Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Pazar. Asszem ez a legjobb jelző, amit a Liverpool elleni meccs után használhatunk. Pellegrini megpróbált szép és okos lenni egyszerre, ment neki. Le a kalappal!
Le a kalappal, aztán mehetnek bele a gömbök, ugyanis most már a kupák sorsolása foglalkoztat minket leginkább.
Parádé. Nem sok más szó jut eszembe a kedd esti meccs után. A továbbjutás eldőlt már rég, a továbbjutók is, ennek ellenére (emiatt?) remek mérkőzést játszott a csapat Münchenben.
Talpon a BL-ben tavasszal? Ilyen sem volt még, ízlelgessük. Fincsi, mi?!
„Jutalomjáték – Az első továbbjutás a BL csoportkörből” bővebben
Elég rendesen hozta az elvárt teljesítményt a csapat a bajnoki nyitányon, nem maradtunk semmiben adósak a riválisoknak.
Válaszokra vártunk a meccs előtt, nem sokat kaptunk. A newcaste-i fekete sereg annyira, de annyira fos, hogy nehéz reálisan értékelni a gárda teljesítményét.
Pardew és fiai kitolták egy héttel a felkészülési szezonunkat, köszönjük.
A hangulatot már délután megalapozta a jó hír: Zabaleta négy évvel meghosszabbította a szerződését. Jupí!
Meglepetések is voltak a kerethirdetésnél, a kellemes, hogy Agüero tudta vállalni a kezdőcsapatban. A kellemetlen, hogy Jovetics és Richards a kispadra sem tudott leülni. Micahnál a pletykák szerint nem sérülés a fő ok, hanem az, hogy szemet vette rá az Arsenal… Az új board legrosszabb lépése lenne, ha Wenger kezei közé löknék a bekket.
A kezdés előtti időszak és a szünet a nemrég elhunyt Bert Trautmannról szólt (a játékosok a City legenda nevével ellátott kapusmezben melegítettek be) és a német kapus családja is meghívást kapott a vezetőségtől az idény első meccsére.
A kezdőben nem volt meglepetés, maradt a 4-2-3-1, és Pellegrini úriember, tartotta magát a szavához, Džeko kezdett csatárként.
Ha Krul olyan formában van, mint a pajtásai, akkor nem kellett volna a hatodik percig várni a gólig, de ez sem volt túl sok idő.
A gólt Silva szerezte, az Eb döntő után újra fejjel ami meglepő, az viszont nem, hogy Merlin megint az Etihadban talált be, a legutóbbi kilenc bajnoki gólja Manchesterben született. Džeko beadása megpattant Steven Tayloron, így került David elé. 1:0.
Ha Marriner úgy gondolta volna, hamarabb is jöhetett volna a második gól, de nem jött, mert Yaya buktatásáért nem ítélt büntetőt.
De sebaj, megint nem kellett sokáig várni, Kompany szerzett labdát a saját térfelén, Džekónak passzolt, aki sarokkal indította Agüerót, Kun Taylor mellett
ellőtte a labdát a tizenhatos vonalán, Krul hiába nyújtózkodott, 2:0. Parádé.
A harmincadik perc után egy kicsit elszabadultak az indulatok, előbb Džeko és Yanga-Mbiwa kapott össze (1-1 sárga), aztán Fernandinho állított meg egy akciót szabálytalanul (újabb lap), Sissoko is kapott egyett, kezdett elfogyni a cérna, Debuchy labdaeldobásért lett figyelmeztetve.
Újabb balszerencse a szarkáknak: Jonás Gutiérrez meghúzódott, le kellett hozni, Anita jött a helyére.
A félidő vége előtt Steven Taylor kezéhez ért a labda a tizenhatosukon belül, de Merriner úgy ítélte meg, nem volt szándékos, egy percre rá kb. a védő sajnálta a legjobban az elmaradt büntetőt, egy határozott mozdulattal leterítette Agüerót. Egyből piros. A meccsnek amúgy is vége volt, pláne így. Rekordhosszú, ötven perces félidő.
Nem ült le a csapat, támadott tovább. Džekónak sehogyan sem jött össze a gól, de olyan volt most, mint egy elsőrangú kukta a kezdő konyhafőnök mögött, puhította, klopfolta az ellenfelet, a többieknek már nem sok dolguk volt, úgy meg lettek dolgozva Krulék.
A negyvenkilencedik percben Debuchy tette arrébb a tizenhatos előtt Agüerót, Yaya odaállt, bevarrta. 3:0.
Végre összejött neki egy szabadrúgásgól, egy-egy ilyen válogatottbeli találat után nem hiába rinyáltam, itt van. Zseni, de azért érdemes nézni, miképp esik szét a sorfal széle.
Tíz percre rá Kun le, Nasri be. Újabb tíz perc és jött a meccs legrosszabb momentuma, Kompany szerelte pazarul Ameobit, de sajnos belesérült a mozdulatba. Le is kellett hozni, Javi Gacía váltotta.
A hetvenötödik percben Nasri beállította a végeredményt, Zabaleta passzát erőszakosan szerezte meg, kapura tört, és máris 4:0!
Csak a partjelzőn múlt, hogy nem lett öt a vége, Negredo szabályos góljánál lest integetett.
A két (kezdő) debütánsra nem lehet panasz, Jézus villámsebesen nyargalt a szélen, Fernandinho meg tette a dolgát, tehermentesítette Yayát, aki köszönte szépen és lubickolt a középpályán, passzolt is száznégyszer (igen, 104 passz).
Szóval egyik új srác sem tett le semmi kiemelkedőt az asztalra, de a kezdet biztató és ehhez tökételeseten asszisztált nyújtott a ‘castle.
A hivatalos verzió szerint Džeko lett a mom, de Zabaleta is közel volt hozzá, hogy ő legyen a favorit. Nagy meccset játszott ez a Zaba-Navas kettős, szét fogják még rohanni nem egy csapat baloldalát.
Pellegrini jól cserélt, bár valószínű Agüero csak hatvan percet bírt, de Nasri nagyon motivált volt, remekül szállt be a meccsbe. A Kompany-García csere abszolút kényszer volt (bízzunk benne, Vinny hamar visszatér), de Javinak volt lehetősége élesben is kipróbálnia magát a védősorban. Negredo meg, már most imádom, nem tudom miért, nagyon szimpi a fickó, sajnálom, hogy nem jött össze neki a gól (kösz, spori)…
A csapat megtette amit meg kellett neki, de a Newcastle olyan gyenge volt, hogy ez a négy gólos győzelem, majdhogynem a minimum ellenük.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Ismét sikerült nem túl kellemes szájízzel felállni a stream elől, ki is fakadtunk a meccs után, de ahogy az egész szezonban, most sem sikerült elbaltázni semmit ezzel a 2:2-vel.
Wtf? Ezek akarnak bajnokok lenni?! A jelek nagyon is arra utalnak, hogy: nem. De bármilyen hihetetlen, minden esélyük meg van még mindig rá.
Sikerült megint egy élvezetes meccset játszani, sikerült újra nagy arányban nyerni. Jó volt végre megint ilyen focit látni.
Hennessey, mint a jó konyak be lett csillagozva, néggyel a palackban mehettek vissza Londonba.
„Négy csillagos konyak nincs, de mi most mégis palackoztunk ilyet” bővebben
Az idény felén túllépve itt az ideje egy új posztnak is. Gyorsan átlapozzuk hónapról-hónapra a szezon eddig lefutott részét, megnézzük hol tart most a csapat, mit értek el, mire mehetnek a továbbiakban. Ráfókuszálunk egy-két játékosra (közte persze az új fiúkra). Életjelek tőlünk.
Totálisan semlegesítte a támadójátékunkat tegnap az Arsenal, ezáltal a mérkőzés párhuzamba hozható a tavalyi Mourinho masterklasszal, vagy akár az idei bombameglepetéssel, amikor a Stoke fenekelt el minket 1-0-ra otthon. Mindkét meccsen legalább számíthattunk Yaya Touréra – ezúttal nem, ennélfogva hülyeség lenne nem szót ejteni erről a jelenségről, látva utóbbi meccseinket. Ezen kívül még egy aggasztó tendencia járja át azon pályákat, ahol épp a City játszik, a szörny neve pedig set pieces. „Lemourinhozva” bővebben
Pocsék egy hét áll mögöttünk szó se róla. Nem elég, hogy kedden vadkettőpista eltrollkodott 2 pontot tőlünk egy igencsak felejthető moszkvai kiránduláson, továbbá szombaton egy motiválatlan, takaréklángon égő teljesítménnyel megérdemelten kaptunk ki a West Ham ellen, még szombaton jött egy másik feketeleves is: Liam mothafuckin’ Gallagher bedobta a törölközőt, és twitteren bejelentette, hogy nincs többé Beady Eye. Slap in the face.