A számomra csak a magyar válogatott szereplése miatt élvezhető Európa-bajnokság után, pont egy hónapja indult be az érdemi munka a csapat háza táján. Végre végre a szabinak, dübörög az elő, nyakunkon az igazi szezon. Számukra kezdődik a meló, nekünk viszont ez az igazi élvezetek.

Szóval eltelt egy hónap Peppel. Beindult az új világ, megújult a címer, működésbe lépett a katalán board, van hírneves új playa a keretben, nem is egy, meg jöttek nem annyira hírnevesek is.
Parádé. Nem sok más szó jut eszembe a kedd esti meccs után. A továbbjutás eldőlt már rég, a továbbjutók is, ennek ellenére (emiatt?) remek mérkőzést játszott a csapat Münchenben.
Nem a legideálisabb napjainkat éljük, a blog szerzői kezei között elhalálozott két kompjúter (mivel a jövő évi előfizetési díjat még kevesen fizettétek be, bajban is vagyunk egy kicsit a pótlással), e mellett munkahelyi és magánéleti történések is megakasztották a szekererünket, és mivel a csapat sem pörögte szét magát az utóbbi időben, egy kicsit elszakadtunk a napi aktualitásoktól, de most gyorsan átfutjuk az október-november krónikáját a szezon utolsó hazai Bajnokok Ligája meccse előtt próbáljuk felkapni a fonalat.
Biztos volt már ilyen címe egy posztnak ezen vagy a régi blogon, de ahogy teltek a meccspercek, úgy kezdett elhatalmasodni bennem az érzés, hogy a végén kapjuk a gólt. Be is jött, méghozzá akkor, amikor látszólag már a Bayern játékosai is kezdték elfogadni, hogy egy pontra volt elég minden mai erőfeszítés. 

Rangadóval zárul a Bajnokok Ligája ‘D‘ jelzésű csoportja.