Hihetetlen széria közepén a csapat, megállíthatatlan vonatként söpör félre mindent és mindenkit aki az útjába kerül.
Meddig lehet ez a tempót tartani? El sem tudom képzelni meddig lehet eljutni. Az biztos, ha a játékosok végre tudják hajtani Pep tervét, nagy gond nem lesz.
Ma is itt egy jelentkező, aki megálljt akar parancsolni nekünk. Sok sikert!
A számomra csak a magyar válogatott szereplése miatt élvezhető Európa-bajnokság után, pont egy hónapja indult be az érdemi munka a csapat háza táján. Végre végre a szabinak, dübörög az elő, nyakunkon az igazi szezon. Számukra kezdődik a meló, nekünk viszont ez az igazi élvezetek.
Szóval eltelt egy hónap Peppel. Beindult az új világ, megújult a címer, működésbe lépett a katalán board, van hírneves új playa a keretben, nem is egy, meg jöttek nem annyira hírnevesek is.
Az elsőt kiveséztük már, a másodikra lehet idő sem lesz, de a spanyol „fiúra” kitérünk bővebben.
Nem fiatal, de baromi tehetséges, Pep új embere Spanyolországból, balra. Az első játékos azúj címerrel a szíve fölött.
Manuel Agudo Durán néven anyakönyvezték az új éra „első” játékosát 1986. október 15.-én, az andalúziai Sanlúcar de Barramedaban.
Helyi csapatokban játszott, majd 2003-ban a Valenciához került, de nem sikerült neki az áttörés. 2004-ben visszatért szülővárosába, a negyedik vonal béli Atlético Sanluqueño CF-hez. Itt két év alatt 32 meccsen 24 gólt termelt.
2006-ban elvitte innen a harmadik osztályban szereplő Écija Balompié, itt összesen 76 meccsen 18 gólig vitte. Nagy meccse az első szezonban a Real Madrid elleni kupameccs volt, (úgy, hogy 33 percet kapott) az ő góljával egyenlített ki az Écija (a visszavágón már 5:1-re hengerelt a Real).
2008-ban bejelentkezett érte a Barcelona. ‘Csak’ a Barca B, de hiába ‘kerülték el’ éppen egymást Guardiolával, de Pep azért bedobta a mély vízbe, a 2010/2011-es szezonban.
2010. október 3.-án debütált a La Ligában, a Mallorca elleni hazai 1:1 alkalmával állt be a lesérülő Pedro helyére a 78. percben.
Egyetlen barcelonai gólját a Camp Nou-ban lőtte, az AD Ceuta ellen 5:1-re megnyert kupameccsen.
A Barcába nem fért volna be, hiába kapott ajánlatot a katalán boardtól, játszani akart, érthető: közeledett a 25. születésnapja. 2011 őszén a Benfica labdarúgója lett.
Parádésan nyitott. Beállította Eusebio csúcsát: az első öt tétmeccsén betalált. Összesen 48 meccsen játszott, 15 gólt szerzett és 12 gólpasszt adott. Ligakupát nyert a lisszaboni csapat mezében.
A BL-ben ellenben érthetetlen módon keveset játszott, a Benfica a nyolc között búcsúzott kettős vereséggel a Chelsea ellen.
Jorge Jesus a következő szezonban nemigen számított rá, télen 600.000 euró ellenében kölcsönadták a Granadanak.
Itt sem indult rosszul a pályafutása. Az első meccsén az ő szöglete után adott ‘öngólpasszt” Cristiano Ronaldonak, ez az 1:0 azt jelentette, hogy s Granada 40 év után legyőzte a Realt.
A búcsúmeccse is jól sikerült: betalált a Gefate ellen. Összesen 17 meccset játszott a kiscsapat mezében, három gólpasszt adott és három gólt lőtt.
2013 már a Celta Vigoban érte, a Benfica lepasszolta alig több, mint két millió euróért.
Az első szezonban 35 meccsen játszott és házi gólkirály lett 14 találattal. Március 29.-e és május 3.-a között félelmetes sorozatot produkált: hat meccsen nyolc gólt szerzett (és adott egy gólpasszt), de a következő meccsen sem lehetett oka a panaszra, a Real ellen a csapat egyik legjobbja volt és 2:0-ra nyertek.
A Celta a nyolcadik helyen végzett.
A 2014/15-ös szezonban rátett egy lapáttal, bár ‘csak’ 13 gólig jutott, de adott a társaknak 13 gólpasszt is.
A legutóbbi idényt ott folytatta, ahol az azelőttit abbahagyta. 2014 szeptemberében ő lett a La Liga legjobbja (majd 2015 szeptemberében ismét. ne feledjük ezt a 2013/2014-es szezon elején alapított díjat Messi is csak egyszer hódította el, C. Ronaldo szintén kétszer kapta meg ezt az elismerést).
Sajnálatos módon december végén megsérült, ki kellett hagynia nyolc bajnokit. De a csapat most érte el a legjobb helyezését hosszú idő óta (hatodik lett a Vigo), hősünk 29 bajnokin 12 gólig és 7 gólpasszig jutott.
Nolito azon játékosok közé tartozik, aki a pályafutása zenitjén túl kezdett szárnyalni. 25 éves kora óta évről évre jobban játszik. A 2014-es vb után Del Bosque sem mehetett el mellette. 2014 november 15.-én még a kispadon ült a fehéroroszok ellen, három nap múlva a németek elleni barátságos meccsen már kapott 13 percet.
Idén az Eb-re készülve már abszolút a kezdőcsapatban számolt vele Del Bosque. Az első gólját (góljait, mert kettőt vágott) május 29,-én lőtte a bosnyákoknak, majd három nap múlva újfent duplázott Dél-Korea ellen.
Franciországban is kezdőben találta magát, ahogy a csapatának, neki is ahogy a csapatának csak Törökország ellen ment (gól és gólpassz).
Nolito a klasszik középcsatár számát kapta meg, de nem ék lesz. Gyors, jól cselez, posztján Európa egyik legjobbja, komoly hiányosság nélkül. Nem lassú, jól cselez (ne legyenek kétségeink, a pl védői szívében sem gyúlnak majd örömtüzek, ha megindul feléjük), a keresztlabdái pontosak, kulcspasszai remekek.
Guardiola ismeri, akarta. Ha a csillagok is nekünk kedveznek, akkor Agüero mögött a KDB, Silva, Nolito hármas fog rohangálni, mögöttük pedig Ferndandinho és Gündogan szerzi és osztja az észt a zsugát. Can’t wait!
Nolito nem a jövő, lassan 30 lesz, de van még benne 2-3 fasza szezon, ebben biztos vagyok! A 13 és milliós kivásárlási ára meg nem tétel ilyen szinten.
Égszínkékből égszínkékbe. Az első játékos az új címerrel a szíve felett.
Úgy hiszem senkit sem ért váratlanul a márciusban kikerül amszterdami lesifotók után, hogy Gündogan lett a Guardiola éra első igazolása.
A német válogatott középpályás Pep kifejezett kérésére igazolt Manchesterbe, hogy (ideális esetben) Fernandinho párjaként hozza mozgásba a megújult Manchester City-t.
İlkay Gündoğan 1990. október 24-én született Gelsenkirchenben, török bevándorlók gyermekeként. Most lesz 26 éves, így mondhatni a legideálisabb korban sikerült lecsapni rá.
Gyermekként a helyi SV Gelsenkirchen-Hessler 06 csapatában kezdett focizni, természetesen a helyi fő erőnél, a Schalke 04-nél is megfordult, ott nem tartottak rá igényt (az ilyen sztorik teljesen érthetőek, egy 8-10 éves kiskölökről még a legnagyobb edzőcsászár sem tudja megmondani, hogy lesz-e belőle valaha is focista), öt évre visszatért a SVGH06-ba, majd 2004-ben elvitte a SSV Buer, innen pedig egy évre rá a VfL Bochum.
2008 végéig játszott a Bochum ifjúsági csapatában, 2008. december 13-án becserélték a szünetben a Bochum II. Eintracht Trier elleni bajnokiján a negyedosztályban. Egy hétre rá kezdő volt a Cloppenburg ellen, gólt lőtt.
A 2009-es téli átigazolási szezonban megvette a Bundesliga II-es 1. FC Nürnberg, a csapatban az utolsó fordulóban mutatkozott be, 28 percet kapott az 1860 München ellen. A Cottbus elleni (sikerrel megvívott) rájátszásban nem kapott szerepet, de 2009 őszétől stabil Budesliga I-es játékosnak vallhatja magát.
Az Augsburg ellenében rájátszáson megőrizte első osztályú tagságát a Nürnberg. A következő szezonban nemhogy a kiesés réme fenyegette volna a csapatot, hanem meg sem álltak a hatodik helyig.
A jól sikerült szezon jutalma egy dortmundi szerződést ért, potom négy millió euróba fájt Kloppnak a középpályás.
A BVB-ben rögtön alap ember lett, a 2011/2012-es szezon élete egyik legjobbja volt (a bl-ben nem jutottak tovább a csoportból, de Gündogan alig játszott), a Dortmund be is húzta a bajnokságot.
A 2012/2013-as szezonban nem lehetett megállítani a Bayernt, bajnok lettek, a német kupában a negyeddöntőben, a bl-ben a döntőben verték a Dortmundot (a szuperkupát is a bajorok ellenében bukták el a sárga-feketék).
A Bajnokok Ligája fináléjában Gündogan büntetőjével egyenlített a BVB.
A 2013/2014-es szezon mesésen indult neki. Klopp egy sorral feljebb játszatta a felkészülési meccseken, mint támadó középpályás számolt vele (2013 tavaszán is megfordult itt párszor), jól ment neki, hogy milyen jól, arra a legjobb példa a Bayern elleni szuperkupa meccs, gól és gólpassz a bajorok ellen (4:2-re nyerték a meccset).
Ott kezdett a kupában az amatőr Wilhelmshaven ellen, majd az első bajnokin Augsburgban, a két csapatot összességében 7:0-ra csapták szét, de Gündogan számára beütött a krach. Gerincsérülést szenvedett, műteni kellett, 2014 októberéig harcképtelenné vált. A kitartott mellette a Dortmund, a rehabilitációja közepén 2017-ig meghosszabbította a szerződését.
A 2014/2015-ös nem a Dortmund szezonja volt. Hetedik hely a bajnokságban, sima kiesés a bl-ben a 16 között a Juve ellen, 3:1-es verés Wolfsburgtól a kupadöntőben, Klopp távozott. De Gündoganra így sem lehetett panasz, csapata egyik legjobbja volt.
A most végződött idényben összekapta magát a BVB, Ilkay is jobban játszott, mint egy évvel előtte, igaz Thomas Tuchel egyértelműen védekezőbb szerepkört osztott rá, egy gólt lőtt, három gólpasszt adott (egy sárgát szedett össze) a Bundesligában, 88%-os volt a passzai pontossága.
2008 és 2012 között végigjárta a német korosztályos válogatottakat U-18 és U-21 között, 23 alakalommal szerepelt ezekben a csapatokban.
Az ‘A’ válogatott keretébe 2011 nyarán kapott behívót, de akkor még csak a padról nézte végig a brazilok elleni barátságos meccset, 2011. október 11.-én mutatkozott be a Nationalelfben, a Belgium elleni Európa-bajnoki selejtező hajrájában cserélte be Lőw. Eddig 16 alakalommal volt válogatott, négy gólt lőtt.
A nemzeti csapatban nem igen volt eddig szerencséje, a 2012-es Eb-n ott volt, de nem kapott szerepet. 2014-ben a világbajnok csapatból műtétje miatt maradt ki, a mostani kontinensviadalról pedig sérülés miatt marad távol.
Sokan felvetik: sokat sérült. Most az (egy teljesen hülye szituban, kosárlabdáztak a BVB edzésén, a térdkalácsa bánta), az alapozást ki kell hagynia teljesen, mire kezdődik szezon talán edzésbe állhat. Ez nem jó.
Hogy sokat lenne sérült? Pályafutása kezdete óta ez a második hosszabb kihagyása. A 2013-as műtétje utáni több mint egy éves lábadozása miatt sokan elkönyvelték üveglábúnak, de előtte, utána csak sztenderd focista sérülései voltak, semmi több.
Az átigazolása előtt a Manchester City orvosi stábja töviről-hegyire átvizsgálta, ha bárminemű kockázatot is rejtett volna a szervezete, nem lenne a keret tagja.
Mire számíthatunk tőle? Nagyjából huszonöt millió fontba fájt, nem rossz vétel.
Fernandiho párja lesz a középpályán, egy intelligens játékos, akinél jó helyen van a labda és nagy pontossággal fogja továbbítani azt de Bruyne-ék felé.
Szimpatikus, intelligens játékos (és tud angolul!), nagy értéke lehet az ‘új’ ManCitynek, aki box to box bejátszhatja a pályát, több oldala van, remekül be fog illeszkedni a gépezetbe.
Ezidáig nem lehet panasz az áprilisra, a behabzsolt két szelet párizsi mellett szinte mindegy ki is jött szembe a feladat megoldva. WDWWWDW. Szép sorminta.
Az igazi erőfelmérő ma jön, nem vagyok befosva, ez a két meccs ajándék. De… Jó lenne egy perfekt április.
A Manchester City szezonjának (úgy tűnik…) legérdemlegesebb része immáron a ligakupában ölt alakot, hangolódjunk tehát a wembley-beli utazásra, amely remélhetőleg majd egy felejthetetlen mérkőzést foglal magába.
The best part of the trip
Bár az észak-angolok többsége mindig egyfajta kicsinyes lenézéssel, vagy legalábbis nevetség tárgyát képező hangsúllyal illeti meg ezt a futballszentélyt, ha éppen csapatuk tesz oda látogatást, akkor tudják, hogy végre valami igazán izgalmas és csodaszép várhatja ott kedvenceiket. A Wembley a történelmet írja, klubok és válogatottak történelmét, ez alól korántsem kivétel Manchester legkedvesebb alakulata.
Akármennyire is derogál egy kiutazó City szurkolónak ellátogatnia a csúnya és sznobista arénába, a WEM-BER-LEE-be, ahol a szerinte sokkal gázabb IN-GER-LUND játssza hazai meccseit, valahogyan a hangulat és az ott örök időkig elmentett emlékek felejthetetlenné, sőt varázslatossá teszik az egész jelenséget.
’56-ban nemcsak kupagyőztes lett a City a Birmingham ellenében, de Bert Trautmann például ekkor avanzsálódott a futballvilág igazi legendájává. 1969-ben is itt sikerült elhódítani a rangos trófeát, ’76-ban a Ligakupa lett elnyerve ebben a stadionban, Tueart, Royle, Doyle és Barnes vezetésével, hogy aztán harmincöt évvel később újra megdicsőüljön a City, immáron az új Wembleyben.
Megéri mindkettőn még egyszer végigmenni, én megtettem, közben le is részegedtem, nem csak a sörtől
A modernkori City mégsem élhette volna meg azt a sok szépet arabékkal, ha nincs 1999, és a híres harmadosztályú playoff. Ha akkor nem jön össze a dolog, ki tudja, mikor, vagy úgy egyáltalán. Lesüllyedni egy nagy múltú klubnak a harmadosztályba, majd nem feljutni egyből, az bizony komoly és végzetes csapást mérhet a delikvens csapatra.
De nem akkor, ha a csapatodban van Paul Fuckin’ Dickov és Kevin SuperKev Horlock. Két megjegyzés az olvasónak, hátha eddig nem lett volna ezekre figyelmes: az ellenfél menedzsere bizonyos Tony Pulis volt, aki azóta a favágást is egészen új dimenziókba léptette, és ha nagyon benne van az ember az összeesküvés-elméletek témákban, talán arra a gondolatra is kapós lesz az agya, hogy ugyan vajon miért éppen mindig a City meccsek után rinyál Pulis amiatt, mekkora különbség van a két keret között, nem mondjuk egy Chelsea vagy United meccs apropóján.
A másik; Pulis mellett legalább annyira közismert arc manapság is Mark Halsey, aki csak ezen meccs indítékából akarva-akaratlanul emlegetett alakja lesz a City históriájának még évekig, hiába egy túlsúlyos, ördöggel lepaktáló vadbarom.
Az ember videót néz, ezzel párhuzamosan szöveget értelmez, majd kétszeri orgazmusban részesül egyazon pillanatban
A lényeg, hogy a Wembley valami ilyesmit szolgáltat a nagyérdeműnek. Az ilyenekért megéri odamenni, de ezért megérte odamennie a Milwallnak, Chelsea-nek, Wigannek egyaránt. Hogy innen ki fogja tovább bővíteni történelmét valóban számottevő sikerrel (=trófea), még kérdés. Mindenesetre, Wembley, we’re there for the taking, hogy egy lehetetlen módon fordítható frázissal éljek.
Ezt éljük át
Reméljük azonban, hogy emellett eljön majd még ennek is az ideje: