik sebes léptekkel közelít a harminchoz, elképzelhető, hogy évekig így látjuk még őket. Nasrinak a jövő nyáron jár le a szerződése, de meglepődnék, ha nem kezdődnének lassacskán hivatalos tárgyalások is a hosszabbításról, ő is a Pellegrininél felturbózom magam játékos archetípusa.

De Lopesnek tizennyolcévesen nem is az még a dolga, hogy a Manchester City kezdőjében rohangásszon. Egyelőre örüljünk annak, amit látunk tőle, és élvezkedjünk azon, ahogy a Skysportsnál félóráig észre sem akarták venni a kiváló játékát, csak mert a meze nem piros és nem Januzaj a neve. Januzaj jelenleg kezdőjátékos egy középcsapatban, komoly helyzeti előnnyel indul tehát Lopesszal szemben, persze ne vegyük el, ami az övé, Rooney és Van Persie mellett már most a tehenesek legfélelmetesebb játékosa. De jó látni, hogy mi is tudtunk kihez nyúlni, és végre nem kell Matákért gürizni, ha összejön pár sérülés – nemrég még Mancini telerinyálta volna a médiát, hogy neki igazolások kellenek. Holott Lopes teljesen egyenértékű teljesítményt mutatott fel bármelyik konkurrenséhez képest. És persze neki sem rossz iskola Agüerokkal meg Silvákkal edzeni és játszani, előnyei is vannak tehát egy ilyen helyzetnek.

Szóval eltelt az első félidő két szép góllal, nem igazán lehetett kérdés a kimenetel, max izgulhattunk, hogy meglesz-e a tíz lőtt gól összesítésben. Nem lett, de asszem, így sem nyert még senki sem a történelemben kilenc gólos diffivel egy Ligakupa-elődöntőben, szóval örülünk az újabb rekordnak, meg minden, de akkor most már nyerjünk is a Wembleyben, különben kitörölhetjük.

Negredo sérülése aggasztó, valamiért nekem mégis tök egyértelmű volt, hogy annyira szép minden, hogy rá fogunk fázni az egész erős kezdőre. A jelenlegi információk szerint van esély arra, hogy játszhasson a következő bajnokin, de két hónapról is pletykálnak már a twitteres madarak.

Nincs itt semmi látnivaló, koncentrálj a szexi mosolyra…

A legizgalmasabb történés Lopes mellett Rodwell és Jovetić behozatala volt. Mindketten agilisen mozogtak, futkostak, üres területeket kerestek és okosan tartották, illetve játszották meg a labdát. Szóval olyasmit láttunk tőlük, amit hónapok óta nem: élfutballisták módjára dolgoztak a legfőbb munkaidőben. Ez már eleve szívmelengető, de tényleg nem is nézett ki rosszul a játékuk, már amennyire ezt az elfogyasztott bormennyiség mellett meg lehetett ítélni. Kíváncsian várom, mennyire lesznek szombaton toppon kondicionálisan, de ha teljesen, szerintem nem lenne nagy kockázat a Watford ellen mindkettőt kezdetni. Vélhetően Silva úgyis kap majd egy órácskát, ő meg bármilyen szart fel tud emelni a játékával, és le is lesz rendezve a meccs. Lopes kondija is kérdés, mégsem szokta meg fiatal szervezete az ilyen intenzitású meccseket, és négy nap múlva már újra játszania kéne. Ráadáasul lehet, hogy Pellegrini egyszerűen a tapasztaltabbak mellett dönt. De figyelembe véve az utánavaló nehéz meccseket a ligában, én most erőltetném Lopes játékát, mintegy jutalomjátékként a tegnapiért.

Szerencsére nem kell vizionálnunk még világvégét, az mégiscsak teljességgel felborította volna az emberben való hitünket, ha Richardst is látjuk játszani a két öröksérült mellett. Micah-nak viszont betett a múltkori meccs két hónap után, és még akadtak nehézségei. Szombaton viszont lehet, hogy fel kell készülni arra, amire nem lehet felkészülni: egyszerre lesz pályán Jack, Micah és Pista! 

Bevallom, én több esélyt látok arra, hogy addig mindhárom szimultán lesérüljön, de hátha.

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: