Parádé. Nem sok más szó jut eszembe a kedd esti meccs után. A továbbjutás eldőlt már rég, a továbbjutók is, ennek ellenére (emiatt?) remek mérkőzést játszott a csapat Münchenben.
Talpon a BL-ben tavasszal? Ilyen sem volt még, ízlelgessük. Fincsi, mi?!
A kezdőcsapat annyira volt tartalékos, amennyire a keret engedte. Bekerült Richards (Clichy még a kispadra sem, mi fene lehet vele?), Javi García (Rodwell csak a padra, meglepő nagyon), Džeko volt a csatár (a taktika most a 4-2-3-1 volt), Hart visszatért (jó lenne már, ha tartósan is) a kapuba, a szélső középpályás poszton a rotációban most a Navas-Milner páros volt a soros (James balszélen? ezen elsőre vakartam a fejem), míg a legnagyobb meglepetést egy visszatérő okozta: Silva is kezdett! Pellegrini nem szarozik, a jelek szerint, ha valaki felépül, akkor irány a mélyvíz (lásd még Kompany).
Vinny és Yaya távollétében Kolarov lett a csapatkapitány. Aleks karizmatikus fickó, minden jel szerint Pelle komolyan számít a szerbre, aki egyelőre meg is hálálja a bizalmat.
A kezdés siralmas volt, ez a német gépezet tényleg a világ legjobbja. Oké, mostanság kezdjük megszokni, hogy az ellenfeleinknél többet van a labda (kb. 60-40 arányban náluk), de az első húsz perc vérfagyasztó volt. A végére javult az összkép, de így is közel kétszázzal(!!!) több pontos passzuk volt, a tizenöt leggyakoribb ‘passzpáros’ közé csak két kettős került be tőlünk, nagy döbbenetemre az egyik pár a Hart-Džeko duó volt (magyarul: Joey előrekúrt labdáit Edin tizenháromszor tudta megszelídíteni) 14-0 volt a szögletarány, naná, hogy nekik, de azt is kezdjük megtanulni, hogy a Pellegrini érában ez szart sem ér, a kaput eltaláló lövések aránya már 6-6, a góloké pedig… De ne szaladjunk ennyire előre.
Az elején komolyan tartottam tőle, hogy kifiléznek minket a bajorok, de tényleg. A védelmünk is igyekezett segíteni nekik, így a tizenkettedik percben már kettővel mentek.
Az elsőnél Dante pazar passzt küldött előre, Kolarov pedig nem egy gyorsvonat, lerántani nem volt érdemes, így Müller egyedül állt Harttal szemben, persze, hogy rögtön 1:0. A benyalt gól után szétesett a védekezés. Joeynak volt dolga, a legnagyobb egy az ötös bal szélétől leadott lövés volt, amit a kapufára tolt.
A másodiknál Mandzukic passzát tök egyedül kezelhette le Götze az ötös vonalán, 2:0.
Nem gondoltam volna, hogy megállnak, de aztán csak beragadt a fék. Helyzetük volt még azért, de előbb Milner lövése jelezte: pályán vagyunk, majd Silva nyilvánította magát gyógyulttá.
Milner itt is főszerepet vállalt, Navas bekanyarított labdáját ő fejelte vissza, Silva megelőzte Dantét, 2:1.
Ez felrázta a csapatot, a szünetben meg Pellegrini adhatott pár jó tanácsot, szép lassan kezdtünk pariba kerülni. Ezt érezhette Guardiola is, lehozta Götzét, jött Javi Martínez, a középpályájuk stabilabb lett, de a támadójátékuk visszaesett.
Az 58. percben újra Milner, Silva és Dante a reflektorfényben. David labdájával James a tizenhatoson belül, jön Dante, Milner borul. Mást nem tudott csinálni, a bíró beszopta. Tizenegyes, Kolarov bebombázza. 2:2.
Felálltunk és még VEP-készülék sem kellett hozzá.
Aztán meglett a harmadik is. A félpályánál Javi García szerzett labdát, Silva szöktette Navast, a beadás elől Boateng valami rettenetesen furcsa mozdulattal ugrott el, jött Milner, bevágta. 2:3.
A meccs elején még a ‘bájárn-bájárn‘ kórustól zúgott az aréna, a végén pedig harsogott a ‘Blue Moon‘! Tíz győztes BL mérkőzés, és 25 veretlen tétmeccs után meghajolt a Bayern!
A csoportelsősséget nem lehetett elvenni a Bayerntől, hiába volt egy karnyújtásnyira (mivel mindkét csapatnak 15-15 pontja volt, és Manchesterben 1:3 lett a meccs, itt a 2:4 elég lett volna az idegenben lőtt több gól miatt), az már túl szép lett volna, így csak álomszerű. Pellegrininek volt egy érdekes mondata, amikor az firtatták, miért Rodwell-t küldte be, amikor csak egy gól hiányzott a paradicsomhoz: „…fontolgattam, hogy ha megszerezzük a negyedik gólunkat, akkor becserélem Sergio Agüerót is…”
Nem hiszem el. Számolni tud, hiszen mérnök. Nem ismeri a szabályt, sem ő, sem egyik segítője sem?! Áááá. Itt valami nem kerek. Ezzel akarta menteni, hogy inkább védte a ‘semmit sem’ érő győzelmet, mint kockáztatott volna a csoportelsősséget érő újabb gólt? Nem tudom, de nem akarom, hogy ezen meccs kapcsán ez legyen a fő téma.
A győzelemmel kell foglalkozni. Ezt a lelki muníciót tovább kell vinni szombatra, és még tovább. Szombatra, ahol az ellenfelünk az Arsenal lesz, akik nem tudták megtartani első helyüket a csoportjukban, így a PSG, BVB, Barcelona, az Atletico és a Real Madrid kellemes ötöséből várjuk az ellenfelünket a nyolc közé kerülésért hétfőn.
A csoportunk harmadik helyét a Plžen szerezte meg, mivel az utolsó mérkőzésükön megverték a CSZKA-t. Meccsről-meccsre jobbak lettek, örülök nekik, remélem mennek 1-2 kört az EL-ben.
Az idén először megrendezésre kerülő ifjúsági Bajnokok Ligájában is továbbjutott csapatunk, szintén második helyén, ott a Moszkva lett az első.
Nem tartozik ide, de érdekes, hogy Mancininek sikerült továbbvinnie a Galatasaray-t a tizenhat közé. Valahogy éreztem, hogy összejön neki. Gratula.
A mérkőzés jegyzőkönyve és az összefoglaló: