Mégpedig mostantól Mancini nélkül. Nehéz hozzászokni, hogy nem egy kék-fehér sálas, őszülő, temperamentumos olasz toporzékol a City kispadján, de eljött ez az idő is, picivel korábban, mint arra a többség számított. A Mancio utáni korszak első meccsét mindenesetre megnyerte a csapat Kiddo irányításával, amellyel matematikailag is bebiztosítottuk a 2. helyünket.
Mégpedig mostantól Mancini nélkül. Nehéz hozzászokni, hogy nem egy kék-fehér sálas, őszülő, temperamentumos olasz toporzékol a City kispadján, de eljött ez az idő is, picivel korábban, mint arra a többség számított. A Mancio utáni korszak első meccsét mindenesetre megnyerte a csapat Kiddo irányításával, amellyel matematikailag is bebiztosítottuk a 2. helyünket.
A Madejski stadionban nem okoztak meglepetést a City drukkerek. Ahogy tették korábban is, most is 10 percenként, teli torokból éltették a héten menesztett olaszt. A helyére ideiglenesen kinevezett Brian Kidd nem forgatta fel túlságosan a kezdőcsapatot szombathoz képest, csupán a két belsővédőt rotálta meg, kezdett J-Lo és Kolo (akit 15 perc után le kellet cserélni), Naszta és Vinny meg a lelátóról nézte végig a meccset, az eltiltott Zabát pedig Richards helyettesítette.
Az első félidőben rögtön tudatosítottuk a nagyérdeművel, hogy ide bizony a győzelemért jöttünk. 5-6 komoly helyzetet is kidolgoztunk, a két kicsi argentin mellet főleg Milner és Silva emelkedtek ki, ők négyen többször is hülyét csináltak a hazai védőkből kedd este. A Reading szerencséje volt, hogy kapujukban a fiatal McCarthy többször is bravúrral védett, ennek köszönhetően csak egy minimális, 1 gólos előnyt sikerült összehozni az első játékrész végeztével. Agüero gólja amúgy szépségdíjas volt, kőkeményen rajta volt Mancini munkájának keze nyoma: kis szöglet, a szélen egyérintős, tempírozott kényszerítők, okos befejezés. Like it.
A forgatókönyv a második 45 percre sem változott jelentősen, mentünk előre, gyártottuk a helyzeteket, amelyeknek a végállomása többnyire McCarthy volt. A Reading egy Pogrebnyak fejest leszámítva csak átlövésekig jutott. A meccs második gólját az Agüero helyére becserélt Dzeko (akinek ez volt a 6. gólja csereként, mindent összevetve pedig a PL-ben a 14.) szerezte, aki egy higgadt mozdulat után passzolta be a lasztit a remekül védő McCarthy kapujába.
Ahogy Kidd is mondja az interjúban, a 3 pont megszerzése mellett csak másodlagos volt a mutatott játék kedden. Ehhez képest ezúttal a brigád többsége olyan mentalitással és motivációval játszott, amilyennel mindig is kellett volna a szezonban. Ha nem is ég és föld volt a különbség, de szemlátomást bizonyítani akarták a srácok, hogy a szombati mutatvány csupán egy szarvashiba volt. Egyértelmű esélyesként, egy magabiztos győzelmet arattunk idegenben, ami azért nem mindig sikerült az elmúlt hónapokban…
Vasárnap az Etihadban, a Norwich ellen zárjuk a már csalódásként nevezhető idei szezont.
Hír, hogy a vezetés (Kiddet leszámítva persze) Mancini komplett edzői stábjának megköszönte az eddigi munkát. Sőt, elhagyta a klubot az eddig az utánpótlásban dolgozó két emblematikus figura, Paul Power és Jim Cassel, valamint az u-18-as csapat edzője, Adam Sadler is. Power több mint 300 meccset játszott a City mezében 1975 és 1986 között, Cassel pedig a 2008-as ifi FA Kupagyőztes csapatot vezette, olyan játékosokat nevelt fel az első csapatnak, mint például Shaun Wright-Phillips, Richards vagy éppen Sturridge. Markáns tisztogatás folyik tehát az Eastlands-en, ahova nagy valószínűséggel további hispán szakemberek érkezése várható a lassan megépülő City Campusra. A Manchester City történelmében tehát egy újabb, sokadik korszak veszi kezdetét…
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: