Érdekesnek ígérkezett, de sajna kevésbé lett az a csapat tegnapi londoni kirándulása.
Az időjárás, és a meccs lefolyása inkább emlékeztethette a két volt Inter edzőt egy igazi Serie A derbire, mint egy olyan rangadóra, amit utóbbi időben megszokhattunk egy Chelsea-Manchester City-n.
Hihetetlenül vicces volt látni a „Rafa Out” feliratokat, és azt, hogy már az első pillanattól kezdve, milyen „booo” kíséri. Remek, szeretem, mikor egy rivális önmagát bomlasztja. Abramovics pedig csak ült a kakasülőn, tüntetőleg Bl kabátban, bámul értetlenül, mint egy sértett apa, a lázongó kamaszlányaira. Hibátlan.
A meccsen már a második percben látszott, hogy nem lesz vidám zsúr, mikor Ramires felkenődött Barryre. Ez a birkózás végig jellemezte az egész találkozót, hamar kiderült, mind a két edző a biztosra ment, semmi kockázat. A Chelsea nem akart, a City nem tudott gólt szerezni. Embertelen, hogy a hazai csapatnak kapura lövése sem volt az első játékrészben. Szeretni fognak így, Rafa.
A második félidőben egy kicsit életre kapott a Chelsea, ez persze azt is jelentette, hogy az addig sem sűrű City támadások tovább ritkultak, és ezen a cserék (előbb Džeko helyett Tévez, majd Agüero helyére Balotelli) sem sokat segítettek.
A végére nem csak a meccs, hanem a sötétkékek RDM utáni sopánkodása is roppantul unalmassá vált, ráadásul az eső is rákapcsolt, piszkosul elkezdett ömleni, borítékolni lehetett a 0:0-át.
Az is lett, pedig az utolsó percben még Nasztaszics megoldhatta volna, de Cech megfogta fejesét.
A meccs embere (basszus, megint) Matija volt nálam, annyival volt jobb, mint Kompany, hogy volt még egy helyzete az első félidőben is. A védelem pöpec volt, különösen Zabaleta volt elemében.
A középpályára sem lehet panasz, a rájuk bízott feladatot ellátták, ami most elsősorban a védekezés volt. Yaya is hátrébb játszott, mint szokott, de ha együtt látjuk a pályán Barryt és Milnert, akkor az biztos, hogy a stabilitás hangsúlyosabb lesz, mint a kreativitás.
A téli átigazolási szezon közeledtével sokan megfogalmazzák kiket is látnának a csapatban, én feltétlenül egy (két) szélsőjátékos mellett tenném le a voksom, nekem nagyon hiányzik egy igazi szélső a keretből.
Agüero tegnapig négy meccsen talált be (ötször) zsinórban, most nem ment neki. Džeko pedig tényleg nem tud úgy pörögni, amikor kezd, mint amikor a kispadról száll be, igaz labdát sem nagyon kapott.
0:0, de nézzük pozitívan, egy olyan stadionból hozott el pontot a csapat, ahonnan tavaly nem sikerült.
Pihenni nincs sok idő, szerdán irány: Wigan.
A meccs jegyzőkönyve, és az összefoglaló: