Ez a hét még lazábban kezdődött, mint amilyen a következő kettő lesz. Az év végi, illetve évkezdő hajtás előtt még többet láttuk öltönyben a játékosokat, mint sportszerelésben.
Gálaest, jótékonysági parti, túl az évzáró rendezvényeken, és még egy rég nem látott ünneplési rítus is előkerült, na meg megültünk egy évfordulót is.
Két éve mikor a Lech Poznan és szurkolói Manchesterbe érkeztek, volt nagy csodálkozás. Az Etihad közönsége nem számít egy halvérű brigádnak, a stewardok sem teremnek ott, ha egy kicsit felállsz a helyedről, de a mostani hangulat köszönőviszonyban sincs a harminc évvel ezelőttivel, vagy olyannal ami a kontinens jó néhány stadionjában uralkodik.
Szóval ebbe, a kicsit unalmas közegbe robbantak be a lengyel ultrák, és szó szerint lenyűgözték a manchesterieket, akik le is nyúlták az egyik ünneplési formát, azt mikor a derék polákok összekapaszkodva, háttal a pályának ugrálnak. Ennek a neve lett szimplán csak annyi: Poznan.
A Wembleyben lett aztán igencsak híres (hírhedt), a kupaelődöntőben, majd a döntőben.
A Lech akkori edzője, José Mari Bakero, a City által forgalmazott pólóban:
A tavalyi szezon is a Poznan jegyében telt, de idén („hála” a tükörsima meccsek elmaradásának) elmadarazott ez a rituálé, ezért is volt vicces látni egy meglepő helyen, a BBC stúdiójában:
A karácsony előtti hét, a jótékonykodásról is szól, a klub, a játékosok, és a szurkolók is hatalmas mennyiségű ajándékokat gyűjtöttek össze a rászorulóknak, akik közül néhány az Ethiadba is ellátogathatot, ahol életre szóló élményben lett részük.
A játékosoknak is volt lehetősége a lazulásra, a James Milner nevével fémjelzett alapítvány jótékonysági estjén.
Ahol leginkább Joe Hart volt elemében.
A héten az is kiderült, hogy a mi a City szurkolónak az ideális karácsonyi ajándék. Az Etihad körüli sétányon kis kerek fémlapokkal kirakják a Blue Moon szövegét, és ezekre a kis lapokra ráírhatja bárki a saját nevét (megfelelő díjazás fejében, persze).
Yayának is jár a taps. Az idősebbik Touré újfent Afrika legjobb futballistája lett! Gratula!
Az ünneplések mellett volt egy jubileum is. Roberto Mancini 2009. december 19-én vette át a csapat irányítását.
Eleinte sokan kritizálták (bevallom, én is), de az idő őt igazolta. Egy emberöltő óta nem vitt edző három trófeát az Eastlandsre.
Minden meccsen kifejezi a szimpátiáját a lelátó népe iránta, mi miért tennénk másképp?
Ha valami gikszer ütne be? Ott lesz a nyári szünet, hogy a vezetőség átgondolja a hogyan továbbot. De nem fog.
Köszönjük Bobby, maradj még minél tovább velünk!