A szezonban eddig mindössze 4 meccsen lépett pályára, ebből egyszer kezdőként (60 percig volt a pályán), háromszor csereként (összesen 55 percnyi játéklehetőség) küldte pályára Mancini.
Bizony ez a szezon eddig nem Tévezről szól, szó se róla… Emlékezhetünk, májusban a csapat legnagyobb sztárjaként kezelték, aki csapatkapitányként kupadöntőt és bronzérmet nyert a csapattal, ezt kiegészítve a (társ)gólkirályi címet is bezsebelte. Nyár óta azonban nagyot fordult vele a világ…
Kezdődött minden azzal, hogy június elején egy argentin talk showban kijelentette, hogy nem akar visszatérni Manchesterbe a nyaralása után. Ezt főleg gyerekei hiányával indokolta. Mubarakék ha nehezen is, de elfogadták Carlos döntését és zöld utat adtak neki és menedzserének, Kia Joorabchian-nak, hogy új csapat után nézzenek. Be is jelentkezett érte egykori klubja, a brazil Corinthians. A dél-amerikai rekordtranszferből ám végül nem lett semmi, mert a brazilok kicsúsztak az átigazolási időből. Más komolyabb érdeklődő pedig az Intert (túlzónak tartották a fizetését) leszámítva nem is volt. Nem maradt más választása, maradnia kell legalább még fél évig (amíg újra megnyílik Dél-Amerikában az átigazolási piac) abban a csapatban, amely ebben a szezonban már bajnoki álmokat szövöget, amely Bajnokok Ligájában szerepel és amely nem mellékesen állja a heti(!) 230 ezer fontos (közel 71 millió forint) fizetését…
Tévez pályafutása kis túlzással gödörbe került. Nyáron a hazai rendezésű Copa Américán a negyeddöntőben búcsúzni kényszerültek az argentinok Uruguay ellen, ráadásul ezen a meccsen Carlitos büntetőt hibázott. Mindeközben Manciniék már javában keresték Tévez lehetséges utódját, akit aztán meg is találtak Sergio Agüero személyében. A 40 millió euróért megvett honfitársa kirobbanó formában játszik, 5 meccs után már 8 rúgott gólnál jár, így természetes, hogy állandó tagja a City kezdőcsapatának. De Dzeko is végre magára talált (6 szerzett gól), akinek a játéka a wolfsburgi időket idézi. Tévez pedig – aki később is kapcsolódott be a nyári felkészülésbe – jelenleg formán kívül van, tehát nem is csodálkozhatunk azon, hogy Mancini inkább a két gólgyárost részesíti előnyben, Carlos pedig folyamatosan a kispadon ücsörög.
Ha már Mancini… Mindenki előtt ismert tény, hogy nem esznek egymás tenyeréből Tévezzel. A tavalyi szezonban többször is összekülönböztek, az egyik legismertebb vita talán az volt, amikor decemberben a Bolton elleni bajnokin Carlitos sértődve ordított rá Mancinire, amiért az lecserélte. De számtalan nyilatkozatban is oda-odaszúrtak egymásnak. Idén nyáron pedig Mancio elvette a csapatkapitányi karszalagot Téveztől és Kompanynak adta oda. Hozzá kell tenni, hogy ez akkor történt, amikor úgy nézett ki, hogy Tévez el tud igazolni Brazíliába. Azóta egyébként úgy néz ki, hogy tűzszünet van kettejük között. A csatár nemrég amolyan „se veled, se nélküled” állapotnak nevezte kettejük kapcsolatát és kijelentette, hogy remekül érzi magát abban a városban, amelyet júniusban még nem győzött szapulni… Ebben valószínűleg nagy szerepet játszik az, hogy helyrehozta a kapcsolatát az asszonnyal és ő, valamint a két kislánya is visszaköltözött hozzá Angliába. A sokat emlegetett családi nyugalom így úgy néz ki, hogy visszatért Carlos köré, így már minden porcikájával tényleg csak a focival kell törődnie. Azonban nincs könnyű helyzetben, hiszen nélküle eddig nagyon száguld a City szekere, a gólgazdag és látványos játék hamar elfeledtette a tavalyi szürke, unalmas, néhol túl defenzív stílust. Két félidőt (a Napoli és a Fulham elleni második félidők) leszámítva Tévez egyszerűen nem hiányzott a csapatból. Olyan jól viszi a hátán a Silva, Agüero, Dzeko, Nasri brigád a csapatot, hogy senkinek sem jut az eszébe megbontani ezt az egységet egy formán kívüli Carlitos-szal.
Azt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár tényleg nem megy neki a játék, Carlos hozzáállását nem érheti negatív kritika. Ugyanazzal a lehetetlent nem ismerő habitussal, küzdeni akarással (néhol már túlságosan is) szántotta végig a pályát ezen a néhány meccsen mint tavaly, amikor vezére volt a csapatnak. Simán megtehetné, hogy elalibizik nálunk januárig, aztán pedig széles vigyorral az arcán visszaköltözik Brazíliába. Utóbbira van esély, de arra nincs, hogy lélektelenül, a csapat érdekeit magasról letojva teljesítsen. Lesznek olyan időszakok amikor Agüeroék nem fogják kettesével rugdosni a gólokat, amikor törvényszerűen visszaesik egy kicsit a teljesítményük. Na ekkor fog eljönni Tévez ideje, és be fogja bizonyítani, hogy sokkal több ő, mint egy kispadra szorult epizodista.