Elérkeztünk a bajnokság végéhez.
Utolsó meccs, tét nélkül. Átalakulás közben, amerikai hakni előtt, egy kis szezonbúcsúztató a Premier League keretei között.
Mancini után, Kidd közben, Pellegrini előtt.
Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Mégpedig mostantól Mancini nélkül. Nehéz hozzászokni, hogy nem egy kék-fehér sálas, őszülő, temperamentumos olasz toporzékol a City kispadján, de eljött ez az idő is, picivel korábban, mint arra a többség számított. A Mancio utáni korszak első meccsét mindenesetre megnyerte a csapat Kiddo irányításával, amellyel matematikailag is bebiztosítottuk a 2. helyünket.
Elvileg ma van a Reading meccs, de ez az esemény azon ritka pillanatok egyike, amikor a szokásos „előre kell tekinteni” mantra elhanyagolható, sőt figyelmen kívül hagyható dolog. Kikaptunk a Wigantől a kupadöntőn, és mint utóbb kiderült, ez már egy downfall-folyamat kellős közepe volt, nem is az eleje.
Nem mondjuk, hogy meglepett, de akkor is furcsa. Három és fél, többet ért el a csapattal, mint valaha is reméltünk, hogy megélünk a City szurkolójaként.
Csatlakozunk az elnök szavaihoz: „Roberto mérlege önmagáért beszél, és természetesen továbbra is bírja Manszúr sejk tiszteletét és háláját – csakúgy, mint a sajátomét és a vezetőségét„
Arrivederci, Roberto, és természetesen köszönünk mindent!
Nem kell túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy úgy kijelentsük, a Manchester City egy korszakának végéhez értünk.
Érett már egy komoly pofon, az utóbbi hetekben kezdett szétesni a csapat, most sem sikerült felrázni őket. Igazi tipikus régi City, most mondjuk nem hiányzott.
Győztünk, mindezt úgy, hogy ezúttal legalább bemutattunk a meccs egyik kisebb részében valamit abból, ami tavaly is jellemzett minket. Értsd: attraktív és gólratörő futballt. Elég volt most ez is a három pontra, a második hely bebiztosítása innentől már tényleg csak formalitás. Ja, és Joe Hart idén is aranykesztyűs lesz, gratula!