Változó szelek

Amikor beszélgettünk arról, miről is szóljon a következő poszt az előszezonban, bedobtam [mgyuri], hogy gyakorlatilag három éve kezdte meg Manchesterben a munkát a katalán board.

Ebben a posztban vázoltuk anno a szép jövőt, három szezon után martínez1698 vállalta, hogy megnézi, hogy hol is tart most a Manchester City, mit sikerült elérni a kitűzött tervekre az előző idényben.

image001_1.jpg

Előző posztomban, ahol kicsit kiveséztem a klubot érő támadásokat már részben érintettem a megváltozott igazoláspolitikát és a dinamikusan fejlődő projektet. Most azonban kicsit belenézünk a részletekbe.

Kezdjük is rögtön a téma gazdasági oldalával. Pár hónapja vált nyilvánossá a Premier League csapatok 2017-2018-as szezonra vonatkozó költségvetése.

Annak ellenére, hogy a csapatot birtokló City Football Group körülbelül 45 milliós mínusszal zárta az évet, a Manchester City – immáron zsinórban ötödik alkalommal – profitot termelt. Noha ez a 10 millió font elsőre nem tűnik valami soknak az egész klubra nézve, fontos megjegyezni, hogy csak átigazolásokra sikerült több, mint 200 milliót eltapsolni. Így azért már nem olyan rossz.

image002.jpgA CFG nettó bevételének (~600 millió font) 85%-át a City termelte, míg a maradék (jelentős) hányadát az újonnan megvásárolt Girona és a New York City biztosította. Azonban ez a 45 milliós mínusz csak a két harmada az egy évvel korábbi számoknak.

Vissza a csapathoz! Az 5 profitot termelő szezon nyilván még köszönőviszonyban sincs azzal az összeggel, amellyel Manszúr támogatta a City-t, de jó látni, hogy a kezdeti eszetlen költekezés után kezdenek sínre kerülni a dolgok.

A 2017-2018-as szezonban a City bevétele 500 millió font volt, mely a United mögött (590M) a második a 20 csapat közül. Ebből 50-50 millió a jegyeladás és a nemzetközi kupaszereplésből származó bevétel. A hazai közvetítési jogokból kicsit több, mint 150, míg az egyéb kereskedelmi tevékenységekből (pl. mezeladás, szponzorok) 230 millió font jött a konyhára. Utóbbiba beletartozik az Amazon dokumentumfilm sorozata, az All or Nothing is, amely körülbelül 10 milliós pluszt jelentett.

Az sem elhanyagolható tény, hogy a Manchester City volt az ötödik európai klub, amely elérte az 500 millió fontos nettó bevételt a Bayern München, Barcelona, Manchester United, Real Madrid négyes után.

Noha a legfrissebb szezonra vonatkozó költségvetési adatokat még nem ismerjük, valószínűsíthető, hogy nem lesz sokkal rosszabb a helyzet. Ennek oka, hogy a hazai tarolás, valamint a jelentősen csökkentett átigazolási kiadások inkább a + irányába húzzák a mérleget.

A vezérigazgató, Ferran Soriano, valamint a klubelnök, Khaldoon al-Mubarak is többször hangoztatta, hogy a 2017-2018-as szezon egy nagyon fontos mérföldkő a Manchester City hosszú távú terveiben. Nos, mindenképp biztató, hogy sikerült profittal zárni ezt a rendkívül fontos évet.

image004_1.jpg

A lassan stabilizálódó gazdasági alap természetesen új lehetőségeket nyit meg a klub előtt, de ugyanakkor bizonyos korlátozásokat is okozhat. Nyilván jó dolog úgy költeni a pénzt, hogy nem kerül miatta anyagi csődbe az egész projekt, de pontosan a kiadások csökkentése állíthatja elő azt a helyzetet, hogy legyen miből építkeznie a csapatnak.

Azonban a kiadások csökkentése és a színvonal fenntartása – sőt, növelése – nem egy könnyen összeegyeztethető folyamat. Nincs lehetőség sok minőségi játékos igazolására, hogy a keret gyengébb részeit erősíteni lehessen, hanem előrelátóan kell dönteni. Vagy lekorlátozni a sztárigazolások számát, de azoknak tökéletesnek kell lenniük, vagy inkább a fiatalabb, ígéretesebb játékosok begyűjtésére kell koncentrálni, mindezt úgy, hogy ne essen át a csapat a ló másik oldalára. És legyünk őszinték: a Manchester City pontosan efelé halad az elmúlt 2-3 év alapján.

Amikor kellett a minőség és biztosra kellett menni, akkor olyan játékosok érkeztek, akik azonnal pluszt jelentettek. Igaz, hogy ennek szó szerint nagy ára volt, de egyértelmű, hogy Laporte, Walker, Ederson, Bernardo Silva mind-mind már most bőven megérte az értük kiadott összeget. Az eddig pályán töltött percei alapján Mendy-t sem tartanám buktának, és utólag, jól átgondolva Mahrez-re is szükség volt ebben a kiélezett bajnoki hajrában (Bournemouth és a Tottenham ellen is ő szerezte az egyetlen gólt).

Ami a fiatal játékosokat illeti, a City egyelőre a két véglet csapata. Egyrészt sikerült a fiatalítást összevonni a minőség növelésével (többek közt a fent felsorolt játékosokkal), másrészt olyan fiatalok érkeznek a klubhoz, akik azonnal kölcsönbe kerülnek, majd ha nem mutatnak extrát, akkor minimális profittal ugyan, de távoznak is. Mindezt úgy, hogy egy percet nem játszottak az első csapatban.

image006.jpg

A helyzet azonban változóban. Ennek a változásnak a legnagyobb zászlóvivője Phil Foden, aki manchesteri születésűként egy igazi kincs a City számára. De hasonló cipőben járhatott volna például Jadon Sancho, vagy Brahim Díaz is. Emellett Angeliño ügye is okot adhat a bizakodásra. Véleményem szerint az ő teljesítménye gyökereiben határozhatja meg a City jövőbeni kölcsönjátékosainak sorsát. Amennyiben sikerül élnie a lehetőséggel, akkor a vezetőség is nagyobb nyugalommal nyúlhat ismét a saját erőforrásokhoz a jövőben, de ha elbukik, akkor kezdődhet minden elölről.

Ha még valaki esetleg mindig kételkedne abban, hogy a Manchester City nem törekszik a változásra, akkor kicsit elemezzük ki az elmúlt másfél év történéseit. Alexis Sánchez. A chilei szívesen jött volna a City-hez, ráadásul lejáró félben lévő szerződése miatt lényegesen kevesebbért lehetett volna megszerezni, mint a valós ára. Azonban a board még ebben a helyzetben is arra törekedett, hogy a körülményeket figyelembe véve a lehető legkevesebbért szerezze meg Sánchez-t. A 30 millió font, amit az Arsenal kért, és a rendkívül magas fizetési igény miatt a City gondolkodás nélkül hátat fordított az üzletnek és hagyta a rivális United-nek, hogy megszerezzék. Alexis Sánchez ma a Premier League legjobban kereső játékosa, viszont a teljesítménye soha nem látott mélységekben.

Hasonló események játszódhattak le Harry Maguire ügyében is. Úgy tűnik most is a United lesz a befutó és irreálisan magas áron szerezhet meg egy olyan játékost, akinek a minősége máig vita tárgya.

A nyáron ismét felmerült az igény egy balhátvéd beszerzésére is. Lehetett volna megint 50 millióért hozni egy minőségi játékost, de a vezetőség úgy döntött, hogy inkább értékelik Zincsenko igyekezetét és teljesítményét, és hosszabbítanak vele. Benjamin Mendy esetében a türelem a legfontosabb tényező. Ahogy említettem a pályán nyújtott teljesítményével nem volt probléma, de a sérülésein valahogy túl kell majd lépnie. Emellett minimális összegért egy korábbi (kölcsön) játékos, Angeliño érkezett biztosítani.

Amikor viszont szükség van a minőségre, akkor a klub minden követ megmozgatva (jelenesetben klubrekord igazolás) megszerezte Rodri-t, aki a jelenlegi legnagyobb hiányposztra érkezett. Ha hozzávesszük, hogy kevesebbért sikerült leigazolni, mint a – talán leghitelesebb – transfermarkt szerinti értéke, akkor akár a szezon igazolása is lehet belőle.

Ezeknek a döntéseknek a meghozatala nagy odafigyelést, tájékozottságot és szakértelmet igényel. A City vezetőségében szerencsére egyikből sincs hiány. A csapat megindult egy új irányba, ahol megpróbál a saját lábán megállni. Igyekeznek fejlődni, de közben csökkenteni a kiadásokat, növelni a bevételt, úgy, hogy igazából – a becsületen, na meg az FFP-n kívül – semmi oka nem lenne rá, hiszen azt is megtehetné, hogy mindent Manszúr bankszámlájára bíz.

66958609_2680232122009933_24311752573321216_o.jpg

Legyen akárhogy is a jövőben, klubépítési szempontból Manchester kék oldalán mintapélda rajzolódik ki. Más újgazdag csapatoknál eddig nem látott folyamatok zajlanak, az egész City-t körüllengi a magabiztosság és a céltudatosság, nem utolsó sorban pedig ehhez eredmények is társulnak. Ezek pedig kivétel nélkül fontos alapkövei egy sikeres építkezésnek.