Hungry Like the Wolf

Mint egy éhes farkas, úgy tépi szét egymás után a szembe jövőellenfeleket a csapat.

Tényleg nincsenek szavak a City-re. Sikerült úgy feltörölni a padlót a Spurs-szel, hogy három alapvetően játékeleme a csapatnak — kiemelkedően magas passz szám hátul, a labdabirtokolás totális kontrollja, és rengeteg elpuskázott ziccer — nem működött, de sikerült úgy alkalmazkodni az ellenfélhez, hogy esélyük sem volt a pontszerzésre sem.

A karácsony előtti hétközi ligakupa meccsen pedig a B csapat a nehézségek ellenére — a bíró volt a nehézség — kiharcolta a továbbjutást Leicesterben.

A karácsonyi őrület miatt két részre bontva tekintünk vissza a közelmúltra, a következő csomagban a Bournemouth a Newcastle elleni meccsek fognak csücsülni.

A Spurs elleni rangadón a spori, Craig Pawson fullba tolta a kretént, az már egészen nyilvánvaló, hogy Angliában senkiháziak szájában vannak a sípok.

Azon sem lepődtek volna meg sokan, ha Otamendi mehetett volna zuhanyozni, mikor fejbe rúgta Kanet, de azon mindenki meglepődött, hogy Kane és Alli a pályán maradhatott a belépői után.

Pochnak már a meccs előtt beszűkült a választási lehetősége, Sánchez eltiltása és Toby Alderweireld sérülése miatt nem állt rendelkezésre, így a három védős rendszer nem jöhetett szóba, a 4-2-3-1 volt a felállásuk.

Hogy jobb lett volna ha három védővel kezdenek? Elvileg igen, de a Spurs legnagyobb baja idén, hogy Pochettino nem találja igazán mi lenne a megfelelő a csapatának. Finoman szólva is hullámzó a teljesítményük.

Többször nekifutott a három védős taktikának, de pl. a rettenet rossz Swansea-vel 0:0-át játszottak, majd szintén ikszeltek a West Brommal, mindkét meccset otthon (azaz a Wembley-ben) izzadták ki.

Éppen legyőzték a mélyen repülő West Ham-et, 2:3, idegenben, de ligakupában pont ilyen arányban kaptak ki tőlük, otthon.

Kikaptak a MU-tól 1:0-ra, az Arsenaltól 2:0-ra  (mindkétszer idegenben).

De voltak nagy sikereik is három középső védővel, a Huddersfieldet idegenben vasalták ki 4:0-ra, a ‘poolt 4:1-re (otthon), a bl-ben ezzel a rendszerrel nyertek a Madrid ellen Londonban (3:1), majd pedig Dortmundban (1:2).

Szóval, azt diktálná a logika, hogy három védővel sikeresebbek lettek volna, de a fenti eredménysor nem erről árulkodik. Hullámzik a Spurs, a bl indulásért is nagyot kell melózniuk.

Középen Dier és Vertonghen kezdett a védelmükben, a két szélen pedig  Trippier és Rose. Totális kudarc volt a szereplésük.

Sané megette Kierant (nem kérdés miért cserélt csapatot Walker és ő), Rose sem bírt a City jobb oldalával, Dier pedig hatalmasat bakizott a negyedik gólnál.

A középpályán Dembélé és Eriksen inkább a védekezésre koncentrált, Winks és Alli próbálta összefogni a játékot, remélték Sonra tudják kijátszani a labdákat, még Kane is sokat lépett vissza a kezdőkörig.

Agresszíven próbáltak letámadni, már a City védővonalában, de ezzel csak azt érték el, hogy nem labdázgattak a védőink a megszokott önfeledtséggel, jó, ebben az is benne volt, hogy Mangala volt Otamendi párja.

Eli remek védő — most is szépen megoldotta amit kellett —, de kevésbé érzi a guardiola medzsik minden rezdülését, a két szélső védő lépett be középre ha kellett, biztosítani a terepet a betörő londoniakkal szemben. Probléma megoldva.

Ez valami egész elképesztő. Stones és Kompany nincs, Mendy még sokáig nincs, de Mangala és Delph (főleg Fabian elképesztő, ott volt Guardiola orra előtt már tavaly is, de a kényszerűségből bal bunkóban bevetett angol minden képzeletet felülmúl) pompásan ugrottak be a mély vízbe. Gondolta volna valaki, hogy Stones hiányát nem fogja egy cseppet sem megérezni a csapat?

A jobb szélen Walker bármennyire is fáj leírni, minőségi ugrás Zabaletához képest, és ott van Ederson, aki a kirakós utolsó hiányzó darabja. Ezen a meccsen nagyon mélységi irányítót is játszott, a passzpontossága elmaradt a szokásostól (76%), de a 26 pontos átadásával (ennyi volt Eriksennek, Allinak héttel, Kanenek tízzel kevesebb…) rengeteg terhet levett a védők válláról, sokszor pontos indításokkal operált, így jutattva el a labdát KDB-ék felé.

A középpályán De Bruyne és — családi probléma miatt Spanyolországba utazó Silvát helyettesítő — Gündogan tökéletes meccset produkált, elől a védelemre rárobbanó Sané-Sterling kettősre pedig nem voltak felkészülve.

Agüero nem hozta élete formáját, de a védelmében el kell mondani, hogy a Spurs számbeli főlényének kiegyensúlyozásra rengeteget lépett vissza, a másik pedig, hogy hetek óta fáj a sarka, bevizesedik és lüktet. Nem komoly, csak makacs a dolog.

53-47 % körüli labdabirtoklás, 81%-os passzpontosság. Távol került a komfortzónájától a csapat, de ritmust váltottak a srácok és mint valami rossz punk zenekar, ledarálták a csirkét.

Baromi frusztráló lehet ez a többi menedzsernek, ha átadják a terepet a City-nek, végük. Ha falat húznak, rengeteg energiát kell mozgósítaniuk, de a végén kikapnak. Ha agresszívan lépnek fel, elveszik tőlük a labdát és gyors egymásutánban érkeznek az ellentámadások a kapujuk elé.

Egyelőre nincs ellenszer a City ellen.

A gól is hamar meglett. Sané szöglete Gündogan fejét találta meg, aki nem hibázott. Zsinórban harmadik meccs, mikor City játékos egyedül találja magát gólhelyzetben az ötösön.

Totálisan uralta a játékot a csapat, a helyzetek is megvoltak (főleg Sterling hagyott ki rengeteget), a túloldalt szinte egyedül Kanenek volt egy szép lövése, amit Ederson védett.

Az 58. percben Jesus váltotta Agüerót, rögtön helyzetbe is került, de nem tudta átvenni a labdát. A 66. percben kezdett szorulni a hurok, Sané lövését védte Lloris, a kipattanó Sterling elé került, aki hiába volt egyedül (a kapus még a földön),fölé vágta.

A 68. percben Alli csúnyán beleszállt De Bruynébe, amit érthetően zokon vett a belga (és azt is nehezméyezte, hogy Dele csak sárgát kapott), így szinte a következő ellentámadáskor minden dühét beleadta a balosba, kisodródva, elemi erővel küldte a labdát a kapuba.

Ne baszakodj Kevinnel.

A gól után rögtön üzent Silvának (nem, nem a MU-nak üzent, nem a 2:1-et mutatta, ahogy néhány paranoiás szurkerük vizionálta).

A 73. percben Kevint buktatta Verthongen a tizenhatoson belül. A büntető mögé Jesus állt, kapufára lőtte, a kipattanót Sterling pedig az égbe.

Úgy tűnt Raheem el van átkozva, de jött az ő ideje, a 80+ percek. Egy újabb gyors kontra végén Sané tálalt elé (egy már tényleg) kihagyhatatlan labdát, majd a 89. percben leképezte az egész meccset, a Sané helyett beállt Bernardo labdáját Dyer nem találta el, Sterling elpöckölte Lloris lábai között, utána nehéz dolga nem volt.

Eszméletlen hatással van Raheem a csapat játékára, nem véletlen, hogy ő volt november játékosa.

Sokaknak csípi a szemét ez a jó forma, egy barom meg is várta a meccs után, a rasszista beszólások mellett többször próbálta Sterlinget megrúgni. Mivel annyi agya volt, hogy mindezt a biztonsági kamerák alatt csinálta — a rendőrség pedig jól ismeri —,  a karácsonyt már a börtönben töltötte, gyorsított eljárásban négy hónapot kapott.

A két találat között Bernardo Silva gyakorlatilag első labdaérintésből borotválta meg a kapufát és Sterling is megtornáztatta Llorist.

Ezeket a meccseket játszotta a nagyok ellen a csapat, elképesztő:

A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:

A kedd már Leicesterben érte a srácokat, de mint az a ligakupában lenni szokott erősen tartalékos csapatok feszültek egymásnak.

A stabil cserék kezdetek, Bravo a kapuban, Danilo jobb oldalt, Mangala középen. Mindhárman bizonyították, hogy lehet rájuk számítani. Hogy teljes legyen a felfordulás hátul Eli párja középen Adarabioyo volt, a bal szélen pedig Zincsenko startolt. Ezen az estén ők ketten voltak azok a fiatalok, akik tényleg jól nyomták a kölkök közül. Oleksnél volt a legtöbbet a labda a mezőnyben, neki volt a legtöbb passza is.

A középső középpályás Yaya volt, ő az óvóbácsi ebben a szezonban. 95%-os pontossággal osztogatta a labdákat a többieknek .

Előtte Gündogan volt az egyik aki feltűnt, Ilkay a Spurs elleni diadal után megint jó meccset hozott, gólpasszával együtt négy kulcspasszt továbbított a többiek felé.

Gündi párja az ifjú Foden volt.

Jó időszaka volt ez, a Spurs ellen beállt tíz percre, a rákövetkező nap megkapta a BBC Young Sports Personality of the Year díjat (az U-20-as vb legjobbjaként nem csoda), pózolhatott Noel Gallagherrel, majd ezen az estén a  kezdőbe lett jelölve.

Sajnos a zsenijéből keveset mutatott.

A bal szélen Brahim Díaz kezdett, a kezdőcsapatba jelölt tacskók közül ő nyújtotta a leghalványabb teljesítményt, kapura lövése, kulcspassza nem volt.

Az ék Jesus volt ezen az estén, de keveset tűnt fel a kapu előtt, a középpályán melózás volt sorsa, hamis kilencesként a legtöbb időt felezővonal környékén töltötte.

Bernardo volt a jobbszélső, igen aktívan kezdte a meccset, övé volt az első ziccer, majd egy üres kapus szitut nem tudott megoldani, de harmadjára összejött neki. Gündogan szerzett labdát a saját térfelén, a tizenhatosig vitte a labdát, Silva megkapta, az átvétel után szépen küldte be Hamer lábai között a kapuba.

A meccs nem volt se nem különösen izgalmas, se nem különösen színvonalas, Claude Puel szánta el magát először a változtatásra, az 57. percben jött a két nagyágyú, Mahrez és Vardy.

Albrighton és Iheanacho jött lett. Kelechit nem fenyegeti az a veszély, hogy a City érvényesíti a kivásárlási záradékát, nem tud beilleszkedni a Leicesterbe sem. Egy szép lövése volt, amit Bravo védett, kb. ennyi.

A rendes játékidő vége előtt Pep szépen kezdte bevetni az időhúzó cseréket, Walker jött Mangala helyett (Danilo húzódott be középre), Nmecha érkezett Díaz helyére, majd Dele-Bashiru Foden helyére.

Robert Madley sporttárs a hírek szerint nagy kedvelője a névhasonlóság miatt Robert Nesta Marley életművének (viszont a Johnny Walkert utálja, így lehet a névhasonlóság miatt nem állhatja Kyle-t), de nem a Kelj fel, állj fel című klasszikust idézte Gray-nek, amikor Walker mellett összeesett, hanem a büntetőpontra mutatott (a jelek szerint nem csak az öreg Bob zenéjét, hanem a jamaikai legenda kedvenc növényét is csípi és előszeretettel a dohánya közé is keveri)…

Vardy belőtte, jöhetett a hosszabbítás.