Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
A történet úgy hozta, hogy elbúcsúzunk Balotellitől. Szép volt, jó volt de ennyi. Még egyszer felemlegetjük SuperMario hőstettei.
Ezen a felületen valószínűleg jó sokáig utoljára.
Sőt, a történelem olyannyira ismétli önmagát – úgy mondjuk nem nehéz, ha én irányítom – , hogy ez már a második poszt a farewell kategóriában viszonylag rövid időn belül. Legalábbis nem ez volt a megszokott mostanság errefelé, hogy kulcsembert veszítsünk januárban. „Mario Balotelli farewell” bővebben
Egy holland futballmagazin, a Voetbal International Vértestvérek címmel jelentette meg azon cikkét, amely hat azonos korosztályú – egyaránt jelenkori és korábbi – Feyenoord játékos sorsáról szól, akik életre szóló barátságokat kötöttek közösen eltöltött éveik során.
Közülük két játékos, név szerint Kyle Ebecilio (Arsenal) és Karim Rekik azonban már Angliában bontogatja szárnyait – ez a bejegyzés pedig az utóbbi játékossal folytatott interjú fordítása.
Az elmúlt napokban két csúnya mérkőzés összefoglalása jutott nekem, ezúttal a sors kárpótolt mindenért, bár saját önnön magammal azért képes voltam annyira kicseszni, hogy a 7. percben csatlakozzak be a mérkőzésbe, kétgólos City vezetésnél. Mindenesetre ebben a meccsben most volt minden, ami egy focidrámához kell – gólok, kiállítás, bírói bakik…csak éppen fordítás nem volt egy sem
– szerencsénkre.
Ezúttal is mi húztuk a rövidebbet a SoL-ban, és ezúttal is elmaradt a tőlünk elvárható teljesítmény. A Sunderland játékosai haraptak, csíptek, mentek, ahogyan azt ellenünk általában teszik, győzelmük megérdemeltnek mondható, meddő mezőnyfölény és brilliáns hálóőr ide vagy oda, érett már nekünk egy vereség, és ez a teljesítmény rá is szolgált erre az eredményre.
Kicsit hamarabb a kelleténél, de mi megkezdtük már december 22-én ezt a hagyományos szertartást, pontosabban szeretett csapatunk választotta önkéntesen ezt az időtöltést – történetesen éppen a szombati meccs idejére esett ezen furcsa választásuk.
A három ponton kívül nincs nagyon minek örülni.
Ez az írás – ahogyan az a címből is kiderül – természetesen Pablo Zabaletáról szól. Hogyan is ne ő lenne minden City drukker álma, amikor is hétről hétre nyújtott pazar teljesítménye mellett kilóg társai közül szerénységével, küzdőszellemével, illetve klubja és a játék iránti alázatosságával.
Ez a poszt nem rendeltetett úgy igazán semmire, maximum olvasásra.
Az elmúlt hétvégét és az azzal kapcsolatos kérdéseket összegzi, taglalja. Tovább után lapozhatsz (vagy fordítva?).
Sok értelme nem volt vesződni ezzel a meccsel, utólag megállapíthatjuk – hát még nekünk, szurkolóknak. A streamek legalább annyira ádáz ellenfeleim voltak ma, mint Citynek a Borussia, a két tényező így együttesen pedig egy elég csúnya este okozója lett, mégis jóval bosszantóbb még mindig az Everton elleni hétvégi remi, mint a mai, tulajdonképpen tét nélküli vereség.