Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Akárcsak a Trónok Harcában Jon Snow Daenerysben, úgy John Stones is csúcsteljesítménnyel rukkolt elő Rotterdamban. Két góljával keretbe foglalta a City 4 találatát, ezzel ő lett az első védőnk, akinek sikerült a Bajnokok Ligájában duplázni. Pep is megnyugodhat, hiszen végre megszerezte első idegenbeli győzelmét a tavalyi Celtic-Barcelona-Gladbach flop után.
Két hónap után összejött. Ha a legrosszabbkor kikapni, ez az volt. Az a röhej, hogy még csak nyerni sem kellett volna.
Nem jött össze. 6:6-ra sikerült hozni a párharcot, ez a maximum amit ki lehetett préselni a francia bajnokság listavezetőjével szemben.
Instant Bajnokok Ligája klasszikus született kedd este az Etihadban.
Az utóbbi idők egyik legőrültebb meccsét sikerült behúzni, ez is beleég az agyunkba.
Volt itt minden. De tényleg minden, a futball savát-borsát sikerült belepréselni ebbe a meccsbe, aki látta jó darabig emlegetni fogja, aki nem City szurkoló csak az bosszanthatja: miért nem a saját csapata nyert egy ilyen összecsapáson?!
Ahogy Gary Lineker fogalmazott: csak az hiányzott, hogy Claudio Bravo megegyen egy pitét a kispadon.
„Oh, what a night! Watching City on a tuesday night.” bővebben
A Bajnokok Ligájában volt nem egy olyan kretén, aki már a sorsolásnál pezsgőt akart bontani: juhú, a Monaco lett az ellenfél. Hát apám, nem. Nincs juhú. A BL-ben itt már nincs könnyű ellenfél. Nem véletlenül lettek csoportelsők.
Végignézzük Albert herceg csapatának XXI. századi történetét, amely hullám hegyekben és völgyekben, elnök és edzőváltásban, na meg orosz pénzben bővelkedik.
Benyeltük. Újra. Pep is. Mi is.
Nagy reményeim nem voltak, de reméltem nem törli fel velünk a padlót a Barca. Megtették. Megint. Hülye hibák, bivalyerős ellenfél. Lehet kapaszkodni. Megint. Az elmúlt két meccsen elhagyott négy pont a csoportban, már több mint sok.
Bosszantó, több mint bosszantó meccs. Szar érzés a padlóhoz dörzsölődni.
Mi kellett volna? Sokkal kevesebbet hibázni. Ez nem fér bele. Szemben egy remek kapus — akinek akkor is szerencséje van, amikor nem annyira remek — egy masszív, összeszokott csapat, előttük a világ legjobb támadószekciója.
Bravo. Hát jah, hibázott, kurvanagyot. Ilyet Joey-tól nem látnánk, — Joeytól látnánk másmilyet —. Ő ott és akkor a saját hülyeségének — és a rendszer — áldozata lett.
Ott és akkor nem passzolnia kell egy kapusnak: fel kell lőni a harmadik emeltig a labdát. Picsánrúgni. Aztán a kezezés. Nonszensz…
Pep hangoztatja, neki egy sweeper keeper kell, egy jól passzoló, kvázi a védelem tagjaként működő portásra van szüksége. Rendben, lenyeljük, — mint a szégyellős kislány, aki imponálni akar a falu focicsapatának legnagyobb sztárjának — nem szokjuk meg, de lenyeljük.
Pep hangoztatja, inkább hibázzon x meccsen a kapus, ha előtte y meccsen hozza azt, amit elvár tőle. Amikor elkezdtem figyelemmel követni a City játékát, abban az időben Guardiolát és a buziskodó kapusát tüzes vassakkal a kezükben hajtották volna volna ki a városból a szurkerek a tenger felé — nem mintha akkoriban nem cserélgették volna orrba-szájba a menedzsereket amúgy is —.
Az elvárás, na ez ami a legnagyobb Bravon. Harminchárom éves korára elérte, hogy szétvesse a megfelelési kényszer, irtózatosan magas a léc, minden mozdulatát Hartéhoz hasonlítják. Nem könnyű, de ott és akkor félre kellett volna tenni a kurva filozófiát — persze ne legyünk igazságtalanok: akadt nem egy jó passza, védése, kifutása, de ezek miatt had ne gyújtsunk örömlángokat —.
Nem volt könnyű dolga eddig sem, de ezután a meccs után még sokkal, de sokkal nehezebb helyzetbe került. Nem lennék meglepve, ha nem bírná a nyomást.
Jött Nolito helyett Caballero. A spanyol szélső újfent megbizonyosodhatott: jól döntött amikor Manchesterbe igazolt, ebben a Barcában — merugye a pletykák szerint ők is hítták — nem játszana ennyit sem, az tutifix. Nem volt jó ő sem, de a csapat jobbjai között volt.
Nolitoval átellenben Sterling volt — talán — a legjobb, de ez csak annyit számít, mint mikor az első randin nem hangosat, hanem büdöset fingunk. Máshogy rossz.
Szóval jött Willy, aki azért kapott egy hármast, de messze a legtöbbet gürizett kb. mindenki közül, de csak benyelt így is hármat. A Wembley Willy is előjött legalább egy kicsit, kurva nagy kár, hogy Neymar a végén azért betalált.
Mi kellett volna? Egy csatár. Az mindenképpen kellett volna, egy jó Agüero. De Agüero még nem volt rendben — nem is csinált semmit amikor beállt, azaz de, volt egy (azaz 1 darab) passza —, Iheanacho franc tudja holt járt. de Bruyne remek playa, de nem csatár. Kevin tud gólt lőni, de nem ilyenkor, nem így, nem a Barca ellen.
Mi kellett volna? A megadott tizenegyes? Nem hiszem. A szerb spori tudna, nekünk kár büntetőt ítélni. Jó lett volna ha megadja? Fasza! Elértünk volna legalább egy pontot, ha értékesítjük — meglepett volna — ? Meglepett volna.
A védelem visszaállt négy tagúra, nem bírták a lépést. Amúgy sem bírják. A BL-ben a Steaua elleni selejtezőkön, a Borussia Mönchengladbach ellen, a PL-ben meg csak a Bournemouth ellen nem kapott gólt a csapat. Az nem ép, aki arra számított, hogy a Camp Nou-ban is össze fog jönni ez a bravúr.
Otamendi nem egyszer találkozott az ellenfél támadóival már, jól is avatkozott közbe nem egyszer, de ahogy csak áhítattal sasolták — Stonesszal egyetemben, de John parádésan lekövette szemmel Gündogan rossz hátrapasszát is — Dinho eltaknyolását és ahogy Messi belibben és gólt szerez. Őrület.
Otamanedi már most fasza, de a végtelenségig nem lehet őt sem feszíteni. Stonesnak meg még szüksége van nem egy ilyen meccsre, hogy olyan legyen, mint amilyennek szeretnénk. Mondjuk a félidő végi fejesét már majdnem bent láttam.
Kolarovot mintha kicserélték volna, sem a csapat, sem ő nem az, aki egy hónapja volt. Pazarul összeügyeskedte a büntetőt. A másik oldalt Zabaleta tette a dolgát amíg tudta, a sérülése baromi nagy kár. Clichy váltotta Zabmant, páholyból élvezte ki a felmosás perceit.
A kispadon (védő) Maffeo ült még, vele sem mentünk volna messzebbre, Kompany a holdon — megint felreppentek a hírek: Pep eladná, bónuszként a másik wtf story a héten a lapokban: Agüerot is —.
Fernandinho, hát az az elesés. Stigmaként izzott felette végig, remélem elfelejti hamar.
Gündogané volt a legnagyobb gólszerzési lehetőség, remekül fektette le a Silva által hatástalanított Piquét, de lövése nem volt elég emberes, hogy kifogjon ter Stegenen — az ezt követő kisszöglet-emelés kombón is besírtam —.
A Suáreznek adott hátrapassza meg….
Pepnek volt terve, de a terv bírt el ennyi hibát, Bravo kiállítása után összedőlt minden. Az első félidőben — valamennyire — működött is a dolog. A védelemben a leggyengébb láncszemnek gondolt Umiti területét támadták be (le), pechre a fiatal francia volt a védősoruk legjobbja…
Silva nem tudott ész lenni, ez is látszik, hogy ész nélkül letarolta Piquét. A legjobb momentuma az volt, amikor Stones fejére varázsolta a labdát az első félidő végén.
A védelem megszervezése és a Barca nyomás alatt tartása a jelek szerint túl sok energiát égetett el, mert épkézláb támadásvezetésre nem futotta. Az első félidő elején és a végén mutatott valamit — valamicskét — a csapat.
Aztán mikor minden elégett, jött az összeomlás, amit a kiállítás hozott el és Gündogan — és Kolarov — a biztonság kedvéért még dobott a tűzre, amikor úgy látták, hogy kezd kialudni. Az, hogy Mathieu volt olyan hülye, hogy két perc alatt lekéredzkedett zuhanyozni, már nem osztott és szorzott.
Sajna ez a Barcelona amúgy is jobb két góllal nálunk otthon, de kaptak még két gólt. Ajándékba.
A spanyol élcsapatok még messze vannak, várni kell még, hogy kiöregedjenek végre felvegyük velük a ritmust.
Az első hely nem lesz meg a csoportban. A tizenhat között baromi nehéz lesz. A ‘visszavágón’ valamit ki kell találni, mert a második hely is necc lesz így, ha ki-ki meccsre kell utazni Németországba, pedig most így áll a szitu.
A tavaszi elődöntő nagy ajándék volt. Most ez is álomnak tűnik.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Többen felvetették, krízisben a csapat. Talán nem volt krízis, de a látványos felemelkedés megtört, amit egy bénácska hatos követett.
Persze mindenki dörzsölte körülöttünk a tenyerét, de két remekbe szabott sikerrel visszakapaszkodtunk. Visszatekintünk erre a két meccsre és felmérjük a hatos sorozat által okozott károkat.
A hatosba beletartozik a BL-ben a Celtic elleni iksz és a Barca elleni négyes.
A károk? A presztízsveszteségen túl mérhetőek. A barcelonai vereség mondhatni kalkuláltnak, de a Celtic elleni pontvesztés fáj. Hogy a ‘gladbach otthon nem bírta megverni a skótak, csak nagyon-nagy pech árán úszna el a továbbjutás. Az első hely nem lesz meg. Sajna. Sevilla, Dortmund, Monaco, Atletico Madrid. Jelen állás szerint közülük kerülne ki az ellenfél a 16 között. Nem lenne könnyű, egyi ellenfél sem, de úgy hiszem egyikük sem lenne megugorhatatlan akadály. Bár maradna minden így.
A hatosba beletartozik a Spurs elleni zakó, és a Soton és a Toffees elleni iksz.
A károk? Presztízsveszteség ezen a három meccsen a legkevesebb (a londoni zakó szar, de benne van a pakliban).
Az effektív kár is itt a legkevesebb, a tabella legfelső helyét sikerült megtartani, az előny elolvadt. Az ötödik Spurs három pontra, a nagy szériában lévő, negyedik Chelsea egy pontra, a londoni kékekhez hasonlóan szuperpihent ‘pool és az Arsenal szintén 23 pontot kapart össze. Botlani fognak persze, mi is. Izgalmas lesz, de baromira hiányozni fognak az elhagyott pontok.
A hatosba beletartozik a MU elleni kupakiesés.
A károk? Presztízsveszteség? Van, ilyen meccsen mindig. Nagy.
Amúgy meg, el lehet engedni a mikiegér kupát, viszonylag simán, csak szar.
Szombaton a West Brom otthonában visszatért egy közel tökéletes keret. de Bruyne még a padon, Sagna és Sané sérült, Zabman nem vállalta még a játékot. A Barcelona ellen meg még szebb lett az összkép.
A bajnokin Bravo a Bajnokok Ligájában Caballero kezdett. Claudio hozta a szokásosat (és nem kapott gólt!!4!!4!!, azért volt vakrepülése is), ellenben Willyre egészen más élet várt Messiékkel szemben.
A Barcelona ellen volt legkevésbé Pepes a csapat, ez meg is látszott a teljesítmény. Megvoltak a rövid passzos izék is, de a biztonság most felülírta az alapprogramot, rég láttunk tizenöt a picsába ellőtt kirúgást City kapustól. A legnagyobb védése talán a 28. percben volt Neymar lövésénél.
Bravonak sok izzadni valója nem volt a Hawthornsban, volt egy nagyobb bravúrja a 84. percben, Caballero egyszer kapitulált — mást nemigen tudott tenni akkor — amúgy ami volt megoldotta. Egy-egy puszival mind a ketten jöttek a kapuvasnak.
Maffeonak a jelek szerint sok lett volna egy héten két meccs (pedig tényleg jó volt az Old Traffordon), így Fernando lett a jobb bunkó. De tényleg, nem kamuból. Ami egészen elképesztő, jól is ment neki — azért egyszer McClean jól faképnél hagyta —.
Zabaleta a Barca ellen már bevethető volt, ha így esett, pazarul meg is oldotta a feladatát. Amikor kellett behúzódott középre, rájárt Neymar nyakára rendesen, na.
A Stones–Otamendi középső kettős a best a úgy tűnik Pep szemében hátul. Nicolás stabil alap, John meg lehet Pep új Boatengje. A West Brom ellen Stones volt egy kicsit, a Barca ellen Otamendi sokkal jobb.
Kompany pedig végérvényesen a padra szorult. Fájó ezt látni, de nincs mit tenni. Lassan el kell engedni az ő kezét is.
Ez felveti a kérdést: ki lesz a kapitány? Zabaleta rúdja is lassan ki kezd állni, oké Pep csapatban gondolkozik, de nekem akkor is kedvesebb lenne egy Vinnyhez hasonló harcoson látni a szalagot.
Clichyvel szemben a jelek szerint Kolarov a favorit, e két meccs alapján nem is csoda. Egy-egy sárgát is beszerzett, de ez a legnagyobb rossz, amit el lehet mondani róla. Aleks megint úgy játszik, mint az év eleji tízes nagy részén.
A védelem előtt Gündogan és Fernandinho volt a stabil pont mindkét meccsen. Dinho stabil pont volt a WBA ellen, rajta keresztül épült fel a támadás, messze nála volt legtöbbet a labda az égész mezőnyben, adott 90 jó passzt.
A Barca ellen 180 fokot fordult vele a világ. Nála kevesebbet csak Sterlingnél volt a labda, a védekezés volt a fő feladata — gyaníthatóan erre is készült, meg ide is szorult —, viszont a passz hatékonysága drasztikusan visszaesett, nem 90, hanem 9 jó passza volt.
Nem csoda, hogy 2:1-nél, a 60. percben Guardiola őt kapta le legelőször, Fernando érkezett a helyére, akinél a hátralévő alig több mint fél órában szinte ugyanannyit volt a zsuga és pontosan ugyanannyi jó passz.
Jó Pepünk holtig tanul. A West Brom ellen a megszokott taktikát láthattuk, kedden viszont — nem csak Fernandinho — minden változott.
Nem volt tökéletlen a Barcelona elleni ‘odavágón’ a taktika, de most nagyon ráérzett valamire. Sarokba vágta hatalmas fétisét, a labdatartást. Mindent a vendégek játékának rendelt alá.
Mi kellett a sikerhez? A taktika oké, be is tartották, de mi még? Most csak mérsékelt balfaszkodás volt a védekező harmadunkban. Nagy segítség magunknak. Bár Messi gólt lőtt, Neymar gólpasszt adott, az MSN nem csillogott, Suárez pláne, mögöttük pedig nagyítóval kellett keresni a jó teljesítményt, nem mondhatni, hogy a legjobb összeállításukban léptek pályára hátul. Enrique sem tudott belenyúlni a meccsbe — nem is nagyon volt hová, kihez nyúlnia —, hogy a Barcelona volt fosh, vagy City zseniális, azt én nem tudom — és nem is akarom — visszafejteni, hatodik nekifutásra csak sikerült kiütni a a Barcát.
De vissza a csapathoz. A két meccsen egyértelműen a legjobb Ilkay volt. Két-két gól, egy gólpassz — összesen a két meccsen 86-ból 80 jó passz, ebből 5 kulcspassz —, káprázat.
Nehéz szétszedni ezt a kettőst, ha rendben vannak. Silva, Fernando és de Bruyne is megállta itt a helyét, baromi nehéz lesz ide bekerülni bárkinek.
Yayának is. Megtörtént amit Pep várt: bocsánatot kért. Gyanítom későn. Most Pepen sor, hogy lépjen. Várjuk mi lesz.
Mindkét meccsen Sterling volt a jobb szélső. Nem parádézott, tette a dolgát, a Barca ellen gólpasszt adott. Jó szezont fut ő is.
Raheemot mindkét meccsen Navas váltotta, nem lassítani akarta a játékot ezzel Pep, az fix.
Középen Silva volt megtalálható. Extra varázslatot most ő sem nyújtott, ment csinálta, adta a zsugát. Szűk tíz percre a ligakupa meccs után ismét Aleix Garcia kapott lehetőséget David helyett.
A WBA ellen Nolito volt a balszélső, szépen lekötötte Dawson idejét. A vélt/valós sérelmein való elégtételt kellene visszább vennie. Ezen a meccsen de Bruyne váltotta a 68. percben. Szélső lett Kevin is, egy kicsit féltem, nagyon jól állt neki beljebb játszani, de adott egy nagyszerű gólpasszt Gündogannak, a Barca ellen meg egy kicsit szürkébb volt az első félidőben, de jött föl, mint a talajvíz. A szabadrúgása pazar volt, a kapufája beférhetett volna.
A BL meccs végén Nolito jött be de Bruyne helyére. Érdekes, Pep mindhárom támadó középpályását lekapta a WBA ellen.
Elől Agüero végre magára talált. A bajnokin két gól, gólpassz. Nagyon szép, Agüerós gólok. A Barca ellen meg nagyon hasznosan játszott. Kun is back.
A West Brom elleni meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A WBA nem volt ellenfél, annyi gólt kaphattak volna, amennyit nem akartak. De nem is volt ellenfél, McClean, McAuley és a csereként beállt Leko mutatott valamit a futballból.
A negyedik gól tetszett igazán, igazi Guardiolás gól volt, ahogy végigment a támadás. Tetszetős volt. Jó előjel, de nem jelent semmit egy ilyen meccs a Barcelona előtt.
Pedig voltak a meccsnek olyan szakaszai, hogy a Barca is kaphatott volna jópár gólt.
Nem voltak a topon. Oké, a felállásuk nem volt a legerősebb, kellő előnyük volt a csoportban, de akkor is.
Az első félidő elején is jöttek a kontrák, de nem voltak pontosak. Ahogy lenni szokott ilyenkor: jött Messi. Attól fostam, hogy ez visszaveti a csapatot, de nem. Kibírták, sőt ők hibáztak hátul. Szép guriga után lett meg az egyenlítés.
A második félidő más tészta volt. Nagyon kellett Kevin bombája, aztán ment minden a maga útján. Az igaz, hogy André Gomes kapufájánál mázli volt, hogy ő érkezett ott meg — bár kapufával de Bruyne sem maradt adós —. A harmadik gól hab volt a tortán.
Kassai. A bíró mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Nem volt jó, hibázott, ez van. Sokan megint a videóbírót emlegetik. A hibák ellenére szkeptikus vagyok, ki fog dönteni a monitort bámulva és hogyan? A két leginkább vitatott szitu (Sterling műesése és Agüero kezezése) után a lassításokat nézve kb. minden szakértő máshogy látta a dolgokat. Szkeptikus vagyok.
Végre győzelem. Se kiállítás, se tizenegyes, csak a három pont.
A Barcelona ellen meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A Chelsea ellen nem jött össze az 1:1, most igen, mégpedig úgy, hogy két ígéretes fiatal játékosunk is gólt szerzett, mégsem esett öngól ezen a találkozón.
Furcsa egy meccs volt, tét semmi, az első tíz perc után le is fújhatták volna — mindenki így járt volna jobban, sokkal jobban — cserébe megfigyelhettünk néhány ritkán játszatott játékost. Túl vagyunk ezen a bl őszön is.
A meccs a Chapecoense tragikus körülmények között elhunyt játékosaira való megemlékezéssel kezdődött. Hihetetlen az, ami történt.
Pep a bajnokikról eltiltottakat nem játszatta, Fernandinho itt is az eltiltását töltötte, így nem is lehetett a pályán. Otamendi és Agüero a padon ült, végig ott is maradtak. Sergio teljes pihenésén meglepődtem, elsőre azt gondoltam volna, hogy kezdeni fog (és két ék lesz fent egyszerre), vagy legalább beáll a végén, hogy ne kerek egy hónapnyi tétlenség után kelljen a Liverpool ellen visszatérnie.
Guardiolanak nemigen volt kedve cserélni, így csak közelről nézhette a meccset még a cserekapus Gunn, Stones, Angeliño — a fiatal spanyolt sajnálom, hogy nem dobta be — és a 16 éves Phil Foden. Mondjuk az meglepetés lett volna a javából, ha az angol U-17-es válogatott középpályás bemutatkozhatott volna. Az is nagy dolog, hogy bekerült a keretbe, jutalom, megelőlegezett bizalom a fiatal srácnak.
A kapuban Caballero állt és azt kell, hogy mondjam, több dolga volt, mint Gordonnak.
A bekapott gólnak örültem. WTF?! Ilyen se volt még, hogy örültem volna az ellenfél góljának. Mondjuk Clichy úgy kísérte Robertset, mintha edzés lett volna és félne odarúgni a ‘kicsinek’. Várom vissza Patricket, a Navas – Nolito páros bármelyike helyett szívesen látom majd a csapatban. A két másik City kötődésű játékos közül az egyik (Kolo) a padon, a másik (Sinclair) a sérült listán volt.
Gaël volt a három védős rendszerben a balos, Adarabioyo középső, Sagna pedig a jobbos. Tosin és Clichy kb. egy szintet hozott, Bacary volt hátul talán a legjobb.
A középpályát hárman szállták meg, Fernando, Gündogan és egy kakukktojás is volt: Zabaleta.
A kapitányi szalagot viselő Pablo megállta a helyét új szerepében, Fernando tökéletesen osztotta a labdákat, 97%-os pontosság mellett 94 ért célba. Ilkay pedig — szerintem — talán a mezőny legjobbja volt.
A másik fiatal Pablo Maffeo volt a kezdőben. Sajna kevésbé találta a helyét, a jobb szélre volt ragasztva, keveset volt játékban, ellenben 25 passzából 24 célba ért. Navas váltotta, egy fokkal jobb volt az idősebb spanyol a fiatalnál.
A túloldalt Sané vállalta ugyanezt a szerepet, egy kicsit jobban ment neki, mint Pablonak, de ebből a csapatból nemigen lógott ki felfelé senki sem.
Nolito Kelechi mögött játszott, adott egy pontos gólpasszt, sajna amikor hálóba talált, egy picit előrébb volt a kelleténél.
Iheanacho gólja pazar volt. Kár, hogy nem játszott az utóbbi időben túl sokat, de majd most! Az első félidőben volt egy juj de nagyon szép sarkazása. De ahogy a többiek, ő is eresztett le a meccs előrehaladtával.
Ezzel zárult a bl 2016-ra. Hétfőn jön a sorsolás, a Juventus, a Napoli, a Dortmund, a Monaco és az Atletico Madrid lehet az ellenfél. Nem lehtünk elégedettek, de idén úgy alakult, hogy a csoportelsők sem mehetnek biztosra, hiszen olyan csoport másodikok vannak, mint a Real Madrid, a Bayern, a PSG, Sevilla és mi.
A soroláson bele fogunk húzni — mint általában —, ahogy az FA kupában is sikerült: januárban a West Ham ellen idegenben lesz a kezdés ebben a sorozatban.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A hétvégén a kezdőcsapat lesz a kérdéses.
Otamendi, Kompany hátulról, Fernandinho középről és Agüero előröl hiányzik ez a fix. Delph már edzésben, gyakorlatilag Sterling is felépült, de velük még nem számolnék.
Bravo a kapuban, Iheanacho elől ez fix. Ha most is három védő lesz, akkor Kolarov és Stones mellé jó eséllyel Sagna kerül.
A középpályán a legnagyobb a választék, van Yaya ugye — az a Yaya, akit a múlt héten lekapcsolt a yard, ittas vezetésért. Mi a fasz?! Azt az embert, aki pár éve hívő muszlimként nehezményezte, hogy a meccs legjobbjának pezsgőt osztogatnak.. Oké, én is jártam manchesteri pubban, nehéz ellenállni, de nem mondanám, hogy megértem ezt a sztorit — Gündogan, Fernando, de Bruyne, Silva, Nolito és Sané. Lehet csapatot összerakni azért.
Mert győzni kell, hiába a bajnok otthonába látogatunk. A Leicester mélyrepülésben van, de van egy olyan gyanúm, hogy Ranieri most akarja megkezdeni a felzárkózást.
A rókáknak egy nappal kevesebb pihenő jutott a héten, de mivel simán nyerték a csoportot, az utolsó meccsükön a B csapat állt ki a Porto ellen, ki is kaptak nagyon szépen 5:0-ra (a portói meccsre amúgy a City is akkreditált játékosfigyelőt, hogy elemezzék André Silva játékát, aki két gólt lőtt és egy gólpasszt adott).
A bl visszavágó igazi tét nélküli öröm-bánat-foci volt a ‘B’ csapatnak. Igazán furcsa volt nézni ezt a meccset tudván: ikonikus City játékosok jó eséllyel utoljára húzták magukra a csapat mezét, de volt aki először tehette ezt meg.
Így megy ez, egy új korszak kezdetén, de minden kezdetnek vannak kellemetlen része is. Ez a meccs határozottan a kellemetlen feléhez tartozott. Érzelmek, búcsú, bajnokok ligája csoportkör.
Az odavágón eldőlt minden, így Pep nyugodt szívvel tehetett gesztusokat, nézhetett meg ezt-azt meccsszituációban. Ezek a gesztusok azt eredményezték, hogy ez volt a Gourdiola korszak legkevésbé élvezetes meccse, most játszott legkevésbé Pepesen a csapat.
Hart – Joey mint csapatkapitány léphetett pályára, gyönyörű volt a hattyúdala. Csattanóst választ adott, tizennégy tökéletes rövid mellett két pontos hosszú passz, bátor kilépések. Igazi Pep szája íze szerinti kapusteljesítmény. Oké, a Steaua a Cityhez képest egy darab szar, de akkor is, az ember csak eljátszik a gondolattal: mi lett volna ha.
Az egész meccs róla szólt, de a vége igen csak emlékezetesre sikeredett. Januárban elérte a kétszázötvenedik bajnokiját City mezben, álmomban sem gondoltam volna, hogy még tizenhat és itt a végállomás.
Szevasz Joe, Torinoban imádni fognak. Sírok, bazdmeg.
Maffeo – megkapta a lehetőséget (a még mindig kidőlt Sagna hiányában Zabaleta pihenhetett egy kicsit). Tavaly egy párszor, idén pedig Stoke-on-Trentben ülhetett le a kispadra. Mint már említettem: a Bukarest nem szint — de mikor játsszon, ha nem ilyenkor —, de a csapat egyik legjobbja volt, tényleg. Élt a lehetőséggel, jó lesz még a kupameccseken is viszontlátni.
Clichy – ő is hozta azt, amit kell. Kimagaslóan magas passz szám, sallang nuku. Rengeteget volt nála a labda, kezdi nagyon is érezni az új taktikát ő is.
Stones – Guardiola nagy teremtménye lehet, egy Boatenghez hasonló védőt fog belőle faragni, John minden képessége megvan hozzá. Hatvan percet kapott most, hozta azt, ami kell.
Kolarov – Aleks a Pep éra nagy talánya. Lehet rá számítani a ‘helyén’ és középen is. Sőt, nem csak számítani lehet rá, de ezen a meccsen (nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ki volt az ellen, de akkor is) ő volt Beckenbauer. Hátulról irányította a csapatot, nála volt a legtöbbet a zsuga (a 100-ból közel 10% az övé), 103-ból 88 jó passz, két kapuralövés. A mezőny legjobbja volt.
Fernando – most ő volt Fernandinho. Többször lépett vissza a karmesteri pálcát magához ragadó Kolarov helyére. Nem lehetett rá panasz, a megbízható másod(harmad) hegedűs szerepe lesz az övé idén.
Yaya – Pep nem akarta kiplakátolni egész Manchestert, hogy mindenki megértse, hogy miért nem fog fontos szerepet játszani a lelassult elefánt az ő City-jében (bár a heti bére felér egy plakátkampánnyal, szóval mindenkinek jobb lenne, ha végre tiplizne), inkább betette a kezdőbe. Ó, jaj, Yaya. Nem szakadtál szét, mit mondjak. Volt helyzete, remélte, hogy legalább szabadrúgásból betalál, de nem. Most nem érdemelte meg. A gól előtti támadásból azért kivette a részét.
Ez a kép sok mindet elmond, túl sokat:
Mindezek ellenére sem a Citynek, sem saját magának nem sikerült csapatot találnia. Nagy kár. Mármint a játékos karrierje szempontjából. Felgyorsulni nem fog, szemmel láthatólag a taktikát zsigerből visszaköpi. Mi lesz? Néhányszor persze így is látni fogjuk, ő neki meg szépen érkezik a zsé a számlájára. Kár.
Delph – ő is a Pep bébik halmazában üldögél, asszem joggal. Nem csak az tartja a keretben, hogy home grown playa, hanem amit kérnek tőle, azt megcsinálja. Az optimumot most megfejelte egy góllal.
Sokat fogjuk látni annak ellenére, hogy a táplálékláncban Silva, de Bruyne, Fernandinho és Gündogan is előtte áll.
Navas – furcsa, hogy a leggyengébb passzmutatóval rendelkező játékos adta a gólpasszt, de ez van. Bele tudott szürkülni még ebbe a nemigen jó meccsbe is.
Nolito – semmi extrával nem rukkolt elő, de még így is jobbat tolt hatvan perc alatt, mint a túloldalt futkosó földije.
Iheanacho – Kelechi itta meg leginkább a levét, hogy Tourét pályára dobta Pep. A lassú Yaya volt többször a legelső ember, így Iheanachonak kellett visszalépni a középpályára. Nem tudott olyan hatékony lenni, mint szokott.
A sérülése elsőre ijesztő volt, szerencsére nem komoly, az ellennek is jár a pacsi a sportszerűségért.
A cserék:
Adarabioyo – Tosint a tavalyi furcsa Chelsea elleni kupameccs után most láthattuk a tehetséges, az angol korosztályos válogatottakon szépen fellépkedő védőt. Mikor ha nem most? Kapott félórát.
Angeliño – a spanyol kölök az előző szezonban egész tisztességes szezon tolt le New Yorkban, mint bal bunkó, most Nolito helyén kapott (azaz számára nem túl komfortos poszton) 30 plusz a ráadás percet. Nem váltotta meg a világot, de neki is kellenek az ilyen tapasztalatok.
Fernandinho – kényszerből jött. Pep végignézett a családi ékszeres polcon kispadon és úgy döntött, hogy a Silva, Sterling, Agüero trió jó helyen van ott, ahol van, jöjjön ‘dinho. Yayaával helyet cseréltek, az emberhegy tovább kocogott, a brazilnak nem volt ideje sok mindenre.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A főtábla sorsoláskor idén nehéz lett volna összehozni egy echte halálcsoportot, de azért így sem panaszkodhatunk, az ellenfelek:
Borussia Mönchengladbach (otthon: szeptember 13., idegenben: november 23.).
Tavaly is találkoztunk velük, utolsók lettek a csoportban (nekünk megvoltak, oda-vissza), de Sevilla elleni sikerükkel és a Juve elleni két x-el ők lettek a mérleg nyelve, idén sem lesznek olyan kicsi falatkák. Az Arsenalba távozott Granit Xhakat pótolandó a világbajnok Christoph Kramer érkezett Leverkusenből.
Celtic (idegenben: szeptember 28., otthon: december 6.)
Brendan Rodgers tökutolsó helyre várt csapata végre visszaverekedte magát a bl csoportjába (bár volt meredek gibraltári kanyar is az úton), a remek karakterek között négy igen ismerős arc is felbukkan. Scott Sinclair, Kolo Touré, Boyata és a még saját tulajdonú üdvöskénk: Patrick Roberts.
Mellettük a svéd bekk, Mikael Lustig, a kapitány Scott Brown, a francia csatár Moussa Dembélé és a veterán kapus, Craig Gordon lehet még ismerős.
Barcelona (idegenben: október 19., otthon: november 1.)
Harmadik randi lesz a Barcával a bl-ben négy éven belül, először a csoportkörben, először Peppel a kormányrúdnál. Nyami. Érdekes lesz, az fix.
A sorsolás rendben van. Hat ponttal lehet ráfordulni a spanyol útra, ott meg? Ki tudja, van egy olyan érzésem, nem maradunk pont nélkül. Szuper meccsek lesznek, egy bődületesen jó csapat ellen. Pep hazatér, Bravo visszatér. Can’t wait!
A kérdés csak az, hogy első, vagy második (nyugi, második) hely a csoportvég, a továbbjutás borítékban.
Sorsoltak a ligakupában is, amit most English Football League Cup-nak, azaz EFL Cupnak hívnak.
Yayáék ellenfele a Swansea lesz, szeptember 21.-én szerdán, kb. haza sem érdemes jönni Walesből (amúgy is Pep lövése a közösködés, csapatépítés és más homárságok), szombaton újra a Liberty Stadium-ban lesz jelenése a fiúknak.
