Sajnos az év végi hajtás miatt feltorlódtak a beszámolók, rég volt ilyen, most az utolsó októberi és az összes eddigi novemberi meccset átfutjuk.
Ez szám szerint öt meccs, és szám szerint öt győzelem. Nagyon imponáló sorozat. Több, mint imponáló.
A bajnokságban nyolc, a bajnokok ligájában hat pont az előny. Tetemes. Több, mint tetemes.
Ezek a három pontok is a zsákban, a pontokon túl azért és értékesek, mert egyiken sem játszott igazán jól a csapat, mégis (viszonylag simán) meglett a tizenöt pont. Őrület.
Október utolsó meccsén, a szeptemberi ligakupa meccs után újra West Bromwichba látogatott a csapat.
A meglepetés a kezdőben az volt, hogy Bernardo Silva kezdett a jobb szélen. A csatár pedig Jesus volt.
A meccs elején egy őrületes adok-kapok-ot láthattunk, ami Sané zseniális góljával vette kezdetét a 10. percben, majd három percre rá az elnyűhetetlen Gareth Barry ívelte fel a labdát, Stones nem volt túl határozott, Jay Rodriguez pedig átemelte a rosszul kifutó Ederson felett.
Elmélkedni nem volt idő, hogy mi a fene is történt, a 15. percben Sané adta vissza a kölcsönt Fernandinhonak, aki nem szarozott, amikor messziről rálőtte, a labda Barryn megpattanva és a kapufát érintve került a kapuba.
A City kézben tartotta a meccset, de mégsem volt az az érzésünk, hogy a hazaiknak nincs köze az eseményekhez. A mieink nem voltak pontosak, de hiába volt kevesebbet a labda a West Bromnál hasonló számú (hasonlóan pontatlan) támadásbefejezést produkáltak.
A második félidő kezdete után motoszkált a fejemben, hogy jó-jó ez a Bernardo gyerek, de jöhetne már Sterling.
Jött is a 61. percben. Két percre rá egy tökéletes guardiolai, sokpasszos, a teljes tizenhatost körbejáró támadásépítés végén került Raheem elé a labda, aki nem hibázott.
Sterling valami olyan szezont tol, ami egészen bámulatos (az Arsenal elleni két nagyobb hibája sem tudja ezt halványítani).
Jött a szokásos gól. Idén a hetedik a bajnokságban. E mellett nyolc sikeres csel és három kulcspassz bő fél óra alatt.
A meccs csordogált tovább, Jesus, Silva és De Bruyne is kihagyott egy-egy nagy ziccert.
Az utolsó utáni percben a védelem összehozott egy gólt. Egy hosszan előrevágott labdát Otamendi mellkassal röviden adott haza, Ederson tétovázott, Matt Phillips pedig lecsapott. 2:3 a vége.
A negatívum: ennyit rég hibázott elől és hátul a csapat. Pozitívum: ennek ellenére sem forgott veszélyben a győzelem.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
November első napján Nápolyban volt jelenése a csapatnak. A Napoli kényszerhelyzetben volt. A donecki és a manchesteri vereség miatt lépéshátrányba kerültek, még egy vereség már komolyan veszélyezteti a csoportból való továbbjutásukat (amúgy nem semmi, hogy milyen csapatok állnak több csoportban a második és harmadik helyen).
A kezdőcsapatban volt néhány változtatás (a kezdőcsapatban, amely az idényben először futott ki a harmadik számú mezben). Elől a jobb szélen újra Sterling kezdett, a csatárposzton pedig a WBA ellen nem túl acélos Jesus helyén Agüero.
David Silva helyett középen Gündogant láthattuk, a védelem jobb oldalán pedig Walker helyén Danilo kezdett.
Igazság szerint utólag azt lehet mondani: Pep minden húzása bejött.
Sterling a mezőny egyik legjobbja volt, Sergio meglőtte a történelmi gólt, Gündogan gólpasszt adott, Danilo pedig a kezdeti bizonytalanságai után kulcs szerepet vállalt a hazaiak bal szélének semlegesítésében (Hamsík gyakorlatilag teljesen ki lett vonva a játékból).
A meccs elején még nem úgy tűnt, hogy bejönnek a húzások. Az első 10-15 percben a hazaiak akarata érvényesült, nem találták a ritmust a játékosaink (érdekes, ez a gyengébb kezdeti periódus visszaköszönt a következő meccsen, az Arsenal ellen is).
Az is tipikus, mikor kezdett magához térni a csapat, akkor jött a hazai gól.
A 21. percben egy pazar kényszerítő, remek mozdulattal adta vissza Mertens Insignenek a labdát, aki nem lassított, az ötös sarkánál szépen fejezte be az akciót. 1:0.
Szerencsére a City nem tört meg, a saját tempójukban építgették tovább a játékot a srácok, ami egyre jobban hasonlított az utóbbi időben megszokotthoz.
Az egyenlítés a 34. percben született, ekkor KDB kis szögletét kanyarítorra be csodálatos ívben Gündogan a tizenhatos sarkától, Otamendi meg szépen emelkedett bent a sűrűben. 1:1.
A 38. percben egy szöglet után fentmaradt John Stones fejelte a felsőlécre a labdát.
Tíz percre rá ismét Stones emelkedett, megint a lécet találta el, de most pár centivel lejjebb, így befelé pattant a labda. 1:2.
Előtte Sterling verekedte át magát a védelmen, ő harcolta ki a szögletet. Tényleg elképesztő szezont fut (ő is), esélyt sem hagy Bernanrdónak, hogy bekerüljön a kezdőbe.
A City próbálta kontrollnia a játékot, de a Napolinak is voltak veszélyes momentumai, Insignie is közel volt az egyenlítéshez, mikor telibe trafálta a felsőlécet az 56. percben, majd öt percre rá a semmiből jött a 2:2, egy szöglet után Sané rúgott oda Albiolnak, a megítélt büntetőt pedig simán bevarrta Jorginho.
A 68. percben Callejón lőtt fölé, hogy aztán az előre küldött labdával Sané lóduljon meg, a keresztző Hysaj csak megállítani tudta, de a labdát megszerezni nem, a zsuga az akciót követő Agüerohoz került, aki befejezte a támadást. 2:3 és megvan a százhetvennyolcadik!
Sergio Aguero all time record goal scorer | Manchester City
Sergio Aguero, Manchester City’s all time record goal scorer
A meccs végén Sterling biztosította be (De Bruyne passzából, természetesen) az eredményt, hogy ne csak a látottak alapján, de számszerűen is megmutatkozzon a fölény.
Pep nem győzte újfent dicsérni Sarrit és csapatát, kiemelve, hogy az mekkora fegyvertény, hogy újra ki lett vasalva az olasz listavezető.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Nápoly után egy igazi rangadó várt a csapatra, az Arsenal érkezett az Eastlandsre.
Wenger újra az elmúlt évben sikerrel alkalmazott három plusz két szárnyvédős rendszer mellett tette le a garast, igen ám, de most csak ideig-óráig (óráig? rövid periódusokra, az első félidő elején és a második közepén) működött a magasra feltolt védekezésük, letámadásuk.
Bellerein és Kolašinac volt a két szélső, de a bosnyák inkább a támadások segítésében jeleskedett.
A sok sérült védő miatt Wenger kényszerpályán mozgott, de igazán meglepő az volt, hogy Coquelin volt a középső védő, az igazi középhátvéd Koscielny pedig jobbra húzódott.
Pep az ismerős 4-3-3-ban küldte fel a csapatot, a védelembe visszakerült Walker, elől pedig a két gyors szélső, Raheem és Leroy kezdett, középen pedig Agüero.
A fő bökkenő a vendégeknél a középen tátongó lyuk volt. A City rendre létszámfölénybe került a középpályán. Ramsey inkább a támadást segítette, Xhaka pedig a mezőny legrosszabbja volt (nem volt olyan játékosuk, aki összeszedte/megszerezte aztán elosztotta volna a labdákat), Coquelin pedig nem találta a helyét (23 passzából 14 ért célt, míg a túloldalt Stones 64 passzból 62-őt juttatott el valamelyik játékostársához).
Elől Sánchez totálisan súlytalan volt, de mögötte az Özil-Iowbi-Xhaka hármas sem segített sokat. Gyógyírt a játékukra Lacazette beállása és a 4-2-3-1-re való átállás jelentette, de Pep (és a csapat) reagált, jól.
Szinte az egész meccsen nem tudtak mit kezdeni a vendégek a City a pozíciós játékával, a középpályán sorra emberhátrányba kerültek (hátul Edersont vonták be a játékba, elől Agüero lépett vissza, de nem csak a középpályára, hanem a saját térfelére is), így könnyedén át lett játszva az Arsenal középpályája.
Ennek ellenére nem játszott igazán jól a City és hiába volt statikus a vendégvédelem, kevés pontos befejezéssel zárult támadást vezetett a csapat.
Az egyik ilyen pontos támadás a 19. percben volt, amikor is a tizenhatos körül végigjártatott akciót zárt le egy szép Fernandinho és De Bruyne közötti kényszerítő, aminek a végén Kevin eresztett el egy pontos balost (úgy, hogy három védő állt vele szemben).
A második félidő elején már hamar 2:0-a lett, a megítélt büntetőt Agüero lőtte a kapufa belső ívére, onnan pedig a kapuba került a bőr.
A 65. percben a hat perce beállt Lacazette próbált csavarni egyet a meccs képén, szép gólja után zárkózott is fel egy gólra az Arsenal, ellenben a City Agüero helyett beállt Jesus vezetésével pörgette meg újra a játékot. A kis brazil lövését előbb védte Cech, de a 74. percben már a hálóba lőtte Silva passzát.
A büntetőt meg lehetett adni? Határeset (vagy úgy gondolta Oliver, hogy a 10. percben Kolašinac taszajtott egyet Sterlingen, meg ez ért egy büntetőt? jó, hülye, ha így gondolkodik).
A harmadik gól les volt? Igen. Nem nagy, de les, ezeket a helyzeteket akkor lehet majd kiszűrni, ha a pl-ben is bevezetik a videóbírót. Azt már csak én kérdezem, hogy a vendégvédők miért nem sípszóig játszottak, és utána álltak neki a reklamálásnak?
Nem volt a legjobb meccse a csapatnak (Ederson sem volt annyira magabiztos, mint szokott), de a vitatható gólok ellenére sem lehet azt mondani, hogy nem volt megérdemelt a győzelem. A City az Arsenal főlé kerekedett. Minden téren.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A válogatott meccsek szünet utáni első bajnoki Leicesterben volt esedékes.
A kezdés előtt Agüero sorsa volt kérdéses, Sergio az argentinok Nigéria elleni meccsén a szünetben ájult el, az ok a kimerültség. Pihennie kellett, de a padra azért így is leült a Rókák ellen.
A védelemből öt sárga után kiesett Otamendi, így a visszatérő kapitány rögtön a kezdőben találta magát, fél óra játék után pedig Stones dőlt ki (rosszabb esetben hat hétre…) így jöhetett Mangala is.
Az, hogy Vinny-t végig a pályán láthattuk, nem mondom, hogy csoda (nem-nem, nem egy újabb sérüléstől féltem), de alakulhatott volna másképp. A második percben egy gyors kontrát vezettek a hazaiak, Vardy-t csak szabálytalanul tudta megállítani Kompany, szerencsére Graham Scott úgy ítélte meg, hogy mellettük Stones, középen pedig Delph játékba tudott volna avatkozni, így csak a sárga villant, nem a piros.
Szóval, most megállta helyét a Kompany-Mangala páros, de a Stones-Otamendi kettős olyan magas szinten játszott (és működött közöttük a kémia), hogy nehéz lesz pótolni John-t, de kinek sikerülne, ha nem Kompanynak?!
Az első félidőben támadott a csapat, a hazaiak szórványos ellentámadásokat vezettek. A pontosság hiányzott, egészen a 45. percig.
Ekkor egy tökéletes, kihagyhatatlan ziccerig kijátszott akciót vezetett a csapat, melynek a végén Silva passzát Jesus gurította be.
Davidnak ez volt a 72. gólpassza a ligában. Baromi nagy szám ez. Jesusnak meg ez volt a 21. bajnokija, 15 gólnál és 5 gólpassznál jár. Eszetlen.
A második félidő szenzációsan indult. Egy hazai szabadrúgás után kavarodás alakult ki Ederson kapuja előtt, a brazil rossz helyre paskolta ki a labdát ami Maguire elé került, de a védő a kapufát találta el.
A lepattanót Fernandiho szerezte meg, aki kivárt, és a megfelelő pillanatban ívelte De Bruyne elé, Kevin kilőtte az üres balszélre, ahol Sané sprintelt fel, Leroy lelassított, megvárta a felérő KDB-t, aki a tizenhatoson kívülről nagy gólt akasztott. Megint.
Nem az első ilyen gól mostanság (lásd pl. a Nápolyban lőtt Agüero gólt), majdnem gólt kap a csapat, de villámgyorsan ellentámadásba lendülnek a srácok (mennyi volt a támadás 20 másodperc?) és ők lőnek gólt.
Kevin 76 Premier League meccsen 50 gólban vállat szerepet (16 gól, 34 gólpassz). Nincsenek szavak. De Sané mellett sem lehet elmenni, a legutóbbi kilenc bajnokiján hat gólt lőtt és hat gólpasszt adott. Durva.
A végéig a City támadott inkább, de igazán komoly gólhelyzet nem maradt a meccsben.
Aki mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az Delph. Tökéletes meccse volt ez, Mahreznek (aki a hírek szerint Sánchez mögött a második Pep az új szélsőkről írt kívánságlistáján) nem sok levegőt hagyott.
A Napoli elleni hazai meccs volt talán az egyetlen ami nem igazán jött össze neki, de azon túl egy hatalmas big up neki a szezon miatt!
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Az utolsó őszi hazai bl meccs. Tét igazából nem sok, így lehetett kavarni egyet a megszokott felálláson. A kapuban Ederson, nem Bravo. Claudionak megmarad a ligakupa és januártól az FA kupa. Nem feltétlenül raktam volna be a brazilt, de kellett neki ez az este. Az utóbbi meccseken nem volt valami penge ő sem, most volt három védése és több olyan megmozdulása ami helyre rakhatja (a jó teljesítmény mellett 27-ből 27 pontos passz).
A védelem jobb felén maradt Walker, mert most a bal szélen Danilo játszott. Kyle hozta a szokásost, a brazil meg őszintén szólva tetszett nekem. Nem a Mendy-től, és mostanában Delph-től is megszokott, a vonal mentén előre törő játékot hozta, hanem inkább középre húzódott. Rengeteg jó passz, tényleg odatette magát.
Középen Otamendi párja Mangala volt (Vinny a kispadon se, első körben elég volt neki a 90 perc a jelek szerint), Ota hozta a szokásos formáját, Eli pedig végre kezd játékba lendülni.
A középpálya közepét Yaya uralta. A játékhiány és a kor miatt hiányzik belőle a lendületesség, ez tény, de azért még mindig ő Yaya Touré. A 67. percben sajnos csak csípte a szabadrúgása a kapufát, de szép is lett volna.
Yaya helyett a 75. percben érkezett a csodatini, Phil Foden. Azt reméltem, hogy több időt kap, de sajna nem. Így sok sansza nem volt kitűnni. Ennek a kevéske játékpercnek a nagyobb részét a bal oldalon töltötte (néha kiváltott jobbra), de tényleg nem tudta magát igazán megmutatni. A passzokra kínosan ügyelt (18 jó a 19-ből), két szögletet is elvégezhetett. Kb. ennyit láttunk belőle, egyelőre.
Silva helyett Gündogan kezdett. Ilkay játéka meggyőző volt City mezben eddig azon kevés esetben (nincs harminc meccs, játékpercben húsz sem) amikor láthattuk, most sem okozott csalódást. A koronát a teljesítményére a végén rakta fel, ahogy a gól előtt visszaadta Sterlingnek a labdát.
De Bruyne bennmaradt a csapatban, de mintha csak arra várt volna, hogy sárgát kapjon (hogy a tök érdektelen Sahtar elleni meccsen töltse le az eltiltását..), magához képest nem sok mindent csinált. Ahogy megkapta a sárgát, szinte jött is le, érkezett Jesus (a 65. percben), de nagyobb semmit produkált, mint KDB, ez azért nem semmi.
A jobbszélső Bernardo Silva volt. Nincs egyszerű dolga a portugálnak, annyira nem megy jól neki, de a táplálékláncban előtte állók is annyival jobbak nála, hogy addig nemigen lesz stabil kezdő, amíg le nem sérül a Sané-Sterling duó valamelyik tagja.
Pedig most sem volt rossz (pláne nem lett volna az, ha a négy kulcspasszából egy-kettőt gólra váltanak a társak), de a monacói forma messze.
A csatár Agüero volt, aki a rosszulléte után először játszhatott meccset, ment, akart, de igazából ennyi. Egyszer talált kaput, ez sokat elmond.
Bal szélen tűnt most fel újra Sterling. Jól mozgott itt is, de ami a legfontosabb: eldöntötte a meccset. Megint megmutatta miért is ő a kezdő általában a csapatban.
A ráadásban Brahim Díaz jött még be. Láttuk őt is.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Megvannak a három pontok, de nem játszik olyan gördülékenyen a csapat, mint szeptemberben — persze ne feledjük mások szeretnének mások ilyen hullámvölgybe keveredni, mint amilyenben most van a City, sokaknál ez lenne a csúcspont.
Hat pont előny, biztos csoportelsősség a bl-ben. Nyolc pont előny a pl-ben. Huszonöt meccse veretlen a csapat. Zsinórban tizenhétszer győztesen hagyták el a gyepet.
Ez a második alkalom, hogy egy csapat 34 pontot szerezzen az első 12 meccsén a Premier League-ben. Ez először a 2011/2012-es idényben fordult elő, hogy így rajtoljon egy gárda. Na, melyik csapat is volt az?
Igazság szerint, úgy tűnik jelenleg így sem lehet megállítani a City-t:
