Nehéz szavakat találni arra, amit a srácok ma délután letettek az asztalra. Még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyi gólt rámolunk be a vörösök kapujába… A meccs előtt egyébként bíztam benne, hogy győzhetünk, mert most jóval egységesebb és erősebb csapat benyomását keltjük, mint mondjuk a tavaszi meccsen, de erre szerintem senki sem számított. 1926 után a legnagyobb verést mértük a junájtidre, és megtörtük a 18 hónapja tartó hazai veretlenségüket is. Hajtás után jön az 1-6.




Akárcsak a cím, a bejegyzés is rövidebb lesz a megszokottól. Egyszerű oka van ennek: mivel sem a televízióban, sem pedig a világhálón (egy darab működő stream nem volt…) nem tudtam élőben nyomon követni a meccset, ezért az összefoglalót is csak a ma megjelent cikkekből illetve videós összefoglalók alapján biggyesztettem össze.
A szezonban eddig mindössze 4 meccsen lépett pályára, ebből egyszer kezdőként (60 percig volt a pályán), háromszor csereként (összesen 55 percnyi játéklehetőség) küldte pályára Mancini.