Totálisan semlegesítte a támadójátékunkat tegnap az Arsenal, ezáltal a mérkőzés párhuzamba hozható a tavalyi Mourinho masterklasszal, vagy akár az idei bombameglepetéssel, amikor a Stoke fenekelt el minket 1-0-ra otthon. Mindkét meccsen legalább számíthattunk Yaya Touréra – ezúttal nem, ennélfogva hülyeség lenne nem szót ejteni erről a jelenségről, látva utóbbi meccseinket. Ezen kívül még egy aggasztó tendencia járja át azon pályákat, ahol épp a City játszik, a szörny neve pedig set pieces.
A kezdőnk az volt, amit szerintem a legtöbb ember megtippelt. Persze nemcsak Touré, Nasri hiánya is igen érezhető volt, és csakugyan ezt is sejteni lehetett előre. Mint később megmutatkozott, végül a két (többé-kevésbé) vonalszélső játéka (Milner és Navas), illetve Silva 10-es posztban játszatása kiismerhetővé tette a játékunkat, és ez nemcsak az egytől egyig borzasztó formát mutató játékosainknak volt köszönhető, hanem az Arsenal középpálya elképesztő munkájának is.
Igen, a középpályáé, mert a védőnégyesüket korántsem teszteltük annyira, ahányszor kellett volna. Erre kitér Michael Cox is az elemzésében, és nagyon jó megfigyelés, hogy bár Wengertől korántsem áll annyira távol a buszozás, mint azt sokan hiszik, ennyire kompaktul még nem működött a levédekezése egy vonallal a védelem előtt. Hirtelen Ramsey, Alexis, Chamberlain és mindenekelőtt Cazorla is feláldozta magát a csapatérdekért, és bár ezt rendesen megsínylette a támadójátékuk (ami annyira volt létező, mint a hazaiaké, tehát teljességgel nemlétező).
Emlékezhetünk, a Liverpool idén az Anfielden úgy futkározott át a Flamini & co. középpályán, hogy csak azért nem tömtek újabb lyukakat az Arsenal ánusza mellé, mert botrányosan impotensek voltak. Ezzel szemben nekünk állhatott a faszunk, de mivel az erőszak nem a mi eszközünk, nem kaphattunk betekintést az ágyúsok hátsó fertályába. Coquelin azonnal a tipikus knee-jerk reakció áldozata lett, de ez már csak így megy, ha valaki fiatal, Arsenal/MU játékos, és csinál valami szépet. Kétségkívül fantasztikus meccse volt, de talán Flamini sem vallott volna szégyent így, hogy Cazorla és Ramsey megszállt minden területet a franciával együtt.
Utólag könnyű okoskodni, hogy Joveticsnek kezdenie kellett volna Milner helyett, de valószínűleg Pellegrinit is meglepte az Arsenal berendezkedése, a félidőben pedig azonnal reagált, így ezzel kapcsolatban nem igazán érheti kritika a mestert. Sajnos a Jovetics-hatás sem tartott tovább 10-15 percnél. Silvával okosan változtatták a helyeiket, és ezen a meccsen talán jobban jártunk volna, ha Silva mégiscsak kissé „észrevétlenül” a jobb szélről irányít, elsősorban persze Navas katasztrofális meccse mondatja ezt velem. No meg a megszállt középpálya a vörösökkel, amely nem engedte területhez, pedig épp ennek a legnagyobb mestere.
Lampard behozatala értelemszerű volt, mert megtalálja a réseket a védelemben általában, de én vártam volna vele még legalább a 75-80. percig, Fernandinho dinamizmusa mégiscsak érhetett volna valamit a fáradó középpályások ellenében, akármennyire is szar napja volt. Džekonak már jönnie kellett, így játszottunk hol 2, 3 vagy épp 4 csatárral, de Agüerot gyakorlatilag le is számolhatjuk innen. Tavaly volt, hogy sérülésből kapásból fantasztikusan tért vissza, de most úgy játszott, mint amikor a VB-n látta őt újra a nagyérdemű sérülés komplikációk után. Hótszarul. Nincs igazán még csak értelme sem kiemelni Koscielnyt vagy Mertesackert, mert ha Kompanyt állítjuk tegnap valamelyik helyére, még ő is lehozza ezt a teljesítményt, muhaha.
Navasnak tegnap 17 beadása volt, ebből 17 nem talált saját embert. Emellett 16 szögletünk volt, ebből 3 talált saját embert, de befejezésből talán csak egy jutott. Sorozatban talán a 139. szöglet volt, amiből nem szereztünk gólt, de ezt nincs kedvem visszakeresni. Hasonló okokból nem lesz kedvem belinkelni a tunnel camet sem, nem lenne túl őszinte, se empatikus, elvégre kinek van kedve azt a szart nézni most. Szóval annak a 3 embernek, aki ezt olvassa (családot nem számolom, de velük együtt is 3 lenne), marad a hivatalos youtube channel. De legalább Fernando hozta ezen a héten a PL-ben a legmagasabb pass-completiont, passzainak 97%-a sikeresen célba ért. Hurrá. Kompanyról nincsenek statjaink, Kompany egyszerűen ostoba – ha ez az eset sem téríti észhez, mit lehet és mit nem lehet csinálni, akkor semmi. Szerintem semmi.
Az Arsenal szurkolók megannyi böjt után érthető módon alaposan túlértékelik a győzelmet, ahogyan azt kell, noha a tökéletestől szerintem messze volt az ő produkciójuk is, hacsak nem az x-re mentek, mert ahhoz valóban minden megvolt báj difólt. A gólokért viszont alig kellett bármit is csinálni, azokat ajándékba kapták, és leszámítva a két pontrúgást, nem igazán tűnt úgy, hogy maradt volna bármi erejük (Cazorla supermansége sem volt elég mindenre) befejezni a kontrákat, pedig területük volt szarásig.
És ha már pontrúgások. Nos, az elmúlt 5 PL meccsünkön (West Brom, Burnley, Sunderland, Everton, Arsenal) kaptunk összesen 8 gólt, és ebből 7, baszdmeg, 7 pontrúgás után született (a nyolcadik meg lesről). Eközben mi rúgtunk vagy millió szögletet, de legalább már azokból nem kapunk gólt, mint anno a Stoke ellen. Valamit ezzel tenni kell, mert tavaly az ilyen nehezebb meccseken vagy jött a megnyugtató gól egy szögletből (Moyes leszopatása tavaly kétszer is), vagy kapásból a vezető (éppen az Arsenal ellen Agüero), idén viszont meg vagyunk teljesen lőve belőlük. Simán ezen is múlhat a bajnokság végkimenetele, megspékelve persze azzal, hogy a Chelsea-nél idén betiltották a sérüléseket, és hogy szimplán jobbak eddig.
Mondanám, hogy a faszé’ nem csinálunk kisszögleteket, de a tegnapi kreativitásunkból kiindulva végül is érthető, hogy inkább bíztunk a szerencsében, végtére is nagyobb esélye volt annak, hogy egy szögletünk Mertesacker feje búbjáról egészen Koscielny hátáról lepattanva Ospina kezéről úgy landol a labda a kapufán, hogy végül a gólvonal mögé esik, így ezt az elképzelést gyorsan el is vethetjük.
Cazorlánál álljunk meg még egy utolsó szóra: lenyűgöző. Ironikus, hogy éppen Pellegrini adta őt a nagyvilágnak, a Villarrealba a Recreativotól hozta el, majd 5 évig volt a játékosa az ázsiaiaknál sárgáknál, illetőleg a Málagánál. Legalább egy kicsit magáénak is érezheti a sikert, ha már ekkora kudarcot vallott a csapata. Nem kevésbé mókás, hogy meccs közben szólt neki a „You’re just a shit David Silva, You’re just a shit David Silva” dal, ami visszájára sült el. Persze attól még igaz.
A legaggasztóbb mégis az egészben, mennyire ötlettelen a játék bunkerező ellenfelek ellen, ha nincs Yaya Touré. Őt pótolni legalább olyan nehéz lesz, mint majd Silvát, mert láthattuk, hogy Yaya (és Nasri) nélkül nem volt cicázópartnere, Agüero és Navas pedig inkább csak zavarták Merlinünket. Remélhetőleg Mourinho két hét múlva otthon kicsit proaktívabb stílust választ, mert például Romában, ahol nem feltétlenül akartuk a labdát magunkénak, zseniálisan működött a tegnap ótvar Fernando-Fernandinho páros, úgyhogy az egyetlen reményem az, hogy a Stamford Bridge-en nekünk is lesz lehetőségünk rombolni és kontrázni olykor, mert arra még jók lehetnénk. Akár Džekoval is megtámogathatjuk az egészet, aki szereti védekezésben odatenni magát hasonszőrű meccseken, és magas labdát is megtart. Mindenesetre, ha két hét múlva kiszopunk, a bajnokság végképp elúszott, máskülönben pislákol még némi remény (de ne nézd meg a hátralevő szezonkiírást, ha úgy döntöttél, hogy hiszel nekem).
Sokat lehetne még erről a meccsről írni, de a feltörő gondolatok mind félresodorták a régen kitaláltakat, így evezzünk pozitívabb vizekre (gólok a fenti videóban).
Szóval más. A kicsik 5-1-re nyertek kb. hatezer néző előtt az első igazán igazi (eddig nem lehetett full house) akadémián belüli meccsen a Schalke ellen a Youth Champions League-ben, pedig a gelsenkircheniek is híresek ám az utánpótlásukról. Ambrose, Barker továbbra is zseniálisak, így mehettek is dubajozni Abu Dhabiba a felnőttekkel. Lehet, hogy még jót is tesz a fejeknek a kis klímaváltozás, bár a sok repülés semmiképp sem – főleg, hogy van miért emészteni magukat Kompanynak és Navasnak a srácoknak. Majd a Boro meccsen úgyis kiderül, mennyire ultraciki szezon közben utazgatni marketing célokból. Az említett nyolcaddöntőről szívesen posztolom a videót is. Az is jó hír, hogy nagyra tartott kölcsönben lévő játékosaink (Denayer és Lopes) végre felépültek sérülésükből, a Celtic és Lille szurkolók pedig máris ömlengenek megint.
Megint más. Ennek ugyan semmi köze ahhoz, ami itt megjelent, mégsem kellenek nagyon szavak, vagy bármiféle indoklás (via redcafe):
