Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Elment Sané, jobb későn, mint soha mondhatnám, de ha már ment, jobb lett volna, ha nem ilyen későn megy.
Az átigazolási saga kapcsán vendégszerzőnk, csiki osztja meg gondolatait, át is adom neki a billentyűzetet. (mgyuri).
Nagyjából egy hete, hogy véget ért Leroy Sané hullámvasút-szerű házassága a klubbal.
Ma erről emlékezünk meg.
Ha volt valaki az elmúlt években a keretben, akivel azonosulni tudtam, az te vagy. Mind olyanok akartunk lenni, mint te, Pablo.
Véredet adtad, küzdöttél — meg is kopaszodtál — értünk.
Most elmész, de — mivel egy véletlenül Buenos Aires-ben született trú mancunian arc vagy — nem messzire. Látni, nézni, követni tudjuk egymást. Fogjuk is!
Viszlát, hősöm!
Martín Demcihelis az a karakter, akit sokan szeretnek fikázni, még a saját szurkolóik is. Utálom az ilyen szurkereket, szívből.
Én sajnálom, hogy Demi nem rögtön Manchesterbe tette át a székhelyét, miután lejárt a szerződése Münchenben.
Az átlag szurkoló nem más, mint civilben az átlag választó (magyarán, mint a világban a közelmúltban lezajlott különböző választások utóélete megmutatta: tök hülye), a kisebb hibák örökké beégnek az agyba, egy-egy jól letolt szezon meg le van szarva. Így megy ez.
Búcsúzunk a ManCity Szalai Ádámától, átpörgetjük teljes karrierjét.
Nem mondjuk, hogy meglepett, de akkor is furcsa. Három és fél, többet ért el a csapattal, mint valaha is reméltünk, hogy megélünk a City szurkolójaként.
Csatlakozunk az elnök szavaihoz: „Roberto mérlege önmagáért beszél, és természetesen továbbra is bírja Manszúr sejk tiszteletét és háláját – csakúgy, mint a sajátomét és a vezetőségét„
Arrivederci, Roberto, és természetesen köszönünk mindent!
A történet úgy hozta, hogy elbúcsúzunk Balotellitől. Szép volt, jó volt de ennyi. Még egyszer felemlegetjük SuperMario hőstettei.
Ezen a felületen valószínűleg jó sokáig utoljára.
Sőt, a történelem olyannyira ismétli önmagát – úgy mondjuk nem nehéz, ha én irányítom – , hogy ez már a második poszt a farewell kategóriában viszonylag rövid időn belül. Legalábbis nem ez volt a megszokott mostanság errefelé, hogy kulcsembert veszítsünk januárban. „Mario Balotelli farewell” bővebben
Van az úgy, hogy valaminek vége, és tudjuk, hogy vége is kell, hogy legyen, valamiért mégis fáj.
Nigel de Jong történelmet írt hőn szeretett csapatunkkal, gyakorlatilag végig itt volt azokban a pillanatokban, amikor átalakulóban volt a csapat, amikor sivár középszerből valódi elitalakulat formálódott Manchester szebbik felében.
Tegnap végre sikerült kibaszni az egyik régóta a nyakunkon logó ballasztot megtörtént az amit hetek, lassan hónapok óta tudni lehetett, Emmanuel Adebayor végleg a Tottenhambe igazolt.
Tudtuk, hogy megy, bár egy jó kis plalya, nagyon nem fogunk sírni utána. Lehetett volna belőle egy legendás City játékos, de nem jött neki össze.
Tegnap a manchesteri Ashton Under Lyne-i Tamesside kórházban elhunyt, a Manchester City egy kultikus korszakának, legendás játékosa…
A játékos, akinek mindig kék vér futott az ereiben. Isten nyugosztaljon, Michael „Mike” Doyle!
Rá emlékezünk.
