Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Érdekesnek ígérkezett, de sajna kevésbé lett az a csapat tegnapi londoni kirándulása.
Az időjárás, és a meccs lefolyása inkább emlékeztethette a két volt Inter edzőt egy igazi Serie A derbire, mint egy olyan rangadóra, amit utóbbi időben megszokhattunk egy Chelsea-Manchester City-n.
Túl egy újabb Bajnokok Ligája meccsen, ráadásul legalább egy évre el is búcsúzott ezzel az Etihad ettől a rangos megmérettetéstől.
Az érzések, nos, azok felemásak, az egész őszi BL szezont nézve egyenesen elkeserítőek, mégsem hiszem, hogy most jött el az idő arra, hogy sopánkodjunk. Sőt, a mai nap a klub történetében így is úgy vonulhat majd be a históriába, mint amire szívesen emlékezünk.
Gázoltunk. Persze azért némileg erős túlzás kijelenteni, hogy maximális sebességgel átrobogtunk a birmingham-i csapaton tegnap, hiszen a Villa gyakorlatilag feltett kezekkel, amolyan gyorsanlegyünkrajtatúl hozzáállással érkezett az Etihadba, aminek természetesen egy jól megérdemelt hazai győzelem lett a vége. Ráadásul a kanáriknak köszönhetően feltoltuk az arcunkat a tabella legelső helyére, így aztán a PL-ben egyedül veretlenül, legjobb gólkülönbséggel utazhatunk egy hét múlva a londoni dinamohoz rangadózni. Izgatottan várjuk Alan Hansen szokásos „objektív” érvelését azzal kapcsolatban, hogy még mindig krízisben van-e a csapat.
Egy újabb eszetlen meccs, egy újabb visszatérés. Remek teljesítményt nyújtott a csapat, sikerült legyűrni a Spurst. Silva visszatért, két tökéletes gól született. A győzelem után még a Chelsea sem tudott visszaelőzni a tabellán. Kell ennél több?
Jelen pillanatban úgy érzem, nem nagyon.
Egy igazi, tipikus régi Manchester City meccs volt tegnap a Bl-ben, az Ajax ellen. Volt itt hátrány, rögtön kétgólos, amatőr hibák, szenzációs visszatérés, a szezon eddigi gólja, és persze egy tipikus hülyebíró.
Élvezetes volt az Ajax elleni összecsapás, kár, hogy nem látták többen, kár, hogy vége a Bl kalandnak (az európai kupakalandnak?). Az ilyen meccseket nagyon élveztem tíz éve, de akkor élőben, a biztos Pl bennmaradás tudtában nagyon lehetett vigyorogni egy ehhez hasonló dramaturgia alapján megkomponált őrület után. Van értelme most is másképp tenni?
Zárulhatott volna jobban is a hétvége, de persze sokkal rosszabbul is.
A múlt héten nagyon pocsékul játszott a csapat, de nyert, most elfogatható teljesítményt nyújtottak a srácok, de nem nyertünk. E van, erre csak egy hatalmas közhelygyűjteményt lehetne erre ellőni, de annak meg nincs értelme. Megyünk tovább.
Ezen is túl vagyunk… Az biztos, hogy a Swansea elleni meccs volt a leghosszabb, amit a Premier Leagueben valaha játszott a csapat, de úgy érzem egy másik címre is érdemes a találkozó, talán a legrosszabb is volt, azok közül, amelyeken nyerni tudott a csapat.
Érdekes dolog ez, az előző szezonban otthon ment, Európában nem. Most nyögvenyelősek a meccsek a Premier Leagueben, a Bajnokok Ligájában pedig csak kóvályognak a játékosok a pályán. Három meccs után gyakorlatilag búcsút lehet inteni a bl-nek.
Halálcsoport ide, vagy oda, nem erre számítottunk. Piszkosul nem, bár van még három meccs hátra, két hét múlva kaparhatunk az El-ért. Mi lesz most? Szedjük le a keresztvizet Manciniről? Küldjük el a picsába a divatmajom digót?