Amikor beszélgettünk arról, miről is szóljon a következő poszt az előszezonban, bedobtam [mgyuri], hogy gyakorlatilag három éve kezdte meg Manchesterben a munkát a katalán board.
Ebben a posztban vázoltuk anno a szép jövőt, három szezon után martínez1698 vállalta, hogy megnézi, hogy hol is tart most a Manchester City, mit sikerült elérni a kitűzött tervekre az előző idényben.
Előző posztomban, ahol kicsit kiveséztem a klubot érő támadásokat már részben érintettem a megváltozott igazoláspolitikát és a dinamikusan fejlődő projektet. Most azonban kicsit belenézünk a részletekbe.
Kezdjük is rögtön a téma gazdasági oldalával. Pár hónapja vált nyilvánossá a Premier League csapatok 2017-2018-as szezonra vonatkozó költségvetése.
Annak ellenére, hogy a csapatot birtokló City Football Group körülbelül 45 milliós mínusszal zárta az évet, a Manchester City – immáron zsinórban ötödik alkalommal – profitot termelt. Noha ez a 10 millió font elsőre nem tűnik valami soknak az egész klubra nézve, fontos megjegyezni, hogy csak átigazolásokra sikerült több, mint 200 milliót eltapsolni. Így azért már nem olyan rossz.
A CFG nettó bevételének (~600 millió font) 85%-át a City termelte, míg a maradék (jelentős) hányadát az újonnan megvásárolt Girona és a New York City biztosította. Azonban ez a 45 milliós mínusz csak a két harmada az egy évvel korábbi számoknak.
Vissza a csapathoz! Az 5 profitot termelő szezon nyilván még köszönőviszonyban sincs azzal az összeggel, amellyel Manszúr támogatta a City-t, de jó látni, hogy a kezdeti eszetlen költekezés után kezdenek sínre kerülni a dolgok.
A 2017-2018-as szezonban a City bevétele 500 millió font volt, mely a United mögött (590M) a második a 20 csapat közül. Ebből 50-50 millió a jegyeladás és a nemzetközi kupaszereplésből származó bevétel. A hazai közvetítési jogokból kicsit több, mint 150, míg az egyéb kereskedelmi tevékenységekből (pl. mezeladás, szponzorok) 230 millió font jött a konyhára. Utóbbiba beletartozik az Amazon dokumentumfilm sorozata, az All or Nothing is, amely körülbelül 10 milliós pluszt jelentett.
Az sem elhanyagolható tény, hogy a Manchester City volt az ötödik európai klub, amely elérte az 500 millió fontos nettó bevételt a Bayern München, Barcelona, Manchester United, Real Madrid négyes után.
Noha a legfrissebb szezonra vonatkozó költségvetési adatokat még nem ismerjük, valószínűsíthető, hogy nem lesz sokkal rosszabb a helyzet. Ennek oka, hogy a hazai tarolás, valamint a jelentősen csökkentett átigazolási kiadások inkább a + irányába húzzák a mérleget.
A vezérigazgató, Ferran Soriano, valamint a klubelnök, Khaldoon al-Mubarak is többször hangoztatta, hogy a 2017-2018-as szezon egy nagyon fontos mérföldkő a Manchester City hosszú távú terveiben. Nos, mindenképp biztató, hogy sikerült profittal zárni ezt a rendkívül fontos évet.
A lassan stabilizálódó gazdasági alap természetesen új lehetőségeket nyit meg a klub előtt, de ugyanakkor bizonyos korlátozásokat is okozhat. Nyilván jó dolog úgy költeni a pénzt, hogy nem kerül miatta anyagi csődbe az egész projekt, de pontosan a kiadások csökkentése állíthatja elő azt a helyzetet, hogy legyen miből építkeznie a csapatnak.
Azonban a kiadások csökkentése és a színvonal fenntartása – sőt, növelése – nem egy könnyen összeegyeztethető folyamat. Nincs lehetőség sok minőségi játékos igazolására, hogy a keret gyengébb részeit erősíteni lehessen, hanem előrelátóan kell dönteni. Vagy lekorlátozni a sztárigazolások számát, de azoknak tökéletesnek kell lenniük, vagy inkább a fiatalabb, ígéretesebb játékosok begyűjtésére kell koncentrálni, mindezt úgy, hogy ne essen át a csapat a ló másik oldalára. És legyünk őszinték: a Manchester City pontosan efelé halad az elmúlt 2-3 év alapján.
Amikor kellett a minőség és biztosra kellett menni, akkor olyan játékosok érkeztek, akik azonnal pluszt jelentettek. Igaz, hogy ennek szó szerint nagy ára volt, de egyértelmű, hogy Laporte, Walker, Ederson, Bernardo Silva mind-mind már most bőven megérte az értük kiadott összeget. Az eddig pályán töltött percei alapján Mendy-t sem tartanám buktának, és utólag, jól átgondolva Mahrez-re is szükség volt ebben a kiélezett bajnoki hajrában (Bournemouth és a Tottenham ellen is ő szerezte az egyetlen gólt).
Ami a fiatal játékosokat illeti, a City egyelőre a két véglet csapata. Egyrészt sikerült a fiatalítást összevonni a minőség növelésével (többek közt a fent felsorolt játékosokkal), másrészt olyan fiatalok érkeznek a klubhoz, akik azonnal kölcsönbe kerülnek, majd ha nem mutatnak extrát, akkor minimális profittal ugyan, de távoznak is. Mindezt úgy, hogy egy percet nem játszottak az első csapatban.
A helyzet azonban változóban. Ennek a változásnak a legnagyobb zászlóvivője Phil Foden, aki manchesteri születésűként egy igazi kincs a City számára. De hasonló cipőben járhatott volna például Jadon Sancho, vagy Brahim Díaz is. Emellett Angeliño ügye is okot adhat a bizakodásra. Véleményem szerint az ő teljesítménye gyökereiben határozhatja meg a City jövőbeni kölcsönjátékosainak sorsát. Amennyiben sikerül élnie a lehetőséggel, akkor a vezetőség is nagyobb nyugalommal nyúlhat ismét a saját erőforrásokhoz a jövőben, de ha elbukik, akkor kezdődhet minden elölről.
Ha még valaki esetleg mindig kételkedne abban, hogy a Manchester City nem törekszik a változásra, akkor kicsit elemezzük ki az elmúlt másfél év történéseit. Alexis Sánchez. A chilei szívesen jött volna a City-hez, ráadásul lejáró félben lévő szerződése miatt lényegesen kevesebbért lehetett volna megszerezni, mint a valós ára. Azonban a board még ebben a helyzetben is arra törekedett, hogy a körülményeket figyelembe véve a lehető legkevesebbért szerezze meg Sánchez-t. A 30 millió font, amit az Arsenal kért, és a rendkívül magas fizetési igény miatt a City gondolkodás nélkül hátat fordított az üzletnek és hagyta a rivális United-nek, hogy megszerezzék. Alexis Sánchez ma a Premier League legjobban kereső játékosa, viszont a teljesítménye soha nem látott mélységekben.
Hasonló események játszódhattak le Harry Maguire ügyében is. Úgy tűnik most is a United lesz a befutó és irreálisan magas áron szerezhet meg egy olyan játékost, akinek a minősége máig vita tárgya.
A nyáron ismét felmerült az igény egy balhátvéd beszerzésére is. Lehetett volna megint 50 millióért hozni egy minőségi játékost, de a vezetőség úgy döntött, hogy inkább értékelik Zincsenko igyekezetét és teljesítményét, és hosszabbítanak vele. Benjamin Mendy esetében a türelem a legfontosabb tényező. Ahogy említettem a pályán nyújtott teljesítményével nem volt probléma, de a sérülésein valahogy túl kell majd lépnie. Emellett minimális összegért egy korábbi (kölcsön) játékos, Angeliño érkezett biztosítani.
Amikor viszont szükség van a minőségre, akkor a klub minden követ megmozgatva (jelenesetben klubrekord igazolás) megszerezte Rodri-t, aki a jelenlegi legnagyobb hiányposztra érkezett. Ha hozzávesszük, hogy kevesebbért sikerült leigazolni, mint a – talán leghitelesebb – transfermarkt szerinti értéke, akkor akár a szezon igazolása is lehet belőle.
Ezeknek a döntéseknek a meghozatala nagy odafigyelést, tájékozottságot és szakértelmet igényel. A City vezetőségében szerencsére egyikből sincs hiány. A csapat megindult egy új irányba, ahol megpróbál a saját lábán megállni. Igyekeznek fejlődni, de közben csökkenteni a kiadásokat, növelni a bevételt, úgy, hogy igazából – a becsületen, na meg az FFP-n kívül – semmi oka nem lenne rá, hiszen azt is megtehetné, hogy mindent Manszúr bankszámlájára bíz.
Legyen akárhogy is a jövőben, klubépítési szempontból Manchester kék oldalán mintapélda rajzolódik ki. Más újgazdag csapatoknál eddig nem látott folyamatok zajlanak, az egész City-t körüllengi a magabiztosság és a céltudatosság, nem utolsó sorban pedig ehhez eredmények is társulnak. Ezek pedig kivétel nélkül fontos alapkövei egy sikeres építkezésnek.