A Chelsea ellen nem jött össze az 1:1, most igen, mégpedig úgy, hogy két ígéretes fiatal játékosunk is gólt szerzett, mégsem esett öngól ezen a találkozón.
Furcsa egy meccs volt, tét semmi, az első tíz perc után le is fújhatták volna — mindenki így járt volna jobban, sokkal jobban — cserébe megfigyelhettünk néhány ritkán játszatott játékost. Túl vagyunk ezen a bl őszön is.
A meccs a Chapecoense tragikus körülmények között elhunyt játékosaira való megemlékezéssel kezdődött. Hihetetlen az, ami történt.
Pep a bajnokikról eltiltottakat nem játszatta, Fernandinho itt is az eltiltását töltötte, így nem is lehetett a pályán. Otamendi és Agüero a padon ült, végig ott is maradtak. Sergio teljes pihenésén meglepődtem, elsőre azt gondoltam volna, hogy kezdeni fog (és két ék lesz fent egyszerre), vagy legalább beáll a végén, hogy ne kerek egy hónapnyi tétlenség után kelljen a Liverpool ellen visszatérnie.
Guardiolanak nemigen volt kedve cserélni, így csak közelről nézhette a meccset még a cserekapus Gunn, Stones, Angeliño — a fiatal spanyolt sajnálom, hogy nem dobta be — és a 16 éves Phil Foden. Mondjuk az meglepetés lett volna a javából, ha az angol U-17-es válogatott középpályás bemutatkozhatott volna. Az is nagy dolog, hogy bekerült a keretbe, jutalom, megelőlegezett bizalom a fiatal srácnak.
A kapuban Caballero állt és azt kell, hogy mondjam, több dolga volt, mint Gordonnak.
A bekapott gólnak örültem. WTF?! Ilyen se volt még, hogy örültem volna az ellenfél góljának. Mondjuk Clichy úgy kísérte Robertset, mintha edzés lett volna és félne odarúgni a ‘kicsinek’. Várom vissza Patricket, a Navas – Nolito páros bármelyike helyett szívesen látom majd a csapatban. A két másik City kötődésű játékos közül az egyik (Kolo) a padon, a másik (Sinclair) a sérült listán volt.
Gaël volt a három védős rendszerben a balos, Adarabioyo középső, Sagna pedig a jobbos. Tosin és Clichy kb. egy szintet hozott, Bacary volt hátul talán a legjobb.
A középpályát hárman szállták meg, Fernando, Gündogan és egy kakukktojás is volt: Zabaleta.
A kapitányi szalagot viselő Pablo megállta a helyét új szerepében, Fernando tökéletesen osztotta a labdákat, 97%-os pontosság mellett 94 ért célba. Ilkay pedig — szerintem — talán a mezőny legjobbja volt.
A másik fiatal Pablo Maffeo volt a kezdőben. Sajna kevésbé találta a helyét, a jobb szélre volt ragasztva, keveset volt játékban, ellenben 25 passzából 24 célba ért. Navas váltotta, egy fokkal jobb volt az idősebb spanyol a fiatalnál.
A túloldalt Sané vállalta ugyanezt a szerepet, egy kicsit jobban ment neki, mint Pablonak, de ebből a csapatból nemigen lógott ki felfelé senki sem.
Nolito Kelechi mögött játszott, adott egy pontos gólpasszt, sajna amikor hálóba talált, egy picit előrébb volt a kelleténél.
Iheanacho gólja pazar volt. Kár, hogy nem játszott az utóbbi időben túl sokat, de majd most! Az első félidőben volt egy juj de nagyon szép sarkazása. De ahogy a többiek, ő is eresztett le a meccs előrehaladtával.
Ezzel zárult a bl 2016-ra. Hétfőn jön a sorsolás, a Juventus, a Napoli, a Dortmund, a Monaco és az Atletico Madrid lehet az ellenfél. Nem lehtünk elégedettek, de idén úgy alakult, hogy a csoportelsők sem mehetnek biztosra, hiszen olyan csoport másodikok vannak, mint a Real Madrid, a Bayern, a PSG, Sevilla és mi.
A soroláson bele fogunk húzni — mint általában —, ahogy az FA kupában is sikerült: januárban a West Ham ellen idegenben lesz a kezdés ebben a sorozatban.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A hétvégén a kezdőcsapat lesz a kérdéses.
Otamendi, Kompany hátulról, Fernandinho középről és Agüero előröl hiányzik ez a fix. Delph már edzésben, gyakorlatilag Sterling is felépült, de velük még nem számolnék.
Bravo a kapuban, Iheanacho elől ez fix. Ha most is három védő lesz, akkor Kolarov és Stones mellé jó eséllyel Sagna kerül.
A középpályán a legnagyobb a választék, van Yaya ugye — az a Yaya, akit a múlt héten lekapcsolt a yard, ittas vezetésért. Mi a fasz?! Azt az embert, aki pár éve hívő muszlimként nehezményezte, hogy a meccs legjobbjának pezsgőt osztogatnak.. Oké, én is jártam manchesteri pubban, nehéz ellenállni, de nem mondanám, hogy megértem ezt a sztorit — Gündogan, Fernando, de Bruyne, Silva, Nolito és Sané. Lehet csapatot összerakni azért.
Mert győzni kell, hiába a bajnok otthonába látogatunk. A Leicester mélyrepülésben van, de van egy olyan gyanúm, hogy Ranieri most akarja megkezdeni a felzárkózást.
A rókáknak egy nappal kevesebb pihenő jutott a héten, de mivel simán nyerték a csoportot, az utolsó meccsükön a B csapat állt ki a Porto ellen, ki is kaptak nagyon szépen 5:0-ra (a portói meccsre amúgy a City is akkreditált játékosfigyelőt, hogy elemezzék André Silva játékát, aki két gólt lőtt és egy gólpasszt adott).
Milyen is a mostani Manchester City?
A címben feltett kérdésre a válaszunk most az lehet, hogy: igen. Minden jel arra mutat, hogy Pep csak akar valamit nyerni a szezonban — olyan idény még nem volt, mióta edzősködik, hogy ne tehetett volna be valamit a vitrinbe —.
Lezárult az ó, elindult az új év. Felemás volt, mindeddig a szezon, igen-igen, egy kisebb mérleget is lehet meg lehet már vonni, hiszen az túlléptünk a fél távon a bajnokságban — hogy érdemes is? az már más tészta .—.
Nehezen, de szeptember után sikerült három győztes meccset lehoznia a csapatnak.
Szükség volt már egy győzelemre, szükség volt már egy hátul nullára hozott meccsre.
Visszahozták a meccset a fiúk, de hogy! Utoljára a Barcelona elleni Bajnokok Ligája meccsen volt ekkora feltápászkodásra példa az idényben — oké, most gyökeresen mást játszott a csapat, de legutóbb tényleg a Barca ellen fordított 180 fokban a játék képén a csapat —.
Eddig nem szarozik a csapat, ötből öt a mérleg. A játék hullámzik, mint a címerben a Medlock, az Irwell vagy az Irk a hajó alatt. Hullámzik, de célratörő és erdményes.
