Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Nincsen ingyen mostanában semmi sem a csapatnak. Kőkeményen meg kellett dolgoznia mostanában minden győzelemért. De megvannak a győzelmek.
A rágós cafatokat eddig sikeresen klopfolták addig a srácok, amíg meg nem puhultak, a végén — mint valami egzotikus fűszer — meg jöhet Sterling.
Nincs ingyen vacsora, meg is dolgozik érte a csapat rendesen.
Az egy héttel ezelőtti sima győzelem után a csapat lerúgta a görcsösség béklyóját — a bl szereplés sem piszkít bele a hétköznapokba (sajnos) —, volt idő készülni az idény (papíron) utolsó komoly idegenbeli bajnokijára.
A csapat a második félidőben nagyon simán bedarálta a Southamptont.
Egy lépésre a dobogótól.
Túl szépen indult mindent, túl jól, túl simán. Elhittük, hogy minden rendben, patent minden, olajozott az átállás. Elhittük. Az a baj, hogy ti is elhittétek, fiúk. Az a nagyon-nagy baj, hogy elhitetted te is, Pep.
Nincs rendben minden — de szerencsére nem ég még a ház —, de nincs megállás, menet közben kell helyrepofozni a gépezetet.
A szerdai pofon után vasárnap már újra meccs. Meccs, de nem a könnyebbik fajából, a Soton masszív, kemény ellenfél volt. Megszerezték a vezetést, a védelmük meg a remek Virgil van Dijk vezetésével, foggal-körömmel védték az előnyt — majd miután sikerült egyenlíteni az egy pontot —, néha úgy éreztem, hogy soha nem fogunk gólt lőni, annyian ácsorogtak a támadók előtt.
A szerdai izé után újra Bravo állt a kapuban — nem nyűgözött le, most sem —, a védelmet viszont egy újabb variációban láthattuk. Kompany újra kezdett — szegény nem volt valami meggyőző —, a balon Kolarov, a jobbon pedig Stones. Hát jah, nem vagyunk meg gól nélkül, ha kell, akkor besegítünk az ellenek, most John volt a soros. Azt, hogy a gólját meg nem adták meg, kurva nagy pech.
A három védő támogatására — ha kellett — Fernandinho és Gündogan lépett hátra, ebben a sorban mellettük pedig Sané és Sterilng kezdett a széleken. Ez a négyes volt leginkább rendben, rájuk lehetett a legkevesebb panaszunk. Sané jól mozgott, a gólpassza előtt remekül csinált mindent.
Előttük Silva és de Bruyne próbálta szervezni a játékot, kevés sikerrel.
Merlin inkább balszélsőként szerepelt, Kevin pedig több helyen, de mondjuk inkább azt: nem találta a helyét. Keveset volt nála a labda, kevés jó passzt adott, nem csoda, hogy le lett kapva a szünetben.
Elől Agüero kezdett, de nagyon nincs még rendben. Sergio kaput nem talált és az első hatvan percben egy labdát tizenhatoson belül, ún. középcsatár mifelénk…
Tiszta szerencse, hogy jött Iheanacho. Egy kis mosolyt csalhatott az arcunkra a két kölök összjátéka.
Értem én mit akar a három védővel Pep — csak nincs hozzá emberanyaga — vágom, hogy mit szeretne játszatni, de nem áll össze most a kép. Érdekes volt látni Guardiolát a szokásos kispad melletti vágóképeken, most többször a tanácstalanság kínja ült ki az arcára.
Szerdán újra derbi. Újra idegenben. Oké, csak a ligakupa, de a hangulatot a csapat körül döntően meg fogja határozni. Mourinho kész arra, hogy Pepet lerántsa maga helyett a pöcegödör aljára és az ő vállán másszon ki onnan.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Kompany elfáradt izomzata, Yaya lelassult teste. Ezek vagyunk mi. Az elért bl elődöntő baromi nagy dolog, de a Real ellen azért többet vártunk. És még nincs vége, meg kéne tartani a bl-t érő helyet, vasárnap jön az Arsenal az Eastlandsre. Pazar, jön a teljes összeomlás?
Nem tudom mi lesz, tényleg nem. Noel Gallagher minden esetre pompásan összefoglalta a szerdai meccset nekünk:
Absolute Dog Shit. Needed 11 Heroes. Got NONE.
Vasárnap a Southampton ellen Pellegrini meccsen spórolt egy keveset (a bl helyet nem itt kell bebiztosítani, bl elődöntő meg nincs minden héten, magyarul: én lépek, a bl döntőt akarom, ami a bajnoki helyezést illeti: nos, az már nem az én gondom lesz, ha nem jön össze a bronz vagy a negyedik hely), hárman voltak a kezdőben azok közül, akik szerdán pályára léptek Madridban.
A Soton nyerni akart, nálunk meg csak Kelechi akart focizni. Náluk patent volt a 4-3-2-1, nálunk akadozott a 4-4-2. Bony, édes istenem, mi lett veled?! Baromira nincs kedvem utánanézni, de úgy emlékszem jó meccse három volt a szezonban. A bl-ben Sevillában (hol van az a meccs már, te jó ég!), az a fél óra amikor bejött a ‘gladbach ellen, meg a volt csapata ellen fontos gólt lőtt a bajnokságban. Kb. ennyi. Kevés, gyenge, gyalázat mivé lett.
A Nasri-Sterling páros a sérülésükből ‘felépülve’ a ‘hagyjuk’ kategóriában szerepelt. A szép csapatteljesítménynek meg is lett az eredménye, köszönjük. Majd szerdán, reménykedünk, mert reménnyel tele a padlás (is).
Madridban viszont a recept ugyanaz volt, mint Manchesterben. A labda nagyrészt a Realnál, bántóan lassú játék, kevés jó passz, ami nem jut el Agüerohoz, aki gyakorlatilag ennek hiányában nem is csinál semmit.
Yayaról voltak olyan hírek, hogy sérült, nem fog játszani. Vártam, nem volt jó, sőt rossz volt, de így sem lógott ki a csapatból. Ő is lassú és körülményes volt, mint a dög, de legalább neki volt mire kenni.
A legbosszantóbb játékos nálam de Bruyne volt. Látványosan nem ment neki, amikor meg nála volt a labda tetézte (két tipikus mozzanat tőle: mikor nem jön be neki semmi, csak azért is be akarja bőrözni Ramost, Lucas Vázquez nem gyenge szabálytalansága után megpróbálta kapura tekerni a labdát, faszom).
Kompany sérülése. Benne volt minden, a meccset a tv-ben sasoló Guardiola megint meggyőzhette magát: nem kell nekem. Kompany sérülési listája, több mint veretes. A helyére bejött Mangala hozta amit kellett, Vinny sem lett volna jobb, nem ezen múlt.
A madridi közönség valami egészen elképesztő volt, epét hányva prüszköltek a Cityre, a City szurkolókra (az a 4.000 aki a vendégszektorban volt, csodás teljesítményt nyújtott!), ha kellett a saját csapatukra. Sem ők, sem CR7 nem lett szimpatikusabb ezen az estén sem.
A párharc a huszadik percben dőlt el. Ez a gól is olyan volt, mint az egész (mint a két) meccs. Bale beadását próbálta blokkolni Fernando, persze, hogy a kapufáról befelé pattant.
Innen nem volt felfelé. Nem nőt töke a csapatnak, mást nem tudtak, mint megnehezíteni a hazaiak dolgát. Elképesztő, szinte alig volt épkézláb megmozdulás, passzhegyek hátul, pontatlanság, tötymörgés elől.
Real sem volt valami penge, de mi… Ennél azért többet vártam, tudom én vagyok a hülye.
A fény az éjszakában Fernandinho kapufája volt az első félidő végén. Valami volt legalább. A fellépő vkp-ra senki sem figyelt, de Bruyne végre adott egy jó passzt, a cél lett elmérve.
A második félidőben nem derült ki az ég. Pellegrini nem tudta elmagyarázni a srácoknak mit is kéne csinálni. Vagy ő hülye és ennyi volt a terv, vagy a játékosai voltak bármit is megvalósítani amiről hadovált a mágnestábla előtt. Nem tudom melyik a siralmasabb verzió.
Persze nem lehet mindent Pelle nyakába varrni, de ő a leader, megy is a levesbe, baromi furcsa félév lett ez így. A játékosok meg… Nem hiszem, hogy mi képzelünk többet róluk amik, de ennél (a saját szintje alatt lévő Real ellen) egy picit nagyobb lelkesedést, tüzet, bármit vártunk volna.
Az első (ami Kompany miatt a második, ugye) cserét borítékolni lehetett. Yaya le, Sterling le. Nem tudom mit mondtak az orvosok, mit látott Pellegrini az edzésen, de nem volt rendben Touré. Nagyon nem. Raheem sem teljesen oké, nem is változott sok minden, csak majdnem gólt fejelt Bale.
A 69. percben Iheanacho állt be, Navas le. Az érkezése után mutatott némi életjelet a gárda, de ez nem a fiatal nigériainak volt köszönhető, inkább néha előremerészkedtek a srácok, de komoly helyzetre nem futotta.
Hart, Clichy és Otamendi teljesítményét tudom csak értékelni, ennyi jutott nekünk, de fel a fejjel, ott voltunk végre egy bl elődöntőben! Egy góllal jobb volt a Real. Ennyike, ennyivel még jobbak.
Hogy jövőre folyt. köv. ugyanígy? Az a cink, hogy még egyáltalán nem biztos. Vasárnap jön az Arsenal, idén a londoniak érmet, nem Wenger trophy-t akarnak. Fingom sincs mi maradt a csapatban, de félek nem hat pont (a végén a walesi kirándulás sem lesz sétagalopp). A mu és a West Ham sem fog a kedvünkért leikszelni az elmaradt meccsükön.
Izgi lesz, vagy nagy nehezen megtartjuk az egyensúlyunkat és maradunk a bl helyen, vagy összeomlunk. Sima végjátékot most nem nézek ki belőletek srácok, sorry.
A meccs előtt csak annyi volt a biztos: nyerni kell. Pipa. Az eredményt látva nem tűnik nehéznek, de nem volt egy sétagalopp a Southampton elleni bajnoki.
Egy újabb meccsel közelebb a célhoz, de csak most indult a hajrá.
Az elmúlt héten másról sem lehetett hallani, mint a Liverpool nagyszerűségéről. Nem baj ez, sőt. Foglalkozzon mindenki csak velük. Legyenek csak ők az ‘esélyesek’. Nekünk a vesztett pontok tekintetében előnyösebb a helyzetünk, ha minden jól alakul két hét múlva vezethetjük a tabellát. Ehhez persze győzni kell, minden adandó alkalommal be kell söpörni mind a három pontot. Ma is pont ennyire van szükség. „Pontokra váltani az előnyt” bővebben
Sikerült túlélni a Southamptonba tett kirándulást vereség nélkül, de felemások az érzéseink, hiszen mindenki jobban örült volna egy újabb idegenbeli győzelemnek, de meg kell elégednünk az egy ponttal.
Nem lehetünk teljesen elégedetlenek, hosszú még a december, sajna lesz még nehezebb meccsünk is idén. Egy-egy gól, egy-egy pont ide és oda is.
Mind a két csapatnak 2:3 volt a hétközi meccsének a végeredménye, de micsoda különbség a kettő között, a Soton otthon kapott ki az Aston Villa ellen, mi pedig ennyivel vertük a WBA-t. Mi jövünk fel, ők mennek le.
Ma kiderül, hogy tovább zuhannak-e szentek.