Cirka egy éven belül újfent sikerült komplett hülyét csinálni magunkból azzal, hogy szégyenszemre megint megverettük magunkat a lelkes és szimpatikus, ugyanakkor játéktudásban immár ténylegesen másodvonalbeli Wigannel… Szeretném azt hinni, hogy már tényleg nem létezik az a bizonyos Typical City, ám valamiért mindig belefutunk olyan eredményekbe, amelyeknek köszönhetően még mindig azt érzi az ember, hogy ez az átok bizony továbbra is körül lengi az Eastlands-et… Düh, keserűség és csalódottság. Ez jutott mára nekünk, az egy héttel ezelőtti népünnepélyt követően.