Guardiola akarta ezt a kupadöntőt, így a jó Pep nekifuthat az Arsenal ellen az első angliai trófea megkaparintásának.
Akarta ezt a döntőt, így egy erős gárdát küldött harcba a Bristol City otthonában. Csak az eredményt látva gondolhatjuk azt, hogy ez egy szoros meccs volt, pedig nem. Sima elődöntő.
A várakozásokkal ellentétben a keretbe sem került be ifjúsági játékos, nemhogy a kezdőbe. De nem játszott a nyáron távozó Yaya sem, az eladósorba lépett Mangala se, és nem kapott lehetőséget Danilo sem (inkább a bal bekk poszt szépségeire készült megint Zincsenko), de még a mostanság jó meccseket hozó Gündogan sem.
A stabil csapatból — természetesen — Ederson maradt ki, Bravo váltotta, a kapus mellett még Sterling pihenhetett, Bernardo került be a jobb szélre.
Raheem arcát egy csinos kis maszk fedte, így nem csoda, hogy most inkább csak padozott.
A kezdéskor hangulatos látvány fogadt a kezdőcsapatokat, jól mutatott a sok lengedező ezüstfehér és piros zászló.
A programfüzetük is remek volt.
De igazán tűzbe nem tudta hozni a kedvenceit az Ashton Gate népe (kívülről is jól mutat a stadion, háttérben a Lánchíddal). Vicces volt, az egyik sajtótájékoztatón Pep „értetlenkedett” a „plusz”, a rögbimeccseken használt vonalak miatt), a City (az égszínkék, amelyik most ugye fekete volt, mert a pirosak is City) kezébe vette az irányítást, de aztán szépen lassan visszaesett a lendület. Nem volt túl élvezetes a mérkőzés ezen szakasza.
A 30. percben Silva tornáztatta meg Steele-t, a takarásból leadott lövésére nagyon szépen ért le a kapus.
A félidő vége előtt csak meglett az előny, előbb Walker tartott bent egy labdát a hazai alapvonalnál, majd Bernardo harcolt meg Magnussonnal, aki minden áron hagyni akarta kigurulni a lasztit, Silva 2.0 jól tette, estében még visszatérdelte Sané elé, aki beverte a gólt, Flint nem tudott menteni. 0:1.
Leroy szépen csendre intette az őt módszeresen fújóló közönséget.
Bristol nem a foci, hanem a trip hop szülővárosa. Az egyik leghíresebb képviselője a stílusnak a Massive Attack idén kis hazánkba látogat, be is szúrok egy videót tőlük.
A második félidő elején meg el is dőlt minden. De Bruyne a félpályánál lerázta magáról Pack-et, majd egy hosszú labdával indította Agüerót, Sergio besétált a tizenhatoson belülre, onnan meg szép gólt lőtt. 0:2.
A visszaigyekvő Baker csak díszkíséretet adott neki, sima ügy volt.
A csapat taktikájában semmi váratlan nem volt. A szélső védők felnyomultak az ellenfél térfelének közepéig, Silva és KDB is a szél felé tendált, így Sané és Bernardo szabadabban lépegetett el a vonal mellől, a meglepetés talán az volt, hogy Agüero is inkább a bal oldal felé tendált.
Amúgy a szokásos, magasra feltolt csapat, sok passz, magas labdabirtoklási arány.
A 63. percben szépen ki lettek segítve a hazaiak. Stones valahogy csak megküzdött Diedhiou-val, de a pattogó labdát fellőtte a picsába, az Reidhez került, aki kiadta a szélre Patersonnak, aki beívelt a labdát, nem Brownhill kapta, hanem az érkező Pack fejelte a hátlóba. 1:2.
Zincsenko csak nézte, hogy mit csinál a bácsi.
Johnnak hányadik nagy hibája volt mióta visszatért? Negyedik, ötödik? Már nem is számolom…
Próbált nyomást gyakorolni a City, az utolsó tíz percben pedig jöttek a cserék, előbb Gündogan érkezett Agüero helyett, majd Danilo Walker helyére.
Danilo a 88. percben közel volt a gólhoz, majdnem ugyanonnan, mint ahonnan Agüero gólt lőtt, onnan tüzelt ő is, Bryan lábai között átment, majd éppen a kapufa mellett ment el a labda.
A ráadásban bepörgött a meccs. Egy zseniális beadás érkezett meg Bobby Reid fejére (Zincsenko meg sem próbált fejpárbajba keveredni a csatárral), aki pontosan középre fejelt (azért Stones most is tisztességesen lemaradva követte Flintet), az előre keveredett középhátvéd pedig közelről nem hibázott. 2:2.
Mielőtt még a hazaiak azt hihették volna lehet itt bármi (3:2-nél a szabályok miatt még nem vették volna figyelembe az idegenben lőtt gólokat, jött volna a hosszabbítás), a középkezdés után Silva szerzett meg egy rosszul lefejelt labdát, indította Sanét, aki középre adott, De Bruyne pedig beverte. 2:3. Ennyi. Kettős győzelem.
Február 25-én rendezik a döntőt, ahol a Chelsea-t 2:1-re legyűrő Arsenal lesz az ellenfél. Várom. Jó meccs lesz.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Vasárnap a Bristoli-csatorna másik felére, a Wales fővárosába, Cardiffba hivatalos a csapat.
A Cardiff City is igyekszik a Premier League-be, mint a Bristol, de a Cardiff lendülete is megbicsaklott mostanában (korábban hét fordulón keresztül vezették a bajnokságot), karácsony és újév között zsinórban négyszer kaptak ki, majd ikszeltek a kupában a harmadik ligás Mansfield Town-nal.
Aztán jött két siker, 4:0 a bűn rossz Sunderland ellen, majd a megismételt meccsen 4:1-re ütötték ki a Mansfieldet.
A szakértők Kenneth Zohorét, a dán válogatott fiatal csatárát tartják a legtöbbre a keretükből. A másik feltörekvő reménység, a szerb Marko Grujics a Liverpooltól van kölcsönben Cardiffban.
A menedzserük, Neil Warnock, zseniálisan felelt arra kérdésre hogyan készült a csapata a City ellen: ” labdára nem volt a héten szükségünk … papírlapokat engedtünk el a szélben, hogy a srácok szokják, milyen lesz, ha a manchesteriek elhúznak mellettük. „