Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Ha volt valaki az elmúlt években a keretben, akivel azonosulni tudtam, az te vagy. Mind olyanok akartunk lenni, mint te, Pablo.
Véredet adtad, küzdöttél — meg is kopaszodtál — értünk.
Most elmész, de — mivel egy véletlenül Buenos Aires-ben született trú mancunian arc vagy — nem messzire. Látni, nézni, követni tudjuk egymást. Fogjuk is!
Viszlát, hősöm!
2008 szeptembere — 2017 májusa.
Nem kis idő, a fociban meg pláne nem az. Most eljött a búcsú ideje. Szép volt, érzelmekkel teli.
A pocsék formában lévő West Bromnál kevés ideálisabb ellenfél jöhetett volna a gálára az Etihadba (bár a végén azért csak mutattak valamit ők is).
Bye-bye!
Azon filózhattunk még, vajon az argentin mellett kinek lehet ez még az uccsó hazai bajnokija.
Ez az írás – ahogyan az a címből is kiderül – természetesen Pablo Zabaletáról szól. Hogyan is ne ő lenne minden City drukker álma, amikor is hétről hétre nyújtott pazar teljesítménye mellett kilóg társai közül szerénységével, küzdőszellemével, illetve klubja és a játék iránti alázatosságával.
A csapat amerikai edzőtáborában már Micah panaszkodott naplójában, hogy Mancini már nem az igazi az egymás közti játékok során. Ezt a problémát az új fiú, Szavics orvosolta Los Angelesben, múlthéten viszont Zabaleta intézte el a főnököt! „Zabman visszatért!” bővebben
Kupagyőztes a csapat, rengetegen tettek hatalmas dolgokat az áhított cél érdekében, de Pablo Zabaleta szenvedett meg legjobban az utolsó egy hónapban a sikerért.
Most sorra is vesszük az argentin bekk véráldozatait.
Ha már zakó, legyen Armani!